A Hamász bejelentette, hogy feloszlatja gázai kormányzati struktúráját, és a terület igazgatását átadja az ENSZ által is támogatott nemzeti bizottságnak. A döntés elvben megnyithatná az utat egy átmeneti palesztin technokrata kormányzás és az újjáépítés előtt, ám az elemzők szerint a valóságban továbbra is Izrael katonai jelenléte, területi ellenőrzése, blokádja és a tűzszünet sorozatos megsértése határozza meg Gáza mindennapjait.
Átadás papíron
A Hamász július 6-án jelentette be, hogy feloszlatja gázai kormányát, és formálisan átadja az igazgatást a Nemzeti Bizottság Gáza Igazgatására nevű testületnek. A bizottság palesztin szakemberekből és közéleti szereplőkből álló technokrata testületként jött létre, a tavaly elfogadott, amerikai támogatású tűzszüneti keret részeként.
Az ENSZ üdvözölte a lépést, mondván, az támogathatja a tűzszüneti megállapodás végrehajtását, a civil lakosság védelmét és a humanitárius segélyek akadálytalan bejutását. Elvben tehát a Hamász kivonulna a napi polgári igazgatásból, Gáza pedig átmeneti, nem fegyveres palesztin adminisztráció alá kerülne.
A gyakorlatban azonban a kép ennél jóval bonyolultabb. A bizottság egyelőre nem tudott belépni Gázába, működését Kairóból próbálja megszervezni, miközben a terület jelentős része továbbra is izraeli katonai ellenőrzés alatt áll.
Izraeli akadályok
A TRT Worldnek nyilatkozó elemzők szerint a Hamász bejelentése önmagában alig változtat a helyszíni viszonyokon. Mehmet Rakipoglu, a Mardin Artuklu Egyetem közel-keleti szakértője szerint Izrael jelenléte Gázában olyan akadály, amelyet nem lehet egyszerűen adminisztratív döntésekkel megoldani.
A probléma lényege, hogy Gáza lakói nem tudják valóban irányítani saját területüket, ha a mozgást, a határátkelést, az újjáépítéshez szükséges anyagokat, az üzemanyagot, a gyógyszereket és a segélyek bejutását továbbra is Izrael engedélyezi vagy tiltja.
Gökhan Batu, az ankarai Közel-Kelet Tanulmányok Központjának elemzője szerint Izrael már azelőtt aláássa a bizottság tekintélyét, hogy az ténylegesen megkezdhetné a munkáját. Ha egy igazgatási testület nem mozoghat szabadon, nem gyakorolhat hatalmat a terület egésze felett, és nem rendelkezik az alapvető erőforrások felett, akkor nehezen válhat hiteles kormányzati szereplővé.
Blokád és tűzszünet
A tűzszünet első szakasza tavaly októberben lépett életbe, és fogolycserét, valamint részleges izraeli kivonulást hozott. A második szakasz januárban indult volna, ennek célja az átmeneti palesztin kormányzás és az újjáépítés megkezdése lett volna az amerikai vezetésű Béketanács felügyelete mellett.
A folyamat azonban elakadt. Izrael továbbra is ellenőrzi Gáza jelentős részét, a fegyveres műveletek pedig a tűzszünet ellenére sem álltak le. A gázai civil lakosság egyszerre él romok között, átmeneti szállásokon, humanitárius függésben és folyamatos katonai fenyegetettségben.
A Hamász szerint Izrael „adminisztratív vákuumot” próbál létrehozni a területen: a régi gázai kormányzati szerkezetet már felszámolnák, de az új testületet nem engedik ténylegesen működni. Ez a helyzet könnyen oda vezethet, hogy Gázában nem valódi átmeneti kormányzás, hanem széttöredezett, külső szereplőktől függő igazgatási rendszer alakul ki.
Merényletkísérlet
A helyzet törékenységét jól mutatja, hogy a hírek szerint Hazem Qassem, a Hamász szóvivője túlélt egy izraeli merényletkísérletet. Az Al Arabiya értesüléseire hivatkozó beszámolók szerint az egyik izraeli támadás Qassem autóját vette célba. A szóvivő nem tartózkodott a járműben, testőre azonban a jelentések szerint életét vesztette.
Ugyanezekben a napokban izraeli támadások újabb palesztin áldozatokat követeltek Gázában. A beszámolók szerint az elmúlt huszonnégy órában legalább tizenkét palesztin meghalt és húszan megsebesültek az izraeli műveletekben.
Ez a fejlemény különösen élesen világít rá a tűzszünet és a valóság közötti szakadékra. Miközben papíron átmeneti kormányzásról, újjáépítésről és civil igazgatásról van szó, a terepen továbbra is célzott támadások, légicsapások és blokád határozzák meg a mindennapokat.
Hatalmi vákuum
A Hamász kivonulása a napi civil igazgatásból nem jelenti azt, hogy a szervezet egyik napról a másikra eltűnne Gáza társadalmi és politikai szerkezetéből. A mozgalom közel húsz éven át irányította a területet, és számos helyi intézményhez, családi hálózathoz, társadalmi szervezethez és fegyveres struktúrához kapcsolódik.
Ezért az elemzők szerint a Hamász teljes kizárására épülő modell aligha lesz működőképes. A szervezet valamilyen formában továbbra is része marad a gázai egyenletnek, még akkor is, ha formálisan átadja az adminisztratív hatásköröket.
A Palesztin Hatóság közép- és hosszabb távon átvehetné Gáza irányítását, de ennek politikai, biztonsági és társadalmi feltételei egyelőre nem láthatók. A gázai lakosság számára pedig a legfontosabb kérdés nem az intézményi modell, hanem az, hogy lesz-e élelmiszer, gyógyszer, ivóvíz, lakhatás, szabad mozgás és valódi biztonság.
Újjáépítés nélkül
Az újjáépítés szintén csak akkor indulhatna el érdemben, ha a palesztin igazgatás hozzáférne az építőanyagokhoz, a pénzügyi forrásokhoz, az üzemanyaghoz és a terület feletti tényleges döntési joghoz. Ha mindez izraeli engedélyhez kötött marad, akkor az újjáépítésnek sem lesz világos menetrendje.
Gökhan Batu szerint a rekonstrukció nem választható el a hozzáférés, a finanszírozás, a biztonság és a politikai hatalom kérdésétől. Ha ezek a kulcsok nem palesztin kézben vannak, akkor az újjáépítés ígérete könnyen újabb frusztrációt és instabilitást szülhet.
Gáza lakossága számára ez azt jelenti, hogy a háború utáni rend nem békét, hanem újabb bizonytalanságot hozhat: egy olyan átmeneti rendszert, amelyben senki sem képes teljes felelősséggel kormányozni, de minden döntésen külső szereplők vitatkoznak.
Növekvő nyomás
Közben a nemzetközi politikai nyomás is erősödik Izraellel szemben. A palesztin nagykövetség Nagy-Britanniában üdvözölte Andy Burnham brit politikus bocsánatkérését, aki elismerte, hogy a Munkáspárt kezdeti válasza a gázai háborúra nem volt megfelelő.
A palesztin fél azt sürgeti, hogy a politikai elismerést konkrét lépések kövessék: a fegyvereladások leállítása, a megszálláshoz kapcsolódó gazdasági szereplők szankcionálása, az illegális telepekkel folytatott kereskedelem tiltása és az izraeli megszállásból profitáló cégek felelősségre vonása.
Ez is azt mutatja, hogy Gáza ügye már nem pusztán közel-keleti konfliktus, hanem a nyugati politikai rendszerek erkölcsi és jogi hitelességének próbája is.
