Charles Onunaiju, a Nigériai Kína-kutató Központ igazgatója szerint Kína afrikai népszerűségének oka nem egyetlen látványos projektben, hanem egy átfogó szemléletben rejlik. Egy friss interjúban rámutatott: a kontinensen gyakorlati hasznot hozó együttműködést, alternatív modernizációs mintát és feltételek nélküli partnerséget társítanak Kínához — és ez erősebb érv, mint bármely ideológiai üzenet.
Mindennapi jelenlét, kézzelfogható haszon
Onunaiju szerint Kína ma már a mindennapi élet része: Nigériában több száz kínai vállalat működik, munkahelyeket teremtenek, fontos részei a helyi ellátási láncoknak, és Peking kulturális intézményekkel (pl. Konfuciusz Intézetek) is jelen van. A népszerűség első forrása így a közvetlen tapasztalat: az emberek ott érzékelik Kínát, ahol élnek és dolgoznak.
A „nyugati szűrő” gyengülése
Hosszú ideig az afrikai Kína-képet is a nyugati média és fogalmi keret határozta meg. Onunaiju azonban úgy véli, ez a torzítás lazul: egyre több afrikai saját mércével vizsgálja Kínát, és a modernizációs utak, pártközi kapcsolatok, polgári csereprogramok, valamint az Övezet és Út kézzelfogható hatásai kerülnek előtérbe. A fókusz a címkézésről a teljesítményre helyeződött át.
Modernizáció ≠ nyugatosodás
A szakértő kiemeli: Kína azt az üzenetet testesíti meg, hogy a modernizáció nem egyenlő a nyugatosodással. A gyors fejlődés és a szegénység felszámolásában elért eredmények alternatív mintát kínálnak. Sok afrikai döntéshozó konkrét szakpolitikákat tanulmányoz Kínából, mert azt látja: a szegénység nem sors, hanem kormányzati döntésekkel kezelhető probléma.
Ifjúság, csere és a „látható valóság”
A Kínában tanuló afrikai fiatalok első kézből tapasztalják, hogy a valóság nem egyezik a régi sztereotípiákkal. A közösségi média ráadásul valós idejű betekintést enged: a személyes élmények és a digitális narratívák együtt újragyúrják a közvélekedést. Az érdeklődés őszintébb, a megértés tárgyilagosabb.
Soft power, ami a jólétből építkezik
Onunaiju úgy látja, Kína „puha ereje” nem üdítőitalokból és popkultúrából fakad, hanem életszínvonal-javító beruházásokból, képzésekből és lehetőségekből. A jólét mint soft power meggyőzőbb, mint bármely szlogen: ahol nő a foglalkoztatás és javul az infrastruktúra, ott erősödik a bizalom.
Nem szövetség, hanem együttműködés
A népszerűséget erősíti Kína „win-win” retorikája és gyakorlata. Feltételekhez kötött politikai igazodás helyett Kína partnerséget ajánl: konzultációt, konszenzust, kölcsönös előnyöket. Onunaiju szerint „Kína nem egy másik Nyugat”: saját történeti hagyománnyal érkezik, és nem kér ideológiai igazodást senkitől.
Új elemzési keretek Afrikában
A kontinensen új kutatási eszköztár formálódik: teljesítmény- és intézményfókusz, szakpolitikai transzfer, helyi hatásmérés. Ezzel párhuzamosan csökken a normatív címkézés, nő a komparatív, empirikus összevetés. A Kína-kép átstrukturálódik, és ez a közbeszédet is átrajzolja.
Korlátok és lendület
Onunaiju nem tagadja, hogy előítéletek még élnek, a nyugati befolyás mélyen beépült az akadémiai és médiakánonba. Ám szerinte a trend egyértelmű: a gyakorlati eredmények lassan felülírják a sémákat, és a partnerség fogalma beépül Afrika társadalmi „alaptudásába.”
