Németország története során először nem tudott bekerülni az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagjai közé. Az ENSZ Közgyűlése június 3-án Ausztriát, Kirgizisztánt, Portugáliát, Trinidad és Tobagót, valamint Zimbabwét választotta meg a 2027–2028-as ciklusra. A nyugat-európai és egyéb államok csoportjában két helyért Portugália, Ausztria és Németország versenyzett, de Berlin váratlanul alulmaradt.
A szavazáson Portugália 134, Ausztria 131, Németország pedig csak 104 voksot kapott, vagyis Berlin jócskán elmaradt a szükséges kétharmados többségtől. A vereség különösen azért kínos, mert Németország korábban hatszor is tagja volt a testületnek, legutóbb 2019–2020-ban, és az ENSZ egyik legfontosabb pénzügyi támogatójaként magát természetes jelöltnek tekintette.
Berlin Izraelt és Oroszországot emlegeti
Johann Wadephul német külügyminiszter a vereséget „keserű kudarcnak” nevezte. Magyarázatában részben Németország Izrael melletti következetes kiállását említette, amely szerinte befolyásolhatta több ENSZ-tagállam szavazatát. Hozzátette ugyanakkor, hogy Berlin továbbra is vállalja történelmi felelősségét Izrael biztonságáért.
A német diplomácia másik magyarázata Oroszország szerepére vonatkozik. Wadephul szerint Moszkva nem akarta, hogy Németország az ENSZ legfontosabb biztonságpolitikai fórumában kapjon hangot, mivel Berlin következetesen támogatja Ukrajnát. A német értelmezés szerint Oroszország a háttérben németellenes hangulatot erősített több ország körében.
A kisebb országok jobban értették a globális Délt
A vereség azonban nem magyarázható pusztán külső aknamunkával. Portugália és Ausztria kampánya több szempontból jobban illeszkedett a nem nyugati országok elvárásaihoz. Portugália az utóbbi években igyekezett közvetítő szerepet építeni Európa, Afrika, Ázsia és Latin-Amerika között, különösen korábbi gyarmati kapcsolatrendszerére támaszkodva.
Ausztria pedig saját semlegességét használta diplomáciai előnyként. Mivel nem NATO-tag, könnyebben tudta magát olyan európai államként bemutatni, amely kevésbé kötődik a nyugati katonai blokk logikájához. Ez a pozíció különösen vonzó lehetett több afrikai, ázsiai és latin-amerikai ország számára. Az AP értékelése szerint Németország vereségében szerepet játszhatott Ukrajna és Izrael ügyében elfoglalt álláspontja is.
A német nagyhatalmi ambíció kapott pofont
A kudarc belpolitikai szempontból is kellemetlen Friedrich Merz kormányának. A német kancellár egyik ígérete éppen az volt, hogy visszaállítja Németország vezető szerepét Európában és a nemzetközi politikában. Ehhez képest Berlin nemcsak hogy nem tudott újabb BT-helyet szerezni, hanem két kisebb európai állam mögött végzett.
A német ellenzék azonnal támadta a kormányt. Az AfD szégyennek nevezte az eredményt, a Zöldek pedig kínos diplomáciai bukásról beszéltek. Még a kormánykoalícióhoz tartozó szociáldemokraták részéről is elhangzott, hogy a szavazás fontos jelzés arról, miként látják ma Németországot a világban.
Jelzés Berlinnek és a Nyugatnak
A történet jelentősége túlmutat Németországon. Az ENSZ-szavazás azt mutatja, hogy a globális Dél országai egyre kevésbé automatikusan támogatják a nagy nyugati államokat, még akkor sem, ha azok pénzügyi súlyuk és intézményi múltjuk alapján természetes jelöltnek tartják magukat.
Németország számára ez különösen fájdalmas figyelmeztetés. Berlin egyszerre próbálja magát a multilateralizmus, az ukrajnai háború nyugati kezelésének, Izrael támogatásának és a globális Déllel folytatott párbeszédnek az egyik központi szereplőjeként bemutatni. A mostani szavazás azonban azt jelzi, hogy ezek az üzenetek nem feltétlenül állnak össze meggyőző diplomáciai ajánlattá.
A Biztonsági Tanácsba végül nem a legerősebb gazdasági súlyú nyugati jelölt jutott be, hanem két olyan kisebb európai ország, amely rugalmasabb, kevésbé terhelt és a globális Dél számára könnyebben elfogadható diplomáciai profilt tudott felmutatni. Németország veresége ezért nemcsak technikai választási kudarc, hanem a német külpolitikai önkép látványos megkérdőjelezése.
