Gázában életbe lépett a tűzszünet, amelyet a Hamász és Izrael közötti megállapodás alapján jelentettek be október 9-én, helyi idő szerint délben. A hír hallatán gyermekek kezdtek táncba az utcákon, tömegek járták ünnepelve a várost, és az elkeseredett emberek egy időre újra remélni kezdtek. A megállapodás első fázisa magában foglalja az izraeli offenzíva leállítását, a hadifoglyok szabadon engedését, és humanitárius segélyszállítmányok bejutását a térségbe.
Mindenki üdvözölte a megállapodást
Az arab országok, köztük Irak, Szíria, Omán, valamint az Al-Azhar egyetem és más muszlim vallási vezetők is támogatásukról biztosították a tűzszünetet azonnali segítségnyújtást, a civil lakosság védelmét, és a palesztin nép jogainak biztosítását szorgalmazva. Az ománi főmufti egyenesen győzelemként értékelte a tűzszünetet, és a teljes arab világot felszólította a gázaiak támogatására.
Nemzetközi erőtér
Az ENSZ főtitkára, António Guterres úgy fogalmazott, hogy a tűzszünet „lényeges első lépés a deeszkaláció felé”, amely lehetővé teszi a segélyek bejutását az övezetbe, valamint a béketárgyalások újraindítását.
Vlagyimir Putyin üdvözölte az amerikai közvetítést, és külön kiemelte Donald Trump „közel-keleti átfogó rendezési tervét”, mint lehetséges jövőbeli alapot a stabilitás eléréséhez.
Gustavo Petro, Kolumbia elnöke ugyanakkor élesen bírálta az USA Netanjahu melletti kiállását, és azt állította, hogy az amerikai támogatás meghosszabbította a vérontást. Emellett Petro egy nemzetközi újjáépítési erő létrehozását javasolta, amely a palesztinokkal együttműködve dolgozna a gázai infrastruktúra helyreállításán.
Vegyes fogadtatás
Aaron David Miller, az USA külügyminisztériumának volt közel-keleti főtárgyalója, arra figyelmeztetett: a megállapodás egy „kompromisszum”, nem Trump „békéje” vagy Netanjahu „teljes győzelme”. Mint mondta:
„Most valóban lehetőség nyílt a háború lezárására, de a vezetésen, a fókuszon és az elszántságon múlik, mi következik.”
A harc nem szűnt meg teljesen
Miközben a világ a megállapodást ünnepelte, az izraeli légicsapások tovább folytatódtak Gáza nyugati részén és a Sabra városrészben. A Shati menekülttáborban egy lakóház is találatot kapott, és egy robbanóanyaggal megrakott járművet is felrobbantottak. Bár a hivatalos jelentések nem említenek halálos áldozatot, a harccselekmények aláássák a tűzszünet hitelességét.
Gáza: öröm és kételyek keveréke
A gázai utcákon egyszerre volt jelen a felszabadultság és a félelem. Egyes riporterek örömmel, de könnyek között számoltak be az emberek öröméről, mások arra figyelmeztettek, hogy a túlélők lelkében, akárcsak a városban a háború mély sebeket hagyott.
Eyad Amawi, egy segélyszervezet munkatársa, így nyilatkozott:
„Hinni akarunk, de nem merünk hinni. Öröm, bánat, emlékek és aggodalom keveredik bennünk. Szeretnénk hinni, hogy hazatérhetünk és újra élhetünk.”
Humanitárius katasztrófa
A palesztin egészségügyi minisztérium adatai szerint a háború kezdete óta több mint 67 ezer halottat regisztráltak, többségében nőket és gyermekeket. 170 ezer sebesültről tudni, de a valós számok ennél is magasabbak lehetnek, mivel több ezer ember lehet még a romok alatt. A segélyszervezetek pszichológiai segítségnyújtást is sürgetnek: a gyerekek és fiatalok súlyos traumákat hordoznak, és a biztonságérzetük alapjaiban rendült meg.
Geopolitikai tanulságok
A közvetítők – Egyiptom, Katar, Törökország és az Egyesült Államok – sikere kétségtelen, de a tartós megoldás továbbra is illúzió, amíg a felek nem ismerik el egymás alapvető jogait.
Brett McGurk, az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács korábbi közel-keleti koordinátora szerint:
„A tűzszünet jó hír, de Gázára hosszú és fájdalmas újjáépítés vár. Új politikai alapokra van szükség – olyanokra, amelyek számolnak a palesztin nép szuverenitási törekvéseivel is.”
Most kezdődne a valódi munka
A legsürgetőbb kérdések:
- Mikor térhetnek haza a menekültek?
- Ki fogja fizetni és lebonyolítani az újjáépítést?
- Lesz-e politikai rendezés, vagy csak szünet a következő konfliktus előtt?
A gázai civilek, akik közül sokan már másodszor vagy harmadszor veszítették el otthonukat, most azt remélik, hogy a világ nem fordít hátat nekik.
A fentebb már említett Amawi így zárta gondolatait:
„Szükségünk van a világ segítségére. Az ünneplés majd jöhet, de a romokon túl most előbb a lelkünket is újjá kell építenünk.”
Comments 1