Újra megjelentek a szomáliai kalózok az Ádeni-öböl és az Indiai-óceán térségében, miközben a Hormuzi-szoros és Bab-el-Mandeb körüli válság már így is komoly nyomás alatt tartja a világ tengeri kereskedelmét.
A probléma azért különösen veszélyes, mert a szomáliai partok a világ egyik legfontosabb tengeri kereskedelmi útvonala mellett húzódnak: innen vezet az út Bab-el-Mandeben keresztül a Vörös-tenger és a Szuezi-csatorna felé.
Ismét hajókat támadnak
A szomáliai kalózok aktivitásának növekedéséről május végétől érkeztek egyre gyakoribb jelentések.
A brit tengeri kereskedelmi műveleti központ korábbi figyelmeztetése szerint rövid idő alatt több kereskedelmi hajót – köztük tartályhajókat és szárazáru-szállítókat – is megtámadtak vagy elfoglaltak, ezért az Ádeni-öbölben ismét magas kockázattal kell számolni.
A fejlemény különösen azért figyelemre méltó, mert néhány évvel ezelőtt még úgy tűnt, hogy a nemzetközi haditengerészeti járőrözés, a fegyveres hajóőrségek és a szomáliai szárazföldi műveletek lényegében felszámolták a jelenséget.
Most kiderült: a kalózkodás nem tűnt el, csak átmenetileg visszaszorult.
A kalózkodás az állam összeomlásából született
A modern szomáliai kalózkodás története az 1990-es évekre vezethető vissza.
A polgárháború következtében Szomália állami intézményei gyakorlatilag összeomlottak, miközben az ország partvidékének jelentős része ellenőrzés nélkül maradt. Az ország ma is rendkívül töredezett: Mogadishu mellett működik a nemzetközileg elismert szövetségi kormány, északon a magát függetlennek tekintő Szomáliföld, északkeleten pedig a nagyfokú autonómiával rendelkező Puntföld.
A part menti fegyveres csoportok kezdetben részben a külföldi halászhajók ellen léptek fel, később azonban az emberrablásra, váltságdíjra és hajók eltérítésére épülő kalózkodás önálló üzletággá vált.
2011-ben érte el csúcspontját: abban az évben 237 kalóztámadást regisztráltak a térségben.
Hadihajók törték meg a kalózokat
A helyzet végül olyan súlyossá vált, hogy példa nélküli nemzetközi katonai összefogás jött létre.
Amerikai, európai, orosz, kínai, indiai, japán és más hadihajók kezdtek járőrözni az Ádeni-öbölben, miközben a kereskedelmi hajók egyre gyakrabban alkalmaztak fegyveres biztonsági személyzetet.
Az intézkedések működtek. A sikeres kalóztámadások száma néhány év alatt drámaian visszaesett, és a szomáliai kalózkodás hosszú időre lekerült a világpolitika napirendjéről.
A háttérben azonban Szomália alapvető problémái nem oldódtak meg. Fegyveres csoportok továbbra is működnek az országban, miközben az al-Kaidához kötődő al-Shabaab jelentős területeken rendelkezik befolyással.
Hormuz és Bab-el-Mandeb miatt most sokkal nagyobb a tét
A kalózok visszatérése különösen rossz időpontban történik.
A közel-keleti konfliktus miatt a Hormuzi-szoros hajóforgalma már jelentősen visszaesett, miközben a Vörös-tenger déli bejáratánál fekvő Bab-el-Mandeb biztonságát a jemeni húszik támadásai veszélyeztetik.
A két szoros a világkereskedelem legfontosabb tengeri szűkületei közé tartozik.
Ha a kereskedelmi hajók Hormuz mellett a Vörös-tengert és az Ádeni-öblöt is tartósan kockázatosnak ítélik, egyre több szállítmány kényszerülhet Afrika déli csücskének megkerülésére. Ez hetekkel hosszabbíthatja meg az Ázsia és Európa közötti utakat, növeli az üzemanyag-fogyasztást, leköti a hajókapacitásokat és emeli a biztosítási díjakat.
A háborús kockázati biztosítások ára egy válság során akár a hajó értékének több százalékára is emelkedhet, ami egy százmillió dollárt érő tartályhajónál már egyetlen út során is milliós többletköltséget jelenthet.
Kalózok és húszik: különösen veszélyes kombináció
A helyzetet tovább bonyolítják azok a jelentések, amelyek szerint egyes szomáliai fegyveres hálózatok, jemeni dzsihadista szervezetek és a húszik között is kialakulhattak kapcsolatok.
Az együttműködés pontos mélysége nehezen ellenőrizhető, és nem jelenti azt, hogy a különböző szervezetek egységes katonai blokkot alkotnának. Már az információcsere, fegyverkereskedelem vagy logisztikai együttműködés lehetősége is komoly biztonsági kockázatot jelent azonban egy olyan térségben, ahol a kereskedelmi hajózás eleve nagy nyomás alatt áll.
A stratégiai probléma egyszerű: Jemen és Szomália a Bab-el-Mandeb két oldalán fekszik.
Ha mindkét partvidéken egyszerre nő a kereskedelmi hajókat fenyegető veszély, az a Vörös-tenger teljes déli bejáratát érinti.
