Kína és India stratégiai beruházásokkal gyorsítja a zöldhidrogén-ipar kiépítését, miközben a nyugati országok a magas költségek miatt visszafogták korábbi ambícióikat – írta az Observer Network a Reuters beszámolója alapján.
A cikk szerint a kínai Belső-Mongóliában, Csifeng térségében már működésbe lépett a világ egyik legnagyobb, millió tonnás nagyságrendű zöld hidrogén–zöld ammónia projektje. A beruházás a szél- és napenergiát, a vízbontásos hidrogéntermelést, valamint a zöld ammónia előállítását kapcsolja össze, vagyis a megújuló energiát olyan formába alakítja, amely tárolható és szállítható.
A Reuters szerint ez a modell különösen fontos Kína számára, mert segíthet kezelni a megújuló energia egyik nagy problémáját: azt, hogy a szél- és naperőművek termelése nem mindig esik egybe a fogyasztással.
Kína már ipari léptékben mozog
A csifengi projekt első üteme évente 320 ezer tonna zöld ammóniát állít elő. A kínai Hszinhua korábban úgy értékelte, hogy ezzel a zöld hidrogén–ammónia iparág belépett a nagyüzemi, kereskedelmi szakaszba.
A beruházás nemcsak kínai belső fejlesztés: japán, európai és közel-keleti szereplők is érdeklődnek iránta. A projekt indulásakor az Envision Group hosszú távú zöldammónia-vásárlási megállapodást írt alá a japán Marubenivel, idén februárban pedig az első zöld hidrogén–ammónia szállítmány Dél-Koreába, a Lotte csoporthoz érkezett.
A Reuters által idézett Rystad Energy szerint Kína tavaly 3,7 milliárd dollárt fektetett a zöldhidrogén-termelésbe, több mint kétszer annyit, mint az Egyesült Államok. Az előrejelzés szerint 2031-re Kínában mintegy évi 2,6 millió tonna zöldhidrogén-kapacitás állhat üzembe, összesen 26 milliárd dollárnyi beruházással.
A hidrogén az új ötéves tervben
A kínai ötéves tervben a zöld hidrogén már olyan élvonalbeli iparágak között szerepel, mint a kvantumszámítás, az agy–gép interfészek vagy a mesterséges intelligenciával működő robotika. Ez azt jelzi, hogy Peking nem kísérleti technológiaként, hanem jövőbeli ipari és energetikai pillérként kezeli a hidrogént.
Az Observer Network által idézett szakértők szerint a kínai kapacitások gyorsan bővülnek. Az Agora Energy China adatai alapján Kína megújuló alapú hidrogéntermelő kapacitása tavaly megduplázódhatott, és elérhette a 250 ezer tonnát, ami a globális mennyiség több mint fele. Ez már meghaladja a 2025-re kitűzött kínai célt is.
A költségek szintén csökkennek. Belső-Mongóliában, ahol erős a szél és sok a napsütés, a zöld hidrogén előállítási ára akár kilogrammonként 2 dollár körülire eshet, vagyis közel kerülhet a szénalapú hidrogén költségéhez. Kínában az átlagos zöldhidrogén-költség jelenleg nagyjából 4 dollár kilogrammonként.
India energiafüggetlenséget keres
India más okból gyorsít: számára a hidrogénprogram elsősorban energiabiztonsági kérdés. Az ország hidrogéntermelése ma nagyrészt importált földgázhoz kötődik, amelynek ellátását az elmúlt években a közel-keleti válságok, az ukrajnai háború és a járvány is megzavarta.
Újdelhi 2023-ban indította el a Nemzeti Zöld Hidrogén Missziót, amelynek célja, hogy 2030-ra évente 5 millió tonna zöld hidrogént állítson elő. A programot mintegy 2,1 milliárd dollárnyi támogatás segíti.
Az indiai program vezetője szerint a zöld hidrogén előállítási költsége a 2023-as körülbelül 5 dollárról mára 3 dollár körülire csökkent kilogrammonként, 2032-re pedig 2 dollár közelébe eshet, ha javul a technológia, nő a hatékonyság és több alkatrészt gyártanak helyben.
Európa attól tart, hogy újra függő helyzetbe kerül
Miközben Kína és India előrehalad, a Reuters szerint a nyugati országok a költségek miatt már 2020 körül csendben visszavettek a zöldhidrogén-célokból. Európában azonban egyre erősebb az aggodalom, hogy a kontinens ismét lemarad egy kulcsfontosságú iparágban.
A német T-online hírcsatornája külön összeállításban figyelmeztetett arra, hogy Kína a tisztaenergia-technológiákban, és azon belül a hidrogén területén is domináns szerepre törekszik. Európai energetikai vállalatok és iparági szervezetek attól tartanak, hogy az uniós ipar versenyképessége tovább gyengülhet, és az energiaellátás újra külső technológiai és ellátási függőségbe kerülhet.
A hidrogénverseny így nem pusztán klímapolitikai kérdés: iparpolitikai, exportpiaci és geopolitikai tétje is van. Kína a technológiai dominanciát, India az energiafüggetlenséget, Európa pedig egyre inkább az elvesztett tempót látja ugyanabban a folyamatban.
