Hszi Csin-ping, Narendra Modi és Vlagyimir Putyin is ott lesz a Sanghaji Együttműködési Szervezet augusztus 31. és szeptember 1. között megrendezett biskeki csúcstalálkozóján. A szervezet fennállásának 25. évfordulójára időzített találkozó különös pillanatban hozza egy asztalhoz Kínát, Indiát és Oroszországot: Eurázsiában egyszerre rendeződnek át a biztonsági viszonyok, a kereskedelmi útvonalak és a nagyhatalmak közötti kapcsolatok.
Három nagyhatalom, három stratégia
Az SCO-t továbbra is gyakran kínai–orosz geopolitikai tömbként írják le, a biskeki találkozó azonban éppen azt mutatja meg, hogy a szervezet jóval összetettebb egy hagyományos szövetségnél.
Kína és Oroszország stratégiai kapcsolata az elmúlt években tovább mélyült. Moszkva számára Peking alapvető kereskedelmi és technológiai partner, Kína számára pedig Oroszország fontos energiaforrás és eurázsiai politikai partner.
India ugyanakkor más pályán mozog. Újdelhi egyszerre működik együtt Moszkvával, vesz részt az amerikai–japán–ausztrál QUAD-ban, és próbálja rendezni a Kínával fennálló versengő kapcsolatát. India célja nem egy blokk kiválasztása, hanem saját stratégiai mozgásterének megőrzése.
Éppen ezért különösen érdekes, hogy a három vezető ugyanazon a fórumon találkozik.
Modi és Putyin külön is tárgyal
A Modi–Putyin találkozót már mindkét oldal megerősítette. Az orosz elnök augusztus 31-én tárgyal az indiai miniszterelnökkel, Putyin pedig összesen kilenc kétoldalú megbeszélést tervez a biskeki program során.
Az indiai–orosz kapcsolat egyik legfontosabb kérdése a kereskedelem szerkezete. India az ukrajnai háború után az orosz kőolaj egyik legnagyobb vásárlójává vált, miközben a kétoldalú forgalom erőteljesen Oroszország javára billent. Újdelhi ezért nem az orosz kapcsolat visszaszorítását, hanem annak szélesítését szeretné: több indiai exportot, beruházást, technológiai együttműködést és kiegyensúlyozottabb kereskedelmet.
A két vezető ráadásul hamarosan ismét találkozhat: a következő BRICS-csúcsot szeptember 12–13-án Újdelhiben rendezik.
Kína és India óvatosan közeledik
A másik fontos történet a kínai–indiai viszony.
Augusztus 25-én Pekingben újabb magas szintű tárgyalást tartottak a több mint 3800 kilométeres vitatott himalájai határról. A felek ismét egy „méltányos, ésszerű és kölcsönösen elfogadható” rendezés keresése mellett kötelezték el magukat.
Hszi és Modi külön találkozóját egyelőre nem jelentették be hivatalosan, bár az indiai külügyminisztérium több kétoldalú egyeztetést készít elő. Egy Hszi–Modi megbeszélés ezért valószínű, de augusztus 29-én még nem tekinthető megerősített programnak.
Maga Modi mindenesetre egyértelművé tette, hogy India Biskekben a biztonságot, az összekapcsoltságot és a gazdasági lehetőségeket kívánja előtérbe helyezni.
Irán és Pakisztán is ugyanannál az asztalnál
A találkozó jelentőségét tovább növeli, hogy az SCO immár tíztagú szervezet: Kína, Oroszország, India, Pakisztán, Irán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Üzbegisztán és Belarusz alkotja.
Maszúd Pezeskján iráni elnök szintén Biskekbe készül, és szeptember 1-jén Putyinnal is tárgyal. Ez különösen fontos az Irán körül kialakult amerikai gazdasági és katonai nyomás miatt: Teherán számára az SCO ma az egyik legfontosabb olyan fórum, ahol Kínával, Oroszországgal, Indiával és a közép-ázsiai államokkal egyszerre tarthat fenn magas szintű kapcsolatot.
Pakisztán jelenléte két okból is figyelemre méltó. India és Pakisztán továbbra is komoly biztonsági ellenfelek, ugyanakkor ugyanazon regionális szervezet teljes jogú tagjai. Ráadásul Biskek után Iszlámábád veszi át az SCO elnökségét, és 2027-ben Pakisztán rendezi a következő csúcstalálkozót.
Nemcsak biztonságról lesz szó
Az SCO eredetileg elsősorban biztonsági együttműködésként indult. A mostani napirend azonban már messze túlmutat a terrorizmus, szeparatizmus és szélsőségesség elleni fellépésen.
A tagállamok kereskedelemről, energetikáról, közlekedési folyosókról, digitális gazdaságról, nemzeti valuták használatáról és közös pénzügyi intézmények létrehozásáról is tárgyalnak.
A csúcs egyik fontos háttérfolyamata az SCO saját fejlesztési bankjának létrehozása. Ez már nem pusztán ötlet: a 2025-ös tiencsini csúcson az érdekelt tagállamok politikai döntést hoztak a bank létrehozásáról, 2026 májusában pedig Biskekben már a működés legfontosabb részleteiről tartottak harmadik szakértői konzultációt.
Egy ilyen bank az eurázsiai infrastruktúra és kereskedelmi kapcsolatok új finanszírozási csatornájává válhatna, bár a szervezet tagjainak eltérő pénzügyi és geopolitikai érdekei miatt az intézmény tényleges működési modellje még kialakítás alatt áll.
Negyedszázad után átalakítják az SCO-t
A szeptember 1-jei vezetői ülésre már előkészítették a Biskeki Nyilatkozatot az SCO fennállásának 25. évfordulójáról, valamint több tematikus politikai dokumentumot. A tagállamok saját megfogalmazásuk szerint a szervezet működésének átfogó modernizációjára készülnek.
Ez nem véletlen. A 2001-ben hat állam által alapított szervezet mára tíz teljes jogú taggal rendelkezik, és Közép-Ázsiától Dél-Ázsián át a Közel-Keletig terjed.
Hszi Csin-ping Biskekbe érkezése ráadásul önmagában is jelzi Közép-Ázsia felértékelődését. Kína jelentős infrastruktúra-fejlesztéseket épít a térségben, köztük a Kína–Kirgizisztán–Üzbegisztán vasútvonalat, amely új szárazföldi összeköttetést teremthet Kína és Eurázsia nyugati része között.
Nem keleti NATO
Az SCO jelentőségét ugyanakkor éppen akkor lehet félreérteni, ha klasszikus katonai blokként próbáljuk értelmezni.
India és Kína stratégiai versenytársak. India és Pakisztán ellenfelek. Irán saját konfliktusát vívja az Egyesült Államokkal, miközben a közép-ázsiai államok egyszerre építenek kapcsolatokat Kínával, Oroszországgal, Európával és az USA-val.
A szervezet ezért nem „keleti NATO”, hanem inkább egy olyan eurázsiai tárgyalási és együttműködési tér, amelyben egymással versengő államok is képesek közös intézményeket működtetni.
Éppen ebben rejlik a biskeki csúcs jelentősége is.
Eurázsia egyre inkább saját fórumokat épít
Washingtonból nézve a találkozó látványos képet kínál majd: ugyanazon az eseményen lesz jelen Kína, India és Oroszország vezetője, valamint Irán és Pakisztán első számú politikai vezetése, miközben a résztvevők saját kereskedelmi, pénzügyi és biztonsági mechanizmusaikat fejlesztik.
Ez még nem jelent egységes geopolitikai blokkot, és különösen nem jelenti azt, hogy India valamiféle kínai–orosz szövetség részévé válna.
A változás inkább máshol keresendő. Az eurázsiai nagy- és középhatalmak egyre kevésbé kizárólag a nyugati intézményeken keresztül próbálják rendezni egymással kapcsolataikat.
A biskeki csúcson ezért nem az lesz a legérdekesebb, hogy létrejön-e egy új szövetség. Hanem az, hogy Kína, India, Oroszország, Irán és Közép-Ázsia államai milyen intézményeket képesek létrehozni úgy, hogy közben saját, gyakran egymással ütköző érdekeiket is megőrzik.
