Február 5-én lejár az Új START-szerződés, az utolsó olyan orosz–amerikai megállapodás, amely jogi korlátokat szab a két nagyhatalom stratégiai nukleáris arzenáljának. Ettől kezdve több mint fél évszázad után először nem lesz érvényben fegyverzetkorlátozási egyezmény a két ország között.
Dmitrij Medvegyev, az orosz Biztonsági Tanács alelnöke a Kommerszantnak adott interjúban azt mondta: az Új START „a maga történelmi korszakában teljesítette a feladatát”, stabilizálta a viszonyt és csökkentette a fegyverkezési verseny ösztönzőit. Ugyanakkor Moszkva már jó ideje elégedetlen az amerikai fél viselkedésével, különösen azzal, ahogyan – Medvegyev szerint – a Biden-kormányzat megszegte a preambulumban rögzített alapelveket, ami 2023-ban a szerződés felfüggesztéséhez vezetett.
Moszkva ennek ellenére önként betartotta a központi mennyiségi korlátokat, és 2025 őszén Vlagyimir Putyin még azt is javasolta, hogy egy évvel a lejárat után is maradjanak érvényben a plafonok – feltéve, hogy az Egyesült Államok is ugyanígy jár el és nem próbálja felborítani a paritást. Erre Medvegyev szerint még mindig nem érkezett érdemi amerikai válasz.
„Win–win” vagy „rossz alku”?
Az interjú egyik visszatérő motívuma, hogy a szerződés az amerikai politika miatt jutott válságba. Medvegyev emlékeztet: elnökként személyesen volt bevonva az alkuba Obamával, az Új START pedig szerinte klasszikus „win–win” kompromisszum volt, amelyben mindkét oldal megkapta, amit akart.
Donald Trump ezzel szemben az elmúlt napokban ismét „gyenge szerződésnek” és „rosszul letárgyalt alkunak” nevezte az Új START-ot. Medvegyev ezt úgy fordítja le, hogy Trump valójában saját tárgyalóit bírálja, és ha Washingtonban ma úgy érzik, „keveset kaptak”, az csak azt bizonyítja, hogy az orosz delegáció „magas szakmai szinten védte a nemzeti érdekeket”.
START–4 helyett új fegyverek
Arra a kérdésre, van-e esély egy új, START–4 típusú egyezményre, Medvegyev azt válaszolja: előbb normalizálni kellene a teljes orosz–amerikai viszonyrendszert. A Biden-korszak alatt szerinte a kapcsolatok „mélyebb szintre estek, mint a kubai rakétaválság idején”, az új washingtoni adminisztráció pedig ugyan „keresi” a korrekció lehetőségét, de nagyon az út elején jár – ráadásul Trump „eredendően instabil a politikai orientációiban”.
A bizalmat tovább rontja, hogy Washington rakétavédelmi „szuperpajzson” dolgozik, amelyet Medvegyev „rendkívül provokatívnak” tart. Ez szerinte szembemegy azzal az elvvel, hogy a támadó és védelmi stratégiai rendszerek elválaszthatatlanul összefüggnek – ezt az elvet egyébként az Új START preambuluma is rögzíti.
Emellett az amerikai oldal nem zárja ki a teljes értékű nukleáris kísérletek újraindítását sem, ami Medvegyev szerint gyakorlatilag ellehetetlenítene bármilyen jövőbeli stratégiai párbeszédet. Erre tekintettel úgy fogalmazott:
„Jobb, ha nincs semmilyen START–4, mint ha egy olyan szerződés születik, amely csak elfedi a kölcsönös bizalmatlanságot, és közben fegyverkezési versenyre ösztönzi a többieket.”
Moszkva ezzel párhuzamosan „bármilyen forgatókönyvre kész”. Medvegyev név szerint is sorolta az új orosz rendszereket – Burevesztnyik, Oresnyik, Poszejdon –, amelyek szerinte azt demonstrálják, hogy Oroszország „időben és keményen” tud reagálni az új fenyegetésekre.
Táguló atomhatalmi klub
Medvegyev külön kitért arra, hogy szerinte elkerülhetetlenül bővülni fog a „nukleáris klub”. A világpolitikai instabilitás és a geopolitikai törésvonalak miatt egyre több állam gondolkodik azon, hogyan tudná a leghatékonyabban garantálni a saját védelmét, és egy részük számára a válasz az lehet, hogy saját nukleáris fegyvert fejleszt.
Medvegyev emlékeztet: ma már vannak hivatalos atomhatalmak (az atomsorompó-szerződésben elismert államok) és nem hivatalosak, amelyek vagy nyíltan törvénybe foglalták nukleáris státuszukat, vagy ugyan nem ismerik el, de „mindenki tudja róluk”, hogy gyakorlatilag atomhatalmak.
A jövőképe kifejezetten pesszimista:
- a nukleáris fegyverek elterjedése szerinte valószínű,
- az emberiség „nyilvánvalóan nem érdekelt” ebben,
- de „őszintén szólva az emberiség még nem talált annál biztosabb garanciát egy ország szuverenitására, mint az atomfegyver”.
Ennek kapcsán kimondta: ha a Szovjetuniónak, majd ma Oroszországnak nem lenne atomfegyvere, „jó eséllyel már maga az ország sem létezne”. Ugyanakkor jelzte: a jelenlegi atomhatalmaknak lenne mozgásterük a nonproliferációs rendszer megmentésére, „ha meglenne a politikai akarat”.
Egyenlő és oszthatatlan biztonság
Mit ajánl Moszkva a kockázatok csökkentésére a klasszikus fegyverzetkorlátozási szerződések helyett? Medvegyev szerint nem a kvótatáblázat a lényeg, hanem néhány alapelv, amelyhez az atomhatalmaknak ragaszkodniuk kellene:
- egyenlő és oszthatatlan biztonság,
- a másik fél alapvető biztonsági érdekeinek meg nem sértése,
- a katonai konfrontációhoz vezető ellentétek tudatos leépítése.
A fegyverzetellenőrzés ezek után csak „másodlagos eszköz”, amely ezeket az elveket a gyakorlatban rögzíti ellenőrzéssel, korlátokkal. Ha viszont Oroszországot „nem hallják meg”, akkor „arányosan cselekszik”: helyreállítja a paritást vagy „valami gyökeresen újat hoz létre, ami hosszú időre megnyugtatja Oroszország ellenségeit”.
Az interjú legerősebb mondata szerint:
„Az orosz hadiipar sikeres munkája nyugtató a Oroszország-ellenes klub neurózisban szenvedő tagjai számára.”
Végülis Medvegyev olvasata szerint Oroszország kész bármelyik irányba elmozdulni – akár egy új kompromisszum, akár egy új fegyverkezési korszak felé –, most minden az Egyesült Államokon múlik. Az óra pedig február 5-ig ketyeg.
