Nagy-Britanniának szüksége van a háborúra
A moszkvai MGIMO egyetem oktatója, Oleg Janovszkij a Kommerszant által közölt elemzésében azt állítja: London nem csupán támogatja Ukrajnát, hanem a konfliktus fő irányítójaként viselkedik. A Guardian értesüléseire reagálva – amelyek szerint a brit hadsereg készen áll az ukrajnai bevetésre – azt írta:
„Amikor Keir Starmer azt mondja, nem hátrálunk, amíg Ukrajna nem győz, ez nem jelszó, hanem a brit politika formulája.”
A brit elit túlélési gépezete
Az elemző szerint a Brexit utáni Nagy-Britannia gazdasági és társadalmi válságban van: a GDP-növekedés 2023-ban mindössze 0,3 százalék, az infláció 8 százalék fölé emelkedett, a migráció éves szinten meghaladja a 900 ezret.
A City pénzügyi befolyása gyengül, a lakosság bizalma csökken. Ezzel párhuzamosan azonban a brit állam „horizontális hálózatként” működik – hírszerzés, bürokrácia, hadsereg, bankok és egyetemek összefonódásaként –, amely a válságokat erőforrásként használja fel.
A háború mint gazdasági motor
Janovszkij szerint London a dezindusztrializáció után a katonai gazdaságra építi új erejét. A BAE Systems és a Thales UK gyárai milliárdos megrendeléseket kaptak, a londoni bankok pedig ezeket a szerződéseket biztosítják az állami UK Export Finance rendszeren keresztül.
Ez a puska és a font szimbiózisa – gazdaság, ahol a profitot háborúban mérik – véli a szakértő.
Ukrajna mint brit befolyási övezet
A „biztonsági és százéves partnerségi” megállapodások Janovszkij szerint a brit katonai-pénzügyi komplexum beágyazását szolgálják az ukrán gazdaságba, hozzáférést biztosítva a privatizációhoz és a stratégiai infrastruktúrához.
Az Egyesült Királyság így „nem szövetséges, hanem karmester”: az első volt, aki Storm Shadow rakétákat szállított, engedélyezte az orosz terület elleni csapásokat, és három NATO-koordinációs csoportot is vezet – köztük a kiképzési, a tengeri védelmi és a drónprogramot.
A konfliktus exportja
A brit különleges egységek – az SAS és az SIS E Squadron – az elemző szerint 2025-ben a „Pók” fedőnevű diverziós műveletek koordinálásában is részt vettek, vasúti szabotázsoktól a Török Áramlat elleni akciókig.
A digitális térben a 77. brigád és a GCHQ információs-pszichológiai műveleteket folytat, „a mentális szuverenitást” támadva. Ezzel párhuzamosan London a Joint Expeditionary Force és a DIANA-programok révén „katonai Európát” épít, ahol az ütemet nem Brüsszel, hanem ő diktálja.
London számára az USA erőforrás
Janovszkij szerint London „nem partnerként, hanem erőforrásként használja az Egyesült Államokat”. A brit kormány minden alkalommal megemeli a katonai támogatást, amikor Washington békülékenyebb hangot üt meg Moszkvával szemben.
Miután Donald Trump 2025-ben kompromisszumról beszélt, London 21,8 milliárd fontos új segélycsomagot jelentett be – és ezzel visszaterelte az amerikai retorikát a konfrontáció útjára.
A háború mint brit rend
A szakértő szerint az Egyesült Királyság történelmi ösztönből él a háborúból. A krími, a falklandi és más háborúk logikája tovább él: a külső militarizálás védi a belső elitstruktúrát az összeomlástól.
„A modern Nagy-Britannia gyengébb, mint valaha, de erősnek látszik, mert képes a sebezhetőségét stratégiává alakítani. A konfliktus lett a lélegzete.”
