Rekordközeli „csomag” Vosztocsnijból
Oroszország idei utolsó orbitális indításán egy Szojuz–2.1b hordozórakéta és egy Fregat gyorsítófokozat összesen 52 műholdat állított pályára a Vosztocsnij űrközpontból. A start 16:18-kor moszkvai idő szerint december 28-án, történt, és nagyjából öt órán át tartott, mire az összes hasznos teher a végső pályájára került.
A Roszkoszmosz tájékoztatása szerint a fő hasznos teher két orosz „Aiszt–2T” földmegfigyelő műhold volt, mellettük pedig mintegy 50 kisebb műhold „potyautasként” kapott helyet – főleg orosz intézmények, valamint iráni, belarusz, ecuadori és kuvaiti partnerek eszközei.
Aiszt–2T: orosz sztereo-földmegfigyelő páros
Az „Aiszt–2T” №1 és №2 a korábbi Aiszt–2D továbbfejlesztett változatai: hajtóművel rendelkeznek a pálya finomhangolásához, gyorsabb adatátviteli rendszerrel és legalább öt éves tervezett élettartammal.
A műholdakat a Roszkoszmosz a Föld felszínének sztereoszkópikus megfigyelésére szánta, vagyis két enyhén eltérő szögből készített felvételek alapján háromdimenziós domborzatmodelleket építenek. Ez lehetővé teszi:
- pontos digitális domborzatmodellek készítését út-, vasút- és gátépítéshez,
- árvizek, földcsuszamlások, földrengések utólagos elemzését,
- részletesebb városi 3D-modellek készítését árnyékolás, beépítettség, ipari létesítmények tervezéséhez.
Az orosz források szerint az Aiszt–2T adatokat szolgáltat környezetfigyeléshez, mezőgazdasági és erőforrás-gazdálkodáshoz, illetve a világtengeri hajózás monitorozásához is.
Három iráni műhold egy csomagban
Az indítás politikai szempontból is látványos eleme, hogy három iráni építésű műhold is feljutott a Szojuz fedélzetén: a Zafer–2, a Pája és Kauszár–1.5 (Zafar-2, Paya, Kowsar-1.5). Az iráni állami hírügynökség szerint a Szojuz–2.1b pedig rendben pályára állította a műholdakat.
Az iráni kormányzati és hírügynökségi anyagok hangsúlyozzák, hogy mindhárom eszköz távérzékelési és adatgyűjtési feladatokra készül:
- a Pája Irán eddigi legnehezebb műholdja, körülbelül 150 kilogrammos, földmegfigyelő platform.
- a Kauszár–1.5 néhány méteres felbontású képeket készít, és a műholdas képalkotást földi szenzorok adatgyűjtésével kombinálja.
- a Zafer–2 az iráni űrprogram egy „egyetemi gyökerű” szériájának újabb tagja.
Az IRNA és más iráni források kifejezetten mezőgazdasági, vízgazdálkodási és környezetvédelmi alkalmazásokat emelnek ki – vagyis Teherán a műholdakat civil, fejlesztési eszközként igyekszik bemutatni.
„Baráti” nanoszatok: Ecuador, Belarusz, Kuvait
A 50 kisebb kísérő műhold közül nem mindről adtak ki részletes listát, de több orosz és külföldi technikai forrás is megerősíti, hogy a csomag része volt az ecuadori UTE–GALÁPAGOS nanoszatellit, amelyet az Universidad UTE és orosz partnerintézmények közösen fejlesztettek oktatási és tudományos célokra. Ez leginkább a magyar Maszattal állítható párhuzamba, csak legalább egy generációval újabb eszköz.
Az Anadolu és más regionális hírügynökségek szerint a Szojuz belarusz és kuvaiti kisműholdakat is vitt magával, így az indítás egyszerre szolgálta az orosz földmegfigyelési kapacitás bővítését és több „globális déli” partner űrprogramjának támogatását.
Összességében a mostani start azt mutatja, hogy Oroszország Vosztocsnijt amolyan rideshare-központként pozicionálja: egyetlen Szojuz–Fregat indítással hazai sztereo-földmegfigyelő párosát és tucatnyi szövetséges ország nanoszatját juttatta pályára, ami nemcsak egy látványos mutatvány, de Moszkva geopolitikai építkezése szempontjából is fontos lépés.
