Donald Trump amerikai elnök szerint az Egyesült Államok és Irán akár június 14-én aláírhatja a megállapodást, amelynek egyik azonnali következménye a Hormuzi-szoros újbóli megnyitása lenne. Teherán ugyanakkor óvatosabban fogalmaz: az iráni külügyminisztérium nem erősítette meg a vasárnapi aláírást, de nem zárta ki, hogy a következő napokban megszülethet a keretmegállapodás.
Törékeny alku körvonalazódik
A most formálódó megállapodás lényege nem az, hogy egyik napról a másikra véget érne az iráni háború, hanem az, hogy a felek megpróbálják politikailag kezelhető mederbe terelni a konfliktust. A hírek szerint első lépésben egy memorandumot írnának alá, majd egy nagyjából hatvannapos tárgyalási időszak következne, amelyben az iráni nukleáris program sorsáról, a dúsított urán kezeléséről, a szankciók fokozatos feloldásáról és a térség biztonsági garanciáiról egyeztetnének.
A Hormuzi-szoros helyzete különösen fontos. A Perzsa-öböl kijárata a világ energiaellátásának egyik legérzékenyebb ütőere, ezért a szoros részleges lezárása vagy katonai fenyegetettsége nemcsak regionális, hanem globális gazdasági kérdés is. Washington számára a megállapodás egyik közvetlen célja az lehet, hogy helyreálljon a tengeri közlekedés biztonsága, és csökkenjen az olaj- és gázpiacokra nehezedő nyomás.
Irán politikailag nem tört meg
Az amerikai és izraeli támadások jelentős károkat okoztak Irán katonai infrastruktúrájában, különösen a rakétaprogramhoz kapcsolódó létesítményekben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Teherán stratégiai értelemben összeomlott volna. Az iráni vezetés túlélte a nyomást, a Forradalmi Gárda befolyása továbbra is erős, a rakétaképességek teljes felszámolása pedig nem látszik reálisnak.
Éppen ezért a „ki győzött?” kérdésre nem lehet egyszerű választ adni. Irán súlyos katonai csapásokat szenvedett el, de nem kényszerült feltétel nélküli megadásra. Ha a megállapodás valóban szankcióenyhítést, befagyasztott iráni pénzek felszabadítását és az olajexport fokozatos újraindítását hozza, Teherán ezt belpolitikai és regionális szinten is úgy mutathatja be, hogy sikerült túlélni az amerikai–izraeli nyomást.
Izrael stratégiai kudarca
Az izraeli belpolitikai vita közben egyre élesebb. Több izraeli értékelés szerint Izrael ugyan komoly katonai károkat okozott Iránnak, de nem érte el a háború nagy politikai céljait. A teheráni rendszer nem bukott meg, a nukleáris kérdés nem zárult le véglegesen, a rakétaprogram nem semmisült meg, és Irán regionális mozgástere sem szűnt meg.
Ez különösen kínos Benjamin Netanjahu számára, mert a háború igazolása részben azon alapult, hogy Izrael képes lesz döntő módon megváltoztatni az iráni erőviszonyokat. Most viszont úgy tűnik, hogy a végső politikai alkut nem Jeruzsálem, hanem Washington és Teherán formálja, miközben Izrael inkább külső szereplőként figyeli a folyamatot.
Libanon kérdése továbbra is az asztalon
A háború egyik legveszélyesebb nyitott kérdése továbbra is Libanon és a Hezbollah jövője. Irán számára fontos, hogy bármilyen megállapodás ne csak a nukleáris programról és a Hormuzi-szorosról szóljon, hanem a térségben zajló fegyveres konfliktusok mérsékléséről is. Izrael viszont jelezte: fenntartja magának a jogot, hogy önállóan lépjen fel a biztonsági fenyegetésekkel szemben.
Ez azt jelenti, hogy még egy amerikai–iráni megállapodás sem feltétlenül hoz teljes regionális békét. Könnyen elképzelhető, hogy a közvetlen amerikai–iráni háborús kockázat csökken, miközben a libanoni, szíriai, iraki vagy jemeni színtéren tovább folytatódnak a proxykonfliktusok.
Washington-Teherán-Tel-Aviv háromszög
A jelenlegi helyzet lényege, hogy mindhárom fő szereplő másként akarja eladni ugyanazt a fordulatot. Trump azt hangsúlyozhatja, hogy megakadályozta Irán nukleáris fegyverhez jutását, és újra megnyitotta a Hormuzi-szorost. Irán azt mondhatja, hogy ellenállt, megőrizte szuverenitását, és tárgyalások útján kényszerítette ki a gazdasági könnyítéseket. Izraelben viszont egyre nehezebb lesz megmagyarázni, hogy a jelentős katonai erőfeszítés miért nem hozott egyértelmű stratégiai lezárást.
Az iráni háború tehát nem ért véget, de most először komoly esélye van arra, hogy átléphet egy új szakaszba. A kérdés az, hogy ez valódi rendezéshez vezet-e, vagy csak időt vásárolnak maguknak a felek a következő, még veszélyesebb forduló előtt.
