María Fernanda Espinosa szerint az ENSZ-nek vissza kell szereznie azt a bizalmat, amely nélkül nem tudja betölteni eredeti küldetését. Az ENSZ-főtitkári posztra pályázó ecuadori politikus és diplomata a Kommerszantnak adott interjúban arról beszélt, hogy a világszervezet befolyása és tekintélye sokak szemében csökkent, miközben éppen azokban a válságokban lenne rá a legnagyobb szükség, amelyek mára egyszerre biztonsági, humanitárius, gazdasági és társadalmi problémává váltak.
A bizalom válsága már pénzügyi válság is
Espinosa szerint az ENSZ problémái nem szűkíthetők le arra, hogy a szervezetnek nincs elég pénze. Bár több mint hetven tagállam nem fizette be a hozzájárulását, szerinte ez csak a felszíni tünet. A mélyebb gond az, hogy a tagállamok és a közvélemény egy része már nem látja világosan, milyen hozzáadott értéket képvisel az ENSZ.
A főtitkárjelölt úgy fogalmazott: a szervezetnek bizonyítania kell, hogy hatékony, eredményorientált és elszámoltatható. Nem elég arra hivatkozni, hogy az ENSZ nélkülözhetetlen; ezt a gyakorlatban is meg kell mutatni. Espinosa szerint az ENSZ valóban pótolhatatlan szerepet játszik különösen a fejlődő országokban és a konfliktus sújtotta térségekben, de a szervezetnek jobban kell kommunikálnia, hogy mit végez el a háttérben.
Mint mondta, az ENSZ munkáját nem elsősorban az elfogadott határozatok számán kellene mérni, hanem azon, hány életet ment meg, hány embert véd meg, hány gyermeket etet, és hány rászorulónak segít túlélni humanitárius válságok idején.
Nem elég békefenntartásról beszélni
Az interjú egyik központi eleme a konfliktusmegelőzés kérdése volt. Espinosa szerint az ENSZ békefenntartó és konfliktusmegelőző munkája az utóbbi időben meggyengült, miközben a világban a fegyveres konfliktusok száma a második világháború óta nem látott szintre emelkedett.
A főtitkárjelölt ezért egy hatékonyabb konfliktusmegelőző mechanizmust javasolna. Ennek lényege nem új források bevonása lenne, hanem az, hogy a világszervezet jobban használja fel a már meglévő információkat, terepi jelenlétet és diplomáciai eszközöket.
Espinosa szerint a főtitkárnak valós időben kellene értesülnie azokról a „vörös zászlókról”, amelyek arra utalnak, hogy egy térségben válság vagy fegyveres konfliktus alakulhat ki. A konfliktusmegelőzésnek nem jelszónak, hanem operatív valóságnak kell lennie – hangsúlyozta.
A főtitkárnak pártatlan közvetítővé kell válnia
Espinosa úgy látja, az ENSZ-főtitkár szerepe nem merülhet ki adminisztratív irányításban. A főtitkárnak éjjel-nappal elérhetőnek kell lennie, hogy szükség esetén diplomáciai eszközökkel be tudjon avatkozni egy eszkalálódó válságba, közvetíteni tudjon a felek között, vagy támogatni tudja azokat a szervezeteket, amelyek adott helyzetben vezető szerepet vállalnak a békéltetésben.
Ehhez azonban bizalomra van szükség. Espinosa szerint a főtitkárt csak akkor fogják közvetítőként elfogadni, ha a felek pártatlan szereplőnek, „becsületes közvetítőnek” tekintik. Ezt a reputációt nem lehet automatikusan megszerezni: következetes válságkezeléssel, a nemzetközi joghoz és az ENSZ Alapokmányához való ragaszkodással kell kiépíteni.
A főtitkárjelölt szerint az ENSZ-nek néha nem kell a tárgyalóasztal közepén ülnie. Előfordulhat, hogy más szervezetek vagy regionális szereplők vezetik a közvetítést, az ENSZ pedig háttértámogatást ad. A kérdés ilyenkor az, hogy a világszervezet felismeri-e, hol tud valódi hozzáadott értéket teremteni.
A világ összekapcsoltsága új ENSZ-t követel
Espinosa szerint az ENSZ-nek azért is alkalmazkodnia kell, mert a mai válságok már nem maradnak meg egyetlen régió határain belül. A Covid–19-világjárvány megmutatta, hogy az egészségügyi krízisek globális láncreakciókat indíthatnak el, de ugyanez igaz a háborúkra, a kereskedelmi zavarokra, az energiaellátásra és az ellátási láncokra is.
Az interjúban példaként említette az iráni háborút és a Hormuzi-szoros blokádját, amely nemcsak a térséget, hanem több ezer kilométerrel távolabb lévő országokat is érinthet. Ez szerinte azt mutatja, hogy a világ sérülékenysége ma már közös sérülékenység, ezért az ENSZ-nek gyorsabban, rugalmasabban és politikailag érzékenyebben kell reagálnia.
A főtitkárjelölt szerint a szervezetnek jobban kell értenie a valós politikai helyzeteket, jobb elemzőképességre van szüksége, és a helyszínen dolgozó ügynökségek, programok információit is összehangoltabban kell használnia.
Kompaktabb és elszámoltathatóbb világszervezetet akar
Espinosa programjának másik kulcsszava az elszámoltathatóság. Szerinte az ENSZ-nek modernebbé, kompaktabbá és eredményorientáltabbá kell válnia. Ez nem csupán a főtitkár hivatalára, hanem az egész ENSZ-rendszerre vonatkozik: a programokra, ügynökségekre és terepen dolgozó szervezeti egységekre is.
Külön bírálta azt a logikát, amelyben az ENSZ különböző szervezetei egymással versengenek a forrásokért és a láthatóságért. Espinosa szerint nem az a fontos, hogy egy adott projektet az UNDP, a FAO vagy az UNICEF neve alatt mutatnak be, hanem az, hogy az ENSZ egységesen, a tagállamok igényeihez igazodva nyújtson segítséget.
A főtitkárjelölt úgy fogalmazott: a támogatásnak keresletvezéreltnek kell lennie, vagyis nem New Yorkból kell előírni, mire van szüksége egy országnak. Ez a szuverenitás szempontjából is fontos, hiszen a tagállamoknak érezniük kell, hogy az ENSZ nem felülről diktál, hanem partnerként működik.
Új alku kell a tagállamokkal
Az ENSZ pénzügyi helyzetéről szólva Espinosa emlékeztetett arra, hogy a szervezet idén 15 százalékos költségvetési csökkentéssel szembesült, és a következő évben ennél is súlyosabb megszorítás jöhet. Ez már létszámcsökkentésekhez is vezetett.
Szerinte vannak országok, amelyek valóban pénzügyi nehézségek miatt nem fizetnek időben, de vannak olyan tagállamok is, amelyek garanciákat várnak. A főtitkárjelölt ezért új megállapodást sürgetne a titkárság és a tagállamok között. Ennek célja az lenne, hogy az ENSZ bizonyítsa: átláthatóbban, hatékonyabban és eredményesebben működik.
Espinosa szerint a világban nincs forráshiány, a kérdés inkább az, hogy egyes kormányok ma már nem biztosak abban, hogy az ENSZ a legjobb befektetési cél. A következő főtitkár feladata szerinte éppen az lenne, hogy meggyőzze őket: az ENSZ finanszírozása nem költség, hanem politikai és humanitárius befektetés.
Láthatóbb főtitkár, erősebb jelenlét
Espinosa három reformprioritást nevezett meg. Az első egy olyan vezetői csapat felállítása, amely kompetencián és érdemeken alapul, ugyanakkor tükrözi a régiók, kultúrák és generációk sokféleségét. Mint mondta, tiszteli az idősebb nemzedék bölcsességét, de ugyanígy értékeli a fiatalabb generációk intelligenciáját is.
Második prioritása a költségvetés stabilizálása. Szerinte az ENSZ-nek még szűkös pénzügyi helyzetben is kiszámítható és világos büdzsére van szüksége.
A harmadik célja egy láthatóbb főtitkári szerep. Espinosa azt mondta, olyan főtitkár szeretne lenni, akit az emberek látnak, és aki fizikailag is jelen van ott, ahol problémák alakulnak ki. A világszervezet tekintélyének helyreállításához nem elég a New York-i diplomácia; jelenlétre, kitartásra és terepi érzékenységre is szükség van.
Egy latin-amerikai nő a főtitkári versenyben
María Fernanda Espinosa jelöltsége önmagában is politikai üzenetet hordoz. Korábban Ecuador külügyminisztere és védelmi minisztere volt, dolgozott nagykövetként Genfben és New Yorkban, 2018 és 2019 között pedig az ENSZ-közgyűlés 73. ülésszakának elnöke volt.
A főtitkári verseny különösen érzékeny időszakban zajlik. António Guterres mandátuma 2026 végén jár le, az új főtitkár 2027 elején léphet hivatalba. A kiválasztásban döntő szerepe lesz a Biztonsági Tanácsnak, különösen az öt állandó tagnak, miközben a nemzetközi közvéleményben erősödik az igény arra, hogy az ENSZ történetében először nő kerüljön a világszervezet élére.
Espinosa üzenete ebben a mezőnyben világos: az ENSZ-nek nem egyszerűen túl kell élnie a válságot, hanem újra meg kell mutatnia, miért nélkülözhetetlen. A szervezet jövője szerinte azon múlik, hogy képes-e egyszerre hatékonyabbá, pártatlanabbá, láthatóbbá és a tagállamok felé elszámoltathatóbbá válni.
A kérdés végső soron nem csupán az, ki lesz a következő főtitkár, hanem az is, hogy az ENSZ képes-e visszaszerezni azt a szerepet, amelyre a mostani széteső világrendben talán nagyobb szükség lenne, mint valaha.
