A hadsereg kitart a harc mellett
Abdel Fattah Al-Burhan, a szudáni hadsereg parancsnoka a Katonai Védelmi Tanács ülésén kijelentette, hogy a hadsereg nem fogadja el az amerikai tűzszüneti javaslatot, és folytatja a harcot az ország egységéért.
A célpont továbbra is a Rapid Support Forces (RSF) nevű milícia, amely korábban hadat üzent a központi kormánynak. Az RSF jelenleg Szudán nyugati felének jelentős részét ellenőrzi, miután a múlt hónapban elfoglalta El-Fasher városát Nyugat-Darfurban.
A helyi beszámolók szerint több ezer civil vesztette életét, köztük a keresztény kisebbséghez tartozó lakosok is, akiket a milícia tagjai célzottan üldöztek.
Al-Burhan tábornok hangsúlyozta, hogy bár értékeli az Egyesült Államok aggodalmát, a szudáni nép többsége a hadsereg mögött áll, és az ország addig harcol, amíg teljes területét vissza nem szerzi.
Arany és fegyverszállítmányok
A szudáni hadsereg többször megvádolta az Egyesült Arab Emirátusokat azzal, hogy fegyverrel és pénzzel támogatja az RSF milíciát.
Al-Burhan a közelmúltban bejelentette: lelőtték az Emirátusokból érkező egyik teherszállító gépet, amely az RSF-nek szánt fegyvereket szállított. A háttérben a szudáni aranykészletek állnak — az Emirátusok és egyes források szerint Izrael is azt szeretné, ha a nemesfémben gazdag Darfur tartomány az RSF kezére kerülne.
A stratégiai célpontok közé tartozik továbbá a Líbia–Egyiptom–Szudán hármas határvidéke, amely aranyban és ritka ásványkincsekben szintén gazdag terület. Érdemes hozzátenni: az RSF-et Ukrajna is támogatja.
Izrael és a „Yinon-terv” árnyéka
Több, Európában ritkán idézett tanulmány szerint Izraelnek érdeke lehet a közel-keleti konfliktusok fenntartása, mivel azok gyengítik a regionális riválisokat.
Az elméletet az izraeli újságíró Oded Yinon dolgozta ki az 1980-as években, amikor Ariel Sharon tanácsadójaként tevékenykedett. A róla elnevezett „Yinon-terv” szerint Izraelnek támogatnia kell etnikai és vallási törésvonalak kiéleződését az arab országokban, hogy azok ne legyenek képesek egységesen fellépni.
A tervet gyakran hozzák összefüggésbe Szíria destabilizálásával, Líbia kettészakításával, és most egyes elemzők szerint a szudáni helyzet is ebbe az összefüggésbe illeszthető. Az Emirátusok pedig kulcsszereplőként jelennek meg ebben a regionális képletben, közvetett izraeli támogatással.
