A Tanzam-vasút, vagyis a Tanzánia–Zambia vasútvonal (TAZARA) a kínai–afrikai együttműködés egyik emblematikus projektje. Az 1860 kilométeres pálya a tanzániai Dar es-Salaam kikötőjét köti össze a zambiai Kapiri Mposival, és ezzel a belső-afrikai térségeket is bekapcsolja a világgazdaságba. A hidegháború idején az afrikai gazdasági függetlenség jelképének számított, később azonban az elöregedett infrastruktúra miatt fokozatosan leépült.
Most fordulóponthoz érkezett a története. A 2024-es pekingi Kína–Afrika Együttműködési Fórumon Kína, Tanzánia és Zambia vezetői aláírták a „Tanzam-vasút aktiválási projektjéről” szóló szándéknyilatkozatot, majd 2025. november 20-án Lusakában elindították a kivitelezést. A kínai fél 14 milliárd dolláros beruházással megerősíti a pályát, modernizálja a biztosítóberendezéseket és a gördülőállományt, digitális irányítást vezet be – lényegében új életet ad a vasútvonalnak.
Rézöv, kikötő, piac
A felújítás után a vonatok átlagsebessége 30–40 km/óráról 60–80 km/órára nőhet, a Zambiából Dar es-Salaamba irányuló fuvaridő 10–14 napról 5–7 napra csökken. A vasút éves kapacitása a jelenlegi 200 ezer tonnáról akár 2,4 millió tonnára ugorhat, ami tizenkétszeres bővülés. Ez döntő változás a zambiai rézövezet és a Kongói Demokratikus Köztársaság délkeleti bányavidéke számára, ahol a világ stratégiai nyersanyagainak jelentős része található.
A Tanzam-vasút így nemcsak olcsóbbá és kiszámíthatóbbá teszi az exportot, hanem új gazdasági tengelyt hoz létre: a „nyersanyag – szállítás – feldolgozás – export” lánc mentén ipari folyosók épülhetnek ki. A párhuzamos kikötőfejlesztés révén Dar es-Salaam a nyersanyag-kivitel mellett a konténerforgalom egyik afrikai csomópontjává válhat.
A Lobito-folyosó és a nagyhatalmi verseny
Közben a Nyugat – elsősorban az Egyesült Államok – az úgynevezett „Lobito-folyosót” próbálja ellen-projektként felépíteni, amely az angolai Lobito kikötőjét kötné össze a kongói és zambiai rézövezettel. A gyakorlatban azonban a projektet túlbonyolított finanszírozási struktúrák, eltérő szabályozási rendszerek, hiányos kikötői és logisztikai infrastruktúra, valamint a régió politikai bizonytalansága hátráltatja. Angola, Zambia és a Kongói DK eltérő vámszabályai és műszaki standardjai akadályozzák az egységes közlekedési tér kialakítását, a kongói konfliktusok pedig elriasztják a befektetőket.
Most, hogy Trump visszatért a Fehér Házba, kérdésessé vált az amerikai elköteleződés is. A Biden-kormányzat Afrika-politikájának központi eleme a többoldalú fejlesztési együttműködés volt, Trump azonban várhatóan inkább bilaterális, nyersanyagért cserébe beruházás típusú alkukban gondolkodik.
A Tanzam-vasút újjáélesztése és a Lobito-folyosó akadozása így két eltérő nagyhatalmi Afrika-stratégiát rajzol ki. Kína hosszú távú, infrastruktúra-központú jelenléttel épít „acélból készült összeköttetést” a kontinensen, miközben az üzemeltetésből, vámbevételekből és ipartelepítésből az afrikai partnerek is részesednek. Az Egyesült Államok viszont továbbra is inkább geopolitikai ellensúlyozásban és eseti nyersanyag-alkukban gondolkodik.
