Az Egyesült Államok levette Szíriát a terrorizmust támogató államok listájáról, és Washington az új damaszkuszi vezetéssel szembeni szankciós rendszer további enyhítésére készül.
Washington feltételekhez köti a nyitást
Az amerikai döntést a 2024 végén bekövetkezett rendszerváltás és az új szíriai vezetés politikája tette lehetővé. Washington ugyanakkor világossá tette, hogy a további szankcióenyhítésért cserébe Damaszkusztól az iráni kötődésű fegyveres hálózatok, köztük a Hezbollah elleni fellépést várja.
A lépés így egy szélesebb amerikai közel-keleti stratégia része is: az Egyesült Államok Irántól távolabb, az arab monarchiákhoz és Washingtonhoz közelebb szeretné húzni Szíriát. Eközben amerikai vállalatok már a szíriai olaj- és gázipari lehetőségeket vizsgálják, és ismét előkerült egy Irakból Szírián át a Földközi-tengerhez vezető olajvezeték terve is.
Megnyílhat a gazdaság
Damaszkusz számára a státusz megszüntetésének legfontosabb következménye, hogy lényegesen könnyebbé válhat a visszatérés a nemzetközi bankrendszerbe és a külföldi tőke bevonása.
Az ország újjáépítési igénye óriási. Az energiaellátástól a bányászaton és a közlekedésen át az olaj- és gáziparig számos ágazatban jelenhetnek meg külföldi szereplők. Törökország, Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek mellett európai és amerikai cégek is érdeklődnek.
Szíria földrajzi fekvése önmagában is érték: az ország ismét tranzitútvonallá válhat Irak, a Perzsa-öböl és a Földközi-tenger között.
Törökország nyerhet, Izrael aggódhat
Az új helyzet egyik legnagyobb regionális nyertese Törökország lehet. Ankara már most szorosan együttműködik Damaszkusszal az infrastruktúra, a nyersanyag-kitermelés és a biztonságpolitika területén, miközben a szíriai fegyveres erők újjászervezésében is szerepet vállalhat.
Ez azonban egyre komolyabb feszültséget okozhat Izraellel. Tel-Aviv egyszerre tart egy ismét megerősödő szíriai államtól és a török katonai jelenlét növekedésétől. Az elmúlt hónapok izraeli légicsapásai már megmutatták, hogy Izrael kész katonai eszközökkel is akadályozni bizonyos szíriai katonai infrastruktúrák újjáépítését.
A közel-keleti rendezés egyik legfontosabb kérdése ezért az lehet, hogy Washington képes-e összeegyeztetni két partnerének, Izraelnek és Törökországnak egymással egyre inkább ütköző érdekeit Szíriában.
Irán veszítette a legtöbbet
A változás egyértelmű vesztese Teherán. Bassár el-Aszad bukása előtt Szíria az iráni regionális befolyási rendszer egyik kulcsfontosságú láncszeme volt, amelyen keresztül Irán kapcsolatot tarthatott fenn a libanoni Hezbollahhal.
Az új damaszkuszi vezetés ezzel szemben egyre távolabb kerül Teherántól. Ha ehhez a gazdasági kapcsolatok átépülése és az amerikai szankciók további enyhítése is társul, Irán több évtizedes szíriai pozícióinak jelentős része tartósan elveszhet.
Oroszország viszont marad
Moszkva helyzete összetettebb. Az Aszad-rendszer bukásával Oroszország elveszítette korábbi különleges pozícióját, de Damaszkusz nem szakította meg kapcsolatait Moszkvával.
Az Izvesztyija szerint augusztusban megállapodás született a hmejmími és tartúszi orosz katonai létesítmények új működési kereteiről, miközben Oroszország továbbra is fontos fegyver-, gabona- és energiaszállítója Szíriának. Ahmed es-Saraa és Vlagyimir Putyin augusztus 26-i telefonbeszélgetésén a két fél a politikai és gazdasági együttműködés folytatása mellett foglalt állást.
Damaszkusz tehát egyelőre nem egyszerűen Nyugatra cseréli Oroszországot, hanem többirányú külpolitikát próbál kialakítani: amerikai és öbölbeli beruházásokat vonzana, Törökországgal stratégiai kapcsolatot épít, miközben Moszkvával sem akarja felszámolni az együttműködést.
Szíria újra geopolitikai csomópont
A szankciók enyhítése lehetőséget teremt arra, hogy Szíria másfél évtizednyi háború és elszigeteltség után ismét bekapcsolódjon a regionális gazdaságba. Ugyanakkor éppen ez teszi az országot újra geopolitikai versenytérré.
Az Egyesült Államok, Törökország, az Öböl-államok, az Európai Unió és Oroszország egyaránt pozíciókat keres, miközben Izrael biztonsági érdekei több ponton ütköznek az új szíriai vezetés és Ankara céljaival.
A kérdés ezért már nem az, hogy Szíria visszatér-e a nemzetközi rendszerbe, hanem az, hogy milyen erőegyensúly alakul ki körülötte – és Damaszkusz képes lesz-e úgy kihasználni a nagyhatalmak versenyét, hogy közben elkerülje egy újabb regionális konfliktus kialakulását.
