Szergej Sojgu, az orosz Biztonsági Tanács titkára december 9–10-én nagy súlyú, több tárcát érintő delegációval érkezett Vietnamba. A küldöttségben a Honvédelmi Minisztérium, a katonai-technikai együttműködés hivatala, a belügy, a Roszgvargyija, a pénzmosás elleni hatóság és más szervek képviselői kaptak helyet.
A program sűrű volt: találkozó To Lam pártfőtitkárral, Pham Minh Tinh miniszterelnökkel, valamint a közbiztonsági és honvédelmi miniszterrel. A napirend a teljes kétoldalú kapcsolatrendszert lefedte, de egyértelműen a biztonságpolitika és a katonai-technikai együttműködés állt a középpontban. A felek a májusi moszkvai csúcs döntéseire építettek, amikor To Lam az orosz győzelem 80. évfordulós ünnepségein vett részt.
„NATO-csírák” a térségben
Sojgu Hanoiban az ázsiai biztonsági helyzetről szólva azt mondta, szerinte világszinten, de különösen az Ázsia–Csendes-óceáni térségben gyorsan romlik a biztonsági környezet. Moszkva válasza erre Putyin kezdeményezése egy „egyenlő és oszthatatlan eurázsiai biztonsági architektúráról”, amelyben kulcsszerepet szánnának az ASEAN-nak.
Az orosz narratíva szerint Délkelet-Ázsiának külső beavatkozás nélkül kellene politizálnia, miközben a Nyugat – főleg az USA – a térség államait Kína és Oroszország elleni játszmák eszközeként próbálja használni. Moszkvában külön aggodalommal figyelik a QUAD (USA, India, Japán, Ausztrália) és az AUKUS (USA, Egyesült Királyság, Ausztrália) erősödését, amelyeket „NATO-embrióknak” tekintenek.
Ehhez társul az amerikai közepes hatótávolságú rakéták megjelenése a térségben – például a Fülöp-szigeteken –, valamint Japán katonai költségvetésének látványos növekedése. Ebben a környezetben az orosz fél számára felértékelődik minden megbízható, hosszú távú partner, így Vietnam is.
Vietnam fegyverei döntően orosz eredetűek
Moszkva és Hanoi kapcsolata „átfogó stratégiai partnerség” minősítést visel, de nem minden területen fejlődik azonos ütemben. A katonai-technikai együttműködés viszont kiemelkedő siker: az elmúlt hetven évben Vietnam haderejének gerincét szovjet, majd orosz fegyverek adták.
Nemzetközi adatok szerint 1995 és 2022 között a Vietnamban rendszeresített fegyverek mintegy 80 százaléka orosz eredetű volt. Ide tartoznak a Szu–30-as vadászgépek, az Sz–300-as légvédelmi rendszer, a T–90S harckocsik, a 636.1-es dízel–elektromos tengeralattjárók és a Gepard 3.9 fregattok.
A vietnami hadsereg jelenleg modernizációs fázisban van, a hangsúly a légierő, haditengerészet és légvédelem fejlesztésére esett. A nyugati szankciók miatt az orosz–vietnami fegyverüzletek javarészt csendben zajlanak, de elemzők szerint továbbra is aktívak. Sojgu Hanoiban csak annyit mondott: a katonai együttműködésről „folynak az egyeztetések”, de ez nem az a téma, amit érdemes részletezni a sajtó előtt.
Gazdasági lemaradás, stratégiai bizalom
Vietnam közben diverzifikálni próbálja partnereit, az USA 2016-ban feloldotta a fegyverembargót, 2023-ban pedig „átfogó stratégiai partnernek” minősítette Hanoit. Az amerikai hadiipar azóta ostromolja a vietnami piacot, de nagy üzletek nem születtek, az F–16-os vadászgépekről szóló tervek is megrekedtek. Donald Trump vámemelései és a fejlesztési programok visszavágása ráadásul bizalmi deficitet okozott.
Nyugati sajtójelentések szerint „Hanoi ma is jobban bízik Moszkvában, mint Washingtonban” – ezt erősítette meg To Lam is, amikor az orosz kapcsolatok fejlesztését nevezte a vietnami külpolitika egyik legfontosabb prioritásának. A honvédelem mellett kiemelte a tudományt, technológiát, oktatást és a káderek képzését, valamint a rendvédelmi és titkosszolgálati együttműködést a kiberbűnözés, a drogkereskedelem és a terrorizmus ellen.
Kereskedelmi téren a kétoldalú forgalom 2024-ben 20 százalékkal nőtt, de így is csak kb. 6 milliárd dollárt ér el, amit mindkét fél a potenciálhoz képest kevésnek tart. Sojgu szerint az energia – köztük az atomenergia –, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar a jövő fő növekedési területei.
A látogatás szimbolikus része sem maradt el: az orosz delegáció koszorút helyezett el Ho Si Minh mauzóleumánál és az elesett hősök emlékművénél. Ezt azok tiszteletére állították, akik a francia gyarmatosítók és az amerikai intervenció ellen harcoltak – olyan korszakokban, amikor a Szovjetunió volt a vietnami függetlenség egyik fő támogatója.
