Új európai katonai és civil misszió létrehozását készítik elő Libanonban, miközben közeledik az ENSZ dél-libanoni békefenntartó ereje, az UNIFIL működésének vége. A tervezett európai szerepvállalás nem egyszerűen az ENSZ-erők lecserélését jelentené: az Európai Unió elsősorban a libanoni hadsereget és a belbiztonsági erőket erősítené meg, hogy hosszabb távon maga a libanoni állam ellenőrizhesse az ország déli részét és határait.
A misszió előkészítése az elmúlt hetekben felgyorsult, Franciaország és Olaszország pedig már egy szélesebb, többnemzeti megoldáson is dolgozik.
Közel öt évtized után véget ér az UNIFIL jelenlegi mandátuma
Az ENSZ Libanoni Ideiglenes Erőit, az UNIFIL-t 1978-ban hozták létre, miután Izrael bevonult Dél-Libanonba. Feladata eredetileg az izraeli kivonulás megerősítése, a nemzetközi béke és biztonság helyreállításának támogatása, valamint a libanoni állami fennhatóság visszaállításának segítése volt.
A misszió jelentősége a 2006-os izraeli–Hezbollah-háború után tovább nőtt. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1701-es határozata alapján az UNIFIL feladata lett többek között a harci cselekmények beszüntetésének ellenőrzése, valamint a libanoni hadsereg támogatása abban, hogy a Litáni folyó és az izraeli határt jelző Kék Vonal közötti területen az állami erők vegyék át az ellenőrzést.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2025. augusztus 28-án egyhangúlag úgy döntött, hogy utoljára hosszabbítja meg az UNIFIL mandátumát, 2026. december 31-ig. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ENSZ-erők január 1-jén egyszerűen eltűnnek Libanonból.
A határozat szerint az UNIFIL 2026 végén befejezi rendes műveleteit, majd legfeljebb egy éven át tartó rendezett és biztonságos kivonási szakasz kezdődik, vagyis a csapatkivonás 2027 folyamán is eltarthat. Az ENSZ közben azt is vizsgálja, milyen formában maradhat fenn nemzetközi támogatás és megfigyelés a térségben az UNIFIL távozása után.
Még mindig több mint hétezer ENSZ-katona szolgál Libanonban
A misszió továbbra is jelentős nemzetközi katonai erőt képvisel.
2026. augusztus 19-én 7462 békefenntartó szolgált az UNIFIL kötelékében, 46 országból. A legnagyobb kontingenseket Indonézia, Olaszország, Spanyolország, India, Ghána és Franciaország biztosítja.
Az európai jelenlét különösen erős: Olaszország 738, Spanyolország 677, Franciaország 609, Írország 274, Németország 185 katonával vesz részt a misszióban. Magyarország jelenleg 15 békefenntartóval képviselteti magát.
Éppen ezért az UNIFIL kivonása nem egyszerű adminisztratív változás, hanem egy közel fél évszázada működő nemzetközi biztonsági mechanizmus fokozatos megszüntetését jelenti.
Az EU hároméves misszióban gondolkodik
Az Európai Külügyi Szolgálat már júniusban kidolgozott egy hároméves katonai és civil misszióra vonatkozó elképzelést.
A Reuters által megismert dokumentum szerint a tervezett uniós művelet nem az UNIFIL közvetlen utódja lenne, hanem elsősorban a Libanoni Fegyveres Erők, a LAF és a Belbiztonsági Erők, az ISF képességeit fejlesztené.
A tervek között szerepelne a szárazföldi határőrizeti alakulatok, a mobil és regionális csendőri egységek megerősítése, a hírszerzési, megfigyelési és felderítési képességek fejlesztése, valamint a tengeri határok és a kikötők ellenőrzésének javítása.
A stratégia mögött egyértelmű politikai logika húzódik meg: minél több hagyományos rendészeti és határvédelmi feladatot tud átvenni az ISF, annál több kapacitást fordíthat a libanoni hadsereg a déli területek ellenőrzésére és a nem állami fegyveres struktúrák felszámolására.
Egy ilyen közös biztonság- és védelempolitikai, CSDP-misszió elindításához ugyanakkor mind a 27 uniós tagállam jóváhagyására szükség lenne.
Az előkészítés azóta tovább haladt
A júniusi elképzelés azóta nem tűnt el a brüsszeli fiókokban.
Az EU Politikai és Biztonsági Bizottsága júniusban már tárgyalta egy lehetséges libanoni CSDP-misszió válságkezelési koncepcióját, júliusban pedig katonai szakvélemény is készült hozzá.
Augusztus végére az előkészítés újabb szakaszba jutott. Európai források szerint az operatív terveket már készítik, és azok szeptemberben ismét az uniós politikai és biztonsági döntéshozók elé kerülhetnek.
Franciaország és Olaszország különösen aktív. Emmanuel Macron francia elnök és Giorgia Meloni olasz miniszterelnök júniusban bejelentette, hogy egy többnemzeti, UNIFIL utáni koalíció létrehozását is szorgalmazzák, az Európai Unióval és az ENSZ-szel együttműködésben.
Olaszország szerepe azért is lehet meghatározó, mert jelenleg is az egyik legnagyobb katonai kontingenst adja az UNIFIL-hez.
Az olaszok már a konkrét katonai struktúráról tárgyalnak
Augusztus végén Rodolphe Haykal, a libanoni hadsereg főparancsnoka Rómába látogatott, ahol Luciano Portolano olasz vezérkari főnökkel tárgyalt.
A megbeszélések már kifejezetten az UNIFIL utáni időszak lehetséges forgatókönyveire is kiterjedtek. Szóba került a leendő művelet jogi kerete, finanszírozása, egy esetleges olasz katonai hozzájárulás, valamint egy többnemzeti parancsnoki struktúra létrehozása.
Antonio Tajani olasz külügyminiszter korábban ennél is egyértelműbben fogalmazott: Olaszország kész lenne 2027 elejétől ENSZ- vagy EU-zászló alatt részt venni egy új libanoni nemzetközi misszióban, és erről Franciaországgal is egyeztet.
Az EU már százmillió euróval erősíti a libanoni hadsereget
Az európai szerepvállalás nem kizárólag a tervezőasztalon létezik.
Az Európai Unió 100 millió eurós támogatási csomagot hagyott jóvá a libanoni hadsereg számára, amelyből többek között határőrizeti, felderítési, drón-, tengeri megfigyelési és kritikus infrastruktúra-védelmi képességeket fejlesztenek.
Brüsszel célja egyértelműen az, hogy a libanoni állam fokozatosan visszaszerezze a fegyveres erő alkalmazásának monopóliumát, és saját hadserege legyen képes ellenőrizni az ország egész területét.
Ez az EU hivatalos álláspontjában is megjelenik: az Európai Tanács egyszerre követeli a Hezbollah teljes leszerelését és az izraeli erők kivonását Libanon területéről.
A 2026-os háború teljesen átalakította Dél-Libanont
Az UNIFIL jövőjéről szóló vita közben azonban alapvetően megváltozott a helyzet a terepen.
A Hezbollah 2026 márciusában ismét támadásokat indított Izrael ellen az amerikai–izraeli iráni háború kitörése után. Izrael válaszul nagyszabású légi és szárazföldi hadműveletet kezdett Libanonban, és jelentős területeket foglalt el az ország déli részén.
A harcok humanitárius következményei súlyosak voltak. Június végéig mintegy 1,2 millió embert regisztráltak belső menekültként, ami Libanon lakosságának közel ötödét jelentette. A korábbi, 335 ezres adat ezért ma már nem ad pontos képet a konfliktus méretéről.
A helyzet azóta részben változott. A júniusban amerikai közvetítéssel létrejött izraeli–libanoni keretmegállapodás a Hezbollah leszereléséhez köti az izraeli erők fokozatos kivonását, miközben a libanoni hadsereg veszi át az ellenőrzést az átadott területeken.
Júliusban már meg is történt az első ilyen területátadás: az izraeli hadsereg kivonult Zawtar al-Gharbiyeh térségéből, ahová ezt követően bevonultak a libanoni állami erők. A folyamat azonban továbbra is kezdeti szakaszban jár.
A Hezbollah leszerelése a rendszer kulcskérdése
A tervezett európai misszió legnehezebb politikai kérdése továbbra is a Hezbollah fegyveres struktúrájának felszámolása.
A libanoni kormány már 2025-ben célul tűzte ki, hogy kizárólag az állam rendelkezzen fegyveres erőkkel. Az ENSZ 1559-es és 1701-es határozatai szintén azt írják elő, hogy Libanon területén ne működjenek az államtól független fegyveres szervezetek.
A Hezbollah ugyanakkor továbbra is azt állítja, hogy nem hajlandó lemondani teljes fegyverzetéről addig, amíg izraeli erők tartózkodnak libanoni területen. Izrael ezzel szemben augusztusban ismét kijelentette, hogy addig nem hajt végre teljes kivonulást, amíg a Hezbollah leszerelését nem ellenőrizték.
Így egy klasszikus biztonsági dilemmához érkezett a folyamat: mindkét fél a másik lépését szabja saját engedményének feltételéül.
A libanoni hadsereget sem lehet korlátlanul terhelni
A nyugati országok ezért egyre nagyobb szerepet szánnak a LAF-nak, de annak lehetőségei sem korlátlanok.
A brit parlament kutatószolgálata szerint a libanoni hadsereg az elmúlt években megerősítette jelenlétét délen, de továbbra sem rendelkezik elegendő kapacitással ahhoz, hogy külső segítség nélkül minden, jelenleg az UNIFIL által ellátott feladatot átvegyen. Különösen gyenge a légi és tengeri képessége, és továbbra is jelentős külföldi támogatásra szorul.
Ennél is kényesebb a Hezbollah leszerelése. Ha a hadsereget közvetlen fegyveres összecsapásba kényszerítenék a síita szervezettel, az könnyen belpolitikai vagy akár felekezeti konfliktussá fajulhatna.
Éppen ezért az európai tervekben a hangsúly nem egy Hezbollah ellen harcoló expedíciós erő létrehozásán, hanem a libanoni állam képességeinek fokozatos megerősítésén van.
Nem egy új UNIFIL készül
Ez a tervezett európai misszió legfontosabb sajátossága. Az UNIFIL fegyveres békefenntartó erő, amely fizikailag jelen van az izraeli–libanoni határtérségben, járőrözik, megfigyel és jelentéseket készít. Az EU által vizsgált modell ezzel szemben elsősorban kiképző, tanácsadó és képességfejlesztő misszió lenne.
Ez egyszerre jelent előnyt és kockázatot. Előnye, hogy az európai katonákat kevésbé tenné közvetlenül az izraeli–Hezbollah konfrontáció szereplőivé. Hátránya viszont, hogy önmagában nem pótolná azt a nemzetközi megfigyelő és ütköző szerepet, amelyet az UNIFIL évtizedeken át betöltött.
Brüsszel ezért külön hangsúlyozza: az EU egy leendő saját misszió mellett is fontosnak tartja valamilyen ENSZ-jelenlét fennmaradását Libanonban 2027 után.
