A Sanghaji Nemzetközi Tanulmányok Intézetének kutatója, Csao Lung (赵隆) szerint a bővülő Sanghaji Együttműködési Szervezet (SESZ) jövőjét a kínai „tizenötödik ötéves terv” (2026–2030) tágabb keretében kell értelmezni. A szakértő a sanghaji „Nagyhatalmi viszonyrendszer és az eurázsiai új rend” című konferencián fejtette ki gondolatait, írásban is rögzített előadását az Observer Network közölte.
Csao szerint a SESZ-nek a következő években három fő szerepre kell ráerősítenie:
- legyen a globális dél kísérleti platformja, ahol a kínai kezdeményezések és „közjavak” (globális fejlődési, biztonsági, kormányzási javaslatok) először „próbaüzemben” futnak;
- váljon a kínai „nagytérségi” politika kulcsmechanizmusává, összehangolva a SESZ-t a Kína–Közép-Ázsia formátummal;
- az eurázsiai nagyhatalmi rivalizálás közegében erősítse a regionális együttműködés „rugalmasságát”.
A szerző hangsúlyozza: az, hogy Hszi Csin-ping a „SESZ+” csúcson jelentette be a globális kormányzási kezdeményezést, önmagában jelzés, hogy Peking a SESZ-t tekinti a globális dél felé irányuló kínai programok fő bemutatóterének.
Konszenzus vagy hatékonyság?
Csao Lung egyik központi kérdése: a bővített, 27 tagú SESZ hogyan tudja egyszerre megőrizni a „konszenzusos döntéshozatalt” és közben növelni a döntéshozatal hatékonyságát.
Szerinte a „konszenzus” továbbra is alapelv, de a szervezetnek „effektivitás-prioritást” is kell érvényesítenie. Ennek eszközei lehetnek:
- külön munkacsoportok, speciális feladatcsoportok létrehozása egyes témákra;
- „önkéntes koalíciók” kialakítása: azok a tagok, amelyek bírják az akaratot és kapacitást, gyorsabban haladhatnak előre;
- a főtitkár és a titkárság „felhatalmazása”, hogy válsághelyzetben gyorsabban, erősebb mandátummal szólalhassanak meg.
A kutató emlékeztet: a tiencsini SESZ-csúcson elfogadták a 2026–2035-ös fejlesztési stratégiát, döntöttek négy „biztonsági központ” és hat együttműködési platform létrehozásáról, valamint hat minőségi fejlesztési akcióról, továbbá politikai döntés született a SESZ fejlesztési bankjának felállításáról – szerinte ez mind azt jelzi, hogy a szervezet a politikai-biztonsági fókuszról fokozatosan tágabb gazdasági és infrastrukturális együttműködés felé mozdul.
Közlekedési folyosók és zöld átmenet
Csao adatai szerint 2024-re a SESZ „nagy családjának” 26 országa közt a kereskedelmi forgalom elérte a 890 milliárd dollárt, ami Kína külkereskedésének 14,4 százaléka. Úgy látja, a mélység és a diverzifikáció még mindig messze a potenciál alatt van, ezért szerinte két prioritás adódik:
- infrastrukturális összekapcsoltság (közlekedési folyosók),
- a zöld átmenet és az újenergia-ipar.
Pozitív példaként említi a kínai–kazah Zsananatasz szélerőművet, a Kína–Kirgizisztán–Üzbegisztán vasút elindítását, a „köztes folyosó” (TITR) megerősödését és a nemzetközi Észak–Dél szállítási folyosót (INSTC). Úgy fogalmaz: a robbanásszerű kereskedelembővülés általában közvetlenül követi egy-egy közlekedési útvonal beindulását vagy feljavítását, ezért a SESZ-keretben „táblás”, egymásra épülő folyosóhálózatot kell kialakítani, amely Kelet-Ázsiát, Közép-Ázsiát és a Közel-Keletet egyetlen gazdasági térként kapcsolja össze.
SESZ-fejlesztési bank és kínai modernizáció
Külön részben tér ki Csao a SESZ Fejlesztési Bank jelentőségére. Emlékeztet: a bankot még 2010-ben javasolta Kína, a cél a régiós kereskedelem és a helyi valuták használatának ösztönzése. Most, hogy a tiencsini csúcs politikai jóváhagyást adott, szerinte három innovációs irány látszik:
- stratégiai fókusz: a bank koncentráljon régiós és ágazati beruházásokra, a szolgáltatás- és digitális kereskedelem infrastruktúrájára;
- rugalmas tulajdonosi struktúra: a döntéshozatalban vegyék figyelembe a tagállamok gazdasági súlyát és tényleges hozzájárulását;
- független értékelési-rendszer: olyan hitelminősítési mechanizmusra van szükség, amely ellenáll az „externális politikai nyomásnak” és nem másolja automatikusan a nyugati rating-intézetek logikáját.
A szerző szerint így a SESZ-bank kiegészíthetné az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank (AIIB) és az Új Fejlesztési Bank (NDB) tevékenységét, és hozzájárulhatna a jüan regionális, majd globális szerepének erősítéséhez.
Csao összegzése szerint a SESZ jövőjéről szóló vitáknak végső soron azt kell szolgálniuk, hogy Kína a „tizenötödik ötéves terv” időszakában is meg tudja őrizni stratégiai mozgásterét a kiéleződő nagyhatalmi versenyben, és áttörést érjen el a „kínai típusú modernizáció” hosszú távú céljai felé vezető kulcsterületeken.
