A Földközi-tenger keleti medencéje ismét geopolitikai ütközőzónává válhat, miután az Eni és a TotalEnergies meghozta a végleges beruházási döntést a ciprusi Kronosz gázmező kitermeléséről. Ankara válaszul felgyorsítaná az Észak-Ciprust Törökországgal összekötő gázvezeték tervét. A tét már messze nem csak az energiahordozó: a régió jövőbeli erőviszonyai és Európa gázellátási útvonalai is formálódnak.
Ciprusi gáz Egyiptomon át Európába
A Ciprus 6-os számú tengeri blokkjában található Kronosz készleteit több mint 85 milliárd köbméterre becsülik, a kitermelés pedig a tervek szerint 2028-ban indulhat.
A gázt tengeralatti vezetéken az egyiptomi Zohr mező infrastruktúrájához szállítanák, majd a damiettai LNG-terminálon cseppfolyósítanák, ahonnan elsősorban az európai piacra kerülhetne.
A Kronosz ezzel Ciprus első valóban megvalósuló nagy gázprojektje lehet.
Ankara nem fogadja el a ciprusi igényeket
Törökország azonban vitatja Ciprus jogát a 6-os blokk teljes körű kiaknázására, és arra hivatkozik, hogy a terület részben saját kontinentális talapzatához tartozik. Ankara emellett követeli, hogy az Észak-ciprusi Török Köztársaság érdekeit is vegyék figyelembe.
A konfliktus nem új. A török haditengerészet 2018-ban már megakadályozta, hogy az Eni egyik fúróhajója elérjen egy másik ciprusi kutatási területet.
Most Ankara egy 101 kilométer hosszú, kétirányú tengeralatti gázvezetéket tervez Törökország és Észak-Ciprus között. A rendszer nemcsak török gázt szállíthatna a szigetre, hanem később akár a kelet-mediterrán készletek Törökországon keresztüli európai továbbítására is alkalmas lehetne.
Izrael, Görögország és Ciprus közeledik
A háttérben egyre világosabban kirajzolódik egy Izrael–Görögország–Ciprus együttműködés, amely az energetika mellett már katonai területekre is kiterjed.
Athén izraeli légvédelmi és rakétarendszereket vásárol, a három ország pedig közös gyakorlatokról, gyorsreagálású képességekről és dróntechnológiai együttműködésről is tárgyalt.
A korábbi EastMed vezeték terve ugyanezt a stratégiai logikát követte: a kelet-mediterrán gázt Törökország megkerülésével juttatni Európába. Ankara ezt saját regionális szerepének és a Török Áramlat jelentőségének gyengítésére irányuló törekvésként értelmezi.
Franciaország is belépett a játszmába
A helyzetet tovább bonyolítja Franciaország szerepe. Párizst egyrészt védelmi megállapodások kötik Görögországhoz és Ciprushoz, másrészt a francia TotalEnergies közvetlenül érdekelt a Kronosz kitermelésében.
Franciaország ugyanakkor Törökországgal sem akarja teljesen elmérgesíteni kapcsolatait: Párizs nemrég hozzájárult ahhoz, hogy az olasz–francia fejlesztésű SAMP/T légvédelmi rendszerből Ankara is vásárolhasson.
A gáz csak az egyik tét
A kelet-mediterrán készletek önmagukban nem képesek átrajzolni a világ energiapiacát. Stratégiai jelentőségük azonban jóval nagyobb annál, mint amit a puszta készletnagyság sugall.
A kérdés ugyanis az, ki ellenőrzi majd a vezetékrendszereket, LNG-terminálokat és tengeri útvonalakat, és ezen keresztül melyik ország képes befolyásolni Európa energiaellátását.
Törökország „Kék Haza” doktrínája éppen erre épül: Ankara olyan tengeri és energetikai pozíciókat kíván kialakítani, amelyek nélkül egyetlen nagy kelet-mediterrán projektet sem lehet megvalósítani.
A Kronosz fejlesztésével ezért nem egyszerűen új gázmező nyílik meg. Egy régi geopolitikai konfliktus kapott új üzemanyagot.
