Néhány napon belül két súlyos hangvételű nyilatkozat is érkezett Moszkvából. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter arról beszélt, hogy a NATO-ban és különösen az Európai Unióban meredeken nőnek a katonai kiadások, és a jelenlegi brüsszeli vezetés nem akar fékezni. Dmitrij Medvegyev, az Orosz Biztonsági Tanács alelnöke ennél is élesebben fogalmazott: szerinte az ukrán támadások miatt Kijevvel kapcsolatban „nincsenek és nem is lehetnek többé szabályok”.
Fékezés nélkül
Lavrov a külügyminisztérium diplomáciai akadémiáján, nagykövetekkel tartott kerekasztal-beszélgetésen azt mondta: elég megnézni a NATO és az EU katonai költségvetéseinek növekedését, hogy világos legyen, a nyugati országok nem készülnek visszafogni a fegyverkezést. Külön kiemelte Ursula von der Leyen európai bizottsági elnököt és a brüsszeli vezetést, amely szerinte nem akar „rálépni a fékre”.
A külügyminiszter nem pusztán költségvetési kérdésként beszélt erről. Értelmezése szerint a Nyugat katonai-ipari fordulatot hajt végre: növeli a hadiipari megrendeléseket, átszervezi a gyártókapacitásokat, és egyre inkább háborús ritmusra állítja át a gazdaságát. Lavrov szerint a NATO 5 százalékos védelmi kiadási célja nem természetes fejlődés, hanem amerikai nyomás eredménye, amelyet Mark Rutte NATO-főtitkár is támogatott.
Az orosz külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy Moszkva számára mindez ismét megerősíti a régi orosz mondást: „bízz Istenben, de tartsd szárazon a puskaport”. Vagyis Oroszország abból indul ki, hogy a Nyugat katonai pályán marad, és ehhez kell igazítania saját biztonságpolitikáját.
Lavrov olvasata
Lavrov mondandójának fontos része volt, hogy az európai fegyverkezést nem önmagában, hanem a 2022 előtti diplomáciai folyamatok kudarcával együtt értelmezte. Emlékeztetett arra, hogy Moszkva a háború előtt biztonsági garanciákról szóló javaslatokat vitt Washingtonba és Brüsszelbe, amelyek középpontjában a NATO további bővítésének elutasítása és az oszthatatlan biztonság elve állt.
Az orosz álláspont szerint a Nyugat akkor nem volt hajlandó érdemi kompromisszumra, ma pedig ugyanazt a logikát követi: fegyverrel, szankcióval és Ukrajna támogatásával próbálja nyomás alatt tartani Moszkvát. Lavrov úgy látja, az európai újrafegyverkezés nem védekezés, hanem az Oroszország stratégiai bekerítésére és kimerítésére tett kísérlet.
A külügyminiszter ennél is tovább ment, amikor arról beszélt, hogy Európában „revansista” gondolkodás erősödik, és a kontinens vezetői nem gondolják végig, mi történik akkor, ha a fegyverkezési tervek elérik a csúcspontjukat. Ez a mondat azért fontos, mert nyilvánvalóvá teszi, hogy Moszkva az európai hadiipari és költségvetési folyamatokat is közvetlen fenyegetésként értelmezi.
Nincsenek szabályok
Medvegyev ennél sokkal nyersebb hangot ütött meg. A Max-csatornáján közzétett bejegyzésében azt írta, hogy az ukrán fegyveres erők orosz városok és civilek elleni támadásai egyre gyakoribbak és intenzívebbek, ezért ideje kimondani: a „neonáci Kijevvel” kapcsolatban nincsenek és nem is lehetnek többé szabályok.
A volt orosz elnök szerint egyetlen határ maradhat: a civilek szándékos megsemmisítése. Hangsúlyozta, hogy ez alatt a tudatos, előre megfontolt gyilkosságot érti. Minden más szerinte elfogadhatóvá válhat a kialakult helyzetben.
Ez a kijelentés politikailag rendkívül súlyos, még akkor is, ha nem tekinthető automatikusan hivatalos orosz doktrínaváltásnak. Medvegyev az elmúlt években rendszeresen a legkeményebb moszkvai üzenetek hordozójaként jelent meg: gyakran ő fogalmazza meg nyersen azt, amit a Kreml más szereplői diplomatikusabban mondanak ki. Mostani bejegyzése azt jelzi, hogy Moszkvában erősödik az a narratíva, amely szerint az ukrán mélységi csapások és dróntámadások a válaszlépések korábbi önkorlátozásának feladását indokolhatják.
Háborús jog
Medvegyev a bejegyzésben a hágai egyezményekre is utalt. Szerinte a háború törvényeiről és szokásairól szóló régi egyezményekre „már nincs szükség”, mert az elmúlt száz évben a háborúk gyökeresen átalakultak: a léggömbökről ledobott bombák korát rakéták és drónok váltották fel, és szerinte ma már olyan eszközökkel folyik a háború, amelyekre a régi normák nem adnak megfelelő választ.
Itt említette a rebus sic stantibus elvét is. A latin kifejezés nagyjából azt jelenti: „így állván a dolgok”. A nemzetközi jogban arra utal, hogy egy szerződés vagy megállapodás kötelező ereje vitathatóvá válhat, ha a megkötésekor fennálló körülmények alapvetően megváltoznak.
Medvegyev ezt az érvet a háborús normák elavulásának igazolására használta, de a kijelentése inkább politikai fenyegetésként és stratégiai üzenetként, semmint jogilag rendezett álláspontként értelmezhető.
Keményebb hang
A két nyilatkozat együtt azt mutatja, hogy Moszkva retorikája egyszerre két irányban keményedik. Lavrov a nyugati fegyverkezésre helyezi a hangsúlyt, és azt állítja, hogy Európa hosszú távú konfrontációra rendezkedik be. Medvegyev pedig azt sugallja, hogy az ukrán támadások miatt Oroszország a jövőben kevésbé érzi magát kötve a korábbi korlátokhoz.
Ez a kettő együtt veszélyes üzenetet hordoz. Ha Moszkva úgy látja, hogy Európa hadiipari fordulatot hajt végre, miközben Ukrajna egyre mélyebben támad orosz területeken, akkor az orosz döntéshozók számára csökkenhet a politikai ösztönzés az önmérsékletre. A Kreml környezetéből érkező nyilatkozatok ezért nemcsak a fronthelyzetre vonatkoznak, hanem a háború következő szakaszának kereteit is kijelölik.
Ebben a helyzetben különösen fontos, hogy a felek közötti kommunikáció ne szakadjon meg teljesen. Lavrov ugyan keményen bírálta a Nyugatot, de az orosz diplomácia továbbra is azt állítja, hogy Moszkva kész politikai-diplomáciai rendezésről tárgyalni, ha a tárgyalások nem a nyugati feltételek egyoldalú elfogadásáról szólnak. Medvegyev szövege viszont ezzel párhuzamosan azt üzeni: ha a háború tovább eszkalálódik, Oroszország részéről is keményebb válaszokra kell számítani.
