Az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump hamarosan tárgyalóasztalhoz ül a NATO főtitkárával, Mark Ruttéval, és a Fehér Ház szerint napirendre kerülhet az Egyesült Államok esetleges kilépése a szövetségből. A bejelentés már önmagában is erős politikai üzenet: Washington nem pusztán elégedetlenségét jelzi, hanem nyomást gyakorol a szövetség egészére.
Kilépés vagy tárgyalási eszköz?
A hivatalos kommunikáció szerint a kérdés „megvitatásra szorul”, Trump pedig már korábban is jelezte, hogy komolyan fontolgatja a kilépést. Indoklása szerint a NATO nem támogatta megfelelően az Egyesült Államokat az Irán körüli konfliktusban, amit ő a szövetség „kudarcaként” értékel.
Ez azonban sokkal inkább tűnik tárgyalási pozíció építésének, mint valódi kilépési szándéknak. Az Egyesült Államok NATO-tagsága nemcsak pusztán katonai, hanem globális hatalmi kérdés, és a feladása Washington számára stratégiai visszalépést jelentene.
Az 5 százalékos küszöb után jön az új agenda
A valódi kérdés tehát nem az, hogy az USA kilép-e a NATO-ból, hanem az, hogy mit kér a bennmaradásért cserébe.
Trump korábban megkövetelte, hogy a tagállamok növeljék védelmi kiadásaikat, méghozzá a GDP 5 százalékára, és emellett már elkötelezték magukat az európai szövetségesek. A következő lépcső az lehet, hogy Washington új hozzájárulást kér az Egyesült Államok gazdaságának fellendítéséhez:
- amerikai fegyverrendszerek tömeges beszerzését,
- befektetéseket az amerikai védelmi iparba,
- akár amerikai államkötvények vásárlását, mint pénzügyi hozzájárulást a globális biztonsághoz.
Grönlandtól Ukrajnáig: táguló követeléslista
A NATO jövőjéről szóló vita könnyen kiterjedhet más, eddig külön kezelt ügyekre is.
Grönland kérdése újra napirendre kerülhet, amely nemcsak geopolitikai, hanem nyersanyag- és katonai szempontból is kulcsfontosságú. Ukrajna esetében Washington elvárhatja az európai álláspont közelítését Trump tűzszünetre törekvő politikájához.
Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok globális biztonsági feladatokat is kiszervezhetne a NATO-nak, például:
- a Hormuzi-szoros védelmét,
- a Közel-Keleten kialakuló új erőviszonyok kezelését.
Ez különösen aktuális, mivel Iránnal jelenleg csak egy rendkívül törékeny, kéthetes tűzszüneti megállapodás van érvényben, amelyet a térség szereplői már most is vitatnak.
A NATO mint alku tárgya
Trump kijelentései mögött világosabban kirajzolódik az a stratégia, amely a NATO-t nem értéknek, hanem alkualapnak tartja. Az Egyesült Államok nem elhagyni akarja a szövetséget, hanem új feltételeket szabni a tőle függő államoknak. A legnagyobb kérdés most az, hogy Európa hogyan reagál. Elfogadja-e a növekvő pénzügyi és katonai terheket, illetve a gazdasági jellegű elvárásokat, vagy megpróbál önállóbb védelmi struktúrát kialakítani, akár azon az áron is, hogy komoly megszorításokat vezet be, és még inkább elengedi az adósságféket.
