Két Ázsiából származó imádkozósáska-faj gyors terjedése miatt aggódnak az európai kutatók. A Hierodula tenuidentata és a Hierodula patellifera nevű fajokat egy, a Journal of Orthoptera Research szakfolyóiratban megjelent tanulmány az invazív idegen fajok közé sorolta, mivel terjeszkedésük már az európai élővilágra is érzékelhető hatást gyakorol.
Észak felé terjeszkednek
A rovarok eredetileg Ázsia melegebb vidékein honosak, Európában azonban az elmúlt évtizedben gyorsan növekedett az állományuk. A kutatók szerint a klímaváltozás, a nemzetközi kereskedelem, a városi környezet és az emberi tevékenység egyaránt segíti terjedésüket.
A kutatást vezető Roberto Battiston, az olaszországi G. Zannato Régészeti és Természettudományi Múzeum munkatársa szerint az ázsiai óriás imádkozósáskák egyre északabbra jutnak, és ma már rendszeresen jelentik őket parkokból, kertekből és más városi zöldterületekről is.
A Hierodula tenuidentata Magyarországon is megtelepedett: egy korábbi, a Bonn Zoological Bulletinben megjelent kutatás 42 magyarországi helyszínről összesen 103 megfigyelést dolgozott fel.
Egyetlen petetokból kétszáz utód kelhet ki
A két invazív faj sikerének egyik oka rendkívüli alkalmazkodóképességük és gyors szaporodásuk. Egyetlen petetokjukból átlagosan mintegy 200 utód kelhet ki, csaknem kétszer annyi, mint az Európában őshonos közönséges imádkozósáska esetében. A fiatal egyedek között ráadásul ritkább a kannibalizmus, így nagyobb arányban érik el a kifejlett állapotot.
A problémát nemcsak gyors állománynövekedésük jelenti. Ezek a nagy testű ragadozók fontos beporzókat, köztük méheket is zsákmányolnak, de kisebb gerinceseket, például levelibékákat és gyíkokat is képesek elfogyasztani.
A nőstények az őshonos imádkozósáskák hímjeit is magukhoz vonzhatják. A sikertelen párzási kísérlet gyakran azzal végződik, hogy az idegen faj nősténye elfogyasztja a hímet, ami tovább gyengítheti a helyi populációkat.
A városokban különösen jól érzik magukat
A parkok, kertek és mesterséges rovarhotelek megfelelő búvóhelyet és gazdag vadászterületet biztosítanak számukra. A városi hőszigetek miatt a hidegebb hónapokban is tovább aktívak maradhatnak, így olyan területeken is megtelepedhetnek, ahol korábban az éghajlat korlátozta volna terjedésüket.
A kutatás egyik meglepő eredménye szerint a házimacska a két faj leggyakrabban megfigyelt gerinces ragadozója: a dokumentált gerinces zsákmányolási esetek 45 százalékáért macskák feleltek. Ez azonban nem jelent valódi megoldást, mivel a szabadon kóborló macskák az őshonos imádkozósáskákat és más állatokat is pusztítják.
A lakosság segítségét kérik
Egy civil tudományos program már több mint 2300 lakossági észlelést gyűjtött össze. A kutatók szerint ezek a bejelentések kulcsszerepet játszhatnak a fajok terjedésének követésében és a veszélyeztetett területek azonosításában.
Télen a barna, szivacsos, általában két-három centiméteres petetokok könnyebben észrevehetők a csupasz ágakon. A szakemberek ugyanakkor arra kérnek mindenkit, hogy eltávolításuk előtt kérje hozzáértő segítségét, mivel az invazív és az őshonos fajok petetokjai könnyen összetéveszthetők.
