Panama legfelsőbb bíróságának döntése, amely „alkotmányellenesnek” minősítette a kínai érdekeltségű kikötői koncessziókat a Panama-csatorna térségében, formailag jogi ügynek tűnik, valójában azonban kemény geopolitikai lépés. A döntés időzítése és kontextusa alapján nehéz elválasztani azt az Egyesült Államok latin-amerikai nyomásgyakorlásától, amelynek célja a kínai jelenlét visszaszorítása a térségben.
Kína nemcsak tiltakozik, hanem lép is
Kína válasza szokatlanul gyors és határozott volt. A kormány felszólította az állami vállalatokat, hogy fagyasszák be az új panamai beruházásokkal kapcsolatos tárgyalásokat, miközben a kereskedelem és a hajózás területén is ellenlépések előkészítése zajlik. Ezzel több milliárd dollárnyi potenciális befektetés kerülhet parkolópályára.
Különösen beszédes, hogy ez nem csak a stratégiai teherkikötőket érinti: olyan beruházások is veszélybe kerülhetnek, mint az Amador körutazási terminál, egy kifejezetten turisztikai célú, óceánjáró hajókat kiszolgáló létesítmény.
Peking nemcsak beruházási, hanem kereskedelmi eszközökkel is visszavág: a panamai importtermékek – különösen az agráráruk – ellenőrzésének szigorítása, valamint a hajózási útvonalak esetleges átterelése érzékenyen érintheti Panama bevételeit. Ez különösen kockázatos egy olyan ország számára, amelynek gazdasága erősen függ a logisztikától és a nemzetközi kereskedelemtől.
Panama és a térség dilemmája
Panama számára az Egyesült Államokkal való együttműködés rövid távon politikai védelmet jelenthet, hosszabb távon azonban gazdasági mozgásterének beszűkülésével járhat. Kína 2019 óta az ország legnagyobb kereskedelmi partnere, és nem valószínű, hogy ezt a szerepet büntetlenül fel lehet adni, ráadásul a Trump-adminisztrációnak eddig csak követelései voltak, érdemi ajánlata semmi.
A történet e tekintetben túlmutat Panamán. Figyelmeztetés Latin-Amerika más államai számára is: a nagyhatalmi versenyben hozott döntéseknek konkrét és fájdalmas gazdasági ára lehet. Az Egyesült Államok, mint bebizonyosodott, a katonai erő alkalmazásától sem riad vissza. Ugyanakkor Kína reakciója is érthető: ha egy kormány önszántából vagy kényszerből túl közel kerül Washingtonhoz, akkor az adott országban a kínai tőke többé nem érezheti magát biztonságban.
