Jelentős összeget fordított Magyarország a Türk Államok Szervezetéhez kapcsolódó gazdasági együttműködésre – derült ki egy friss adatigénylésből. A számok önmagukban érdekesek, de keveset árulnak el arról, hogy megérte-e a szerepvállalás.
Százmilliárdok – de pontosan mire?
A HVG közérdekűadat-igénylés alapján készült beszámolója szerint Magyarország 2019 óta 4,3 milliárd forintot költött a Türk Államok Szervezete budapesti képviseleti irodájának működtetésére. Emellett 33 milliárd forintnyi magyar tőke került a Türk Befektetési Alapba, további 16,5 milliárd a Magyar–Kirgiz Fejlesztési Alapba. Az Eximbank pedig 2019-ben 137 milliárd, 2020-ban további 233 milliárd forintnyi hitelkeretet jelentett be a térséghez kapcsolódó gazdasági tevékenységek finanszírozására.
A tételek egyszerű összege közel 424 milliárd forint, csakhogy ekkora összeget elköltött vagy elkótyavetyélt közpénzként bemutatni alapvető pénzügyi kategóriák összekeverését jelenti.
A képviseleti iroda működtetése tényleges költség. A befektetési alapokba juttatott tőke ezzel szemben vagyoni részesedést és későbbi megtérülési lehetőséget jelenthet. A hitelkeret pedig nem azonos sem a ténylegesen folyósított hitellel, sem annak esetleges veszteségével. Ráadásul a különböző időpontokban bejelentett keretek összeadásánál az esetleges átfedéseket is tisztázni kell.
Ami viszont a leginkább hiányzik a cikkekből, az a mérleg másik oldala.
A MOL-tól az OTP-ig
A Türk Államok Szervezetéhez kapcsolódó magyar gazdasági jelenlét ugyanis korántsem merül ki diplomáciai nyilatkozatokban és jövőbeli beruházási ígéretekben.
A legnagyobb üzletek egyikét a MOL kötötte 2020-ban, amikor mintegy 1,5 milliárd dollárért megszerezte az azerbajdzsáni Azeri–Chirag–Gunashli olajmező 9,57 százalékos, valamint a Baku–Tbiliszi–Ceyhan kőolajvezeték 8,9 százalékos részesedését az amerikai Chevrontól. A magyar olajipari vállalat ezzel a Kaszpi-tenger egyik legfontosabb kitermelési projektjében szerzett jelentős tulajdonrészt.
A MOL Kazahsztánban is érdekelt: a Rozskov földgáz- és kondenzátummező közös fejlesztése során 2025-ben már 469 millió köbméter nyersgázt és 344 ezer tonna gázkondenzátumot termeltek ki a mező egészén. A fejlesztés további termelőkutak bevonásával folytatódik.
Az OTP 2023-ban többségi tulajdont szerzett az üzbegisztáni Ipoteka Bankban, amely azóta a magyar bankcsoport egyik fontos közép-ázsiai érdekeltségévé vált. A bank 2025-ben az OTP beszámolója szerint 49,5 milliárd forint adózott eredményt ért el, 22 százalék feletti sajáttőke-arányos megtérüléssel. Vagyis itt már nemcsak befektetési szándékról, hanem mérhető pénzügyi eredményről beszélhetünk.
Az ipari beruházások között említhető a HELL Energy azerbajdzsáni projektje is. A magyar vállalat az azeri állami befektetési társasággal közösen hozta létre az alatti szabadgazdasági övezetben megvalósuló Quality Pack Caspian beruházást, amelynek az azeri fejlesztési alap által közölt projektértéke 223 millió dollár. A tervezett éves gyártókapacitás 700 millió alumínium italosdoboz. A projekt a magyar vállalati jelenlét ipari diverzifikációját is szemlélteti.
Ezek az összegek nem azonosak a magyar állam bevételeivel, viszont egyértelműen mutatják, hogy a magyar gazdasági szereplők a türk államok felé meghirdetett nyitás óta komoly pozíciókat szereztek a térségben.
A térség, amelyért minden nagyhatalom versenyez
Közép-Ázsia gazdasági jelentőségének növekedését talán az mutatja legjobban, hogy a régió iránti érdeklődés mennyire megélénkült az utóbbi években.
Az Európai Unió 2025 áprilisában, az első EU–Közép-Ázsia csúcstalálkozón stratégiai partnerségre emelte kapcsolatait az öt közép-ázsiai országgal, és 12 milliárd eurós Global Gateway beruházásmobilizációs csomagot jelentett be. Az infrastruktúra, az energetika, a digitális összeköttetések és a kritikus nyersanyagok egyaránt kiemelt területnek számítanak.
Mindez különösen figyelemre méltó annak fényében, hogy Brüsszel a Türk Államok Szervezetével kapcsolatban politikai kifogásokat is megfogalmazott, elsősorban Észak-Ciprus nemzetközileg erősen vitatott államiságának kérdésében. Ez a konkrét jogi és diplomáciai vita azonban nem azonos a közép-ázsiai gazdasági együttműködés elutasításával. Az EU maga is részt kíván venni a régió gazdasági átrendeződésében.
Az Egyesült Államok a C5+1 együttműködésen keresztül igyekszik mélyíteni gazdasági kapcsolatait a térséggel, különös figyelmet fordítva a kritikus ásványkincsekre és az ellátási láncokra. Washington a Dél-Kaukázusban is új pozíciókat épít: a 2025-ben körvonalazott TRIPP, vagyis a Trump Route for International Peace and Prosperity Örményországon keresztül teremtene új közlekedési kapcsolatot Azerbajdzsán és Nahicseván között.
Kína, messze versenytársai előtt járva 2025-ben már 106,3 milliárd dolláros árukereskedelmi forgalmat bonyolított le az öt közép-ázsiai országgal, ami 12 százalékos éves növekedést jelentett. Ez nem kizárólag a Türk Államok Szervezetének tagjait érinti, hiszen Tádzsikisztán is része a statisztikának, de jól mutatja a térség gazdasági jelentőségét Peking számára.
Oroszország pedig a történelmileg kialakult gazdasági és infrastrukturális kapcsolatait igyekszik megőrizni és továbbfejleszteni. Iránnal és Azerbajdzsánnal együttműködve az észak–déli közlekedési folyosó fejlesztésében is érdekelt. India ugyancsak számol ezzel a hálózattal: a 2025-ös India–Közép-Ázsia külügyminiszteri párbeszéd közös nyilatkozata a kereskedelmi összeköttetések mellett a ritkaföldfémekre és más kritikus nyersanyagokra is külön kitért.
Vagyis ugyanazért a gazdasági térségért versenyeznek egymással a világ meghatározó szereplői. Ezt figyelembe véve, nem kis eredmény, amit Magyarország eddig elért.
Urán, réz, ritkaföldfémek: a 21. század stratégiai kincsei
A térség jelentősége ráadásul korántsem korlátozódik arra, hogy a rajta áthaladó áruk után tranzitbevételeket szedhetnek az országok.
Közép-Ázsia jelentős energiahordozó- és ásványkincsvagyonnal rendelkezik. Kazahsztán 2025-ben a világ urántermelésének mintegy 40 százalékát adta, miközben a régió a réz, az arany és több más kritikus ásványi nyersanyag szempontjából is fontos. Az üzbég és kazah nyersanyagprojektek iránti érdeklődés részben éppen az energetikai átálláshoz, az akkumulátorgyártáshoz, a modern elektronikához és a hadiiparhoz kapcsolódik.
Ezeket a nyersanyagok a 21. század stratégiai kincsei. Aki hozzáfér a kitermelésükhöz, feldolgozásukhoz és szállításukhoz, az a jövő ipari értékláncaiban is befolyásra tehet szert.
A gazdasági fejlődés ráadásul új fogyasztói piacokat is teremthet. A Világbank 2026 áprilisi előrejelzése szerint Közép-Ázsia gazdasága 2026–2027-ben átlagosan évi 4,9 százalékkal növekedhet. Ez nem garantálja automatikusan a lakossági jólét és vásárlóerő azonos ütemű emelkedését, de jelentős további piacbővülés lehetőségét jelzi.
A térség tehát egyszerre jelenthet nyersanyagforrást, termelőbázist, tranzitközpontot és növekvő felvevőpiacot. Ez pedig a magyar exportőrök és beruházók számára is hosszú távú lehetőségeket nyithat.
Konfliktuszóna helyett az együttélés új modellje?
A különböző nagyhatalmi érdekek találkozása természetesen komoly geopolitikai kockázatokat is hordoz. A kérdés azonban egyre inkább az, hogy a versengés szükségszerűen összeütközéshez vezet-e, vagy kialakulhat a gazdasági együttműködésnek egy olyan rendszere, amelyben a szereplők eltérő politikai érdekeik ellenére is képesek együttműködni.
Erre a közlekedési folyosók fejlődése szolgáltatja az egyik legérdekesebb példát.
A Középső Folyosó Kínát és Közép-Ázsiát kötné össze Európával a Kaszpi-tengeren és a Dél-Kaukázuson keresztül. A TRIPP új nyugati összeköttetést kínálhat, miközben az északi–déli folyosó Oroszországot, Iránt, a Perzsa-öböl térségét és Indiát kapcsolná össze.
Ezek az útvonalak bizonyos forgalmakért versenyezhetnek, de nem feltétlenül zárják ki egymást: a kereszteződő hálózatok éppen egymás értékét is növelhetik. Figyelemre méltó, hogy az amerikai kereskedelmi minisztérium saját ismertetője is a transzkaszpi közlekedési rendszer lehetséges kiegészítőjeként mutatta be a TRIPP-et.
Természetesen az infrastruktúra fejlesztése jelentős akadályokkal szembesül. A Carnegie Endowment áprilisi elemzése például a kikötői és vasúti kapacitások hiányára, a kaukázusi biztonságpolitikai kockázatokra és a Kaszpi-tenger csökkenő vízszintjére hívta fel a figyelmet.
A problémák valósak, de a kezelésükre is egyre több kezdeményezés születik.
Október 9-én Azerbajdzsán, Kazahsztán, Türkmenisztán, Oroszország és Irán megállapodott egy ötpárti bizottság létrehozásáról, amelynek feladata a Kaszpi-tenger vízszintcsökkenésének vizsgálata és a lehetséges közös intézkedések kidolgozása. Eközben a kazahsztáni Aktau kikötőjében már megkezdődtek a medermélyítési munkálatok, méghozzá egy kínai vállalat közreműködésével.
A Világbank szeptember végén közzétett tanulmánya szerint megfelelő beruházásokkal és szabályozási reformokkal 2040-re több mint háromszorosára nőhet a transzkaszpi folyosó kereskedelmi forgalma, miközben a tágabb érintett térségben akár kétmillió új munkahely is létrejöhet.
Mindez arra utal, hogy a térség jövőjét nem kizárólag a geopolitikai szembenállás határozhatja meg. A versengő hatalmak számára a közlekedési, energetikai és kereskedelmi hálózatok összehangolása is gazdasági érdekké válhat.
A diplomáciának is van értéke, még ha nehéz is forintosítani
De hogyan kapcsolódik mindez Magyarország megfigyelői szerepvállalásához a Türk Államok Szervezetében?
Először is érdemes tisztázni: Magyarország 2018 óta megfigyelő tag. A korábbi nevén Türk Tanácsként ismert együttműködéshez való csatlakozás a magyar külpolitika keleti nyitásának egyik leglátványosabb szimbolikus lépése volt.
A konkrét vállalati beruházások mellett, fontos leszögezni, hogy a gazdaságdiplomácia eredményessége nem kizárólag közvetlen üzletkötésekben mérhető.
A személyes kapcsolatok, a rendszeres politikai párbeszéd, az intézményes jelenlét és a hosszú távon kiszámítható együttműködési szándék önmagukban is értéket képviselnek. Különösen olyan országokban, ahol az államnak meghatározó szerepe van a nagyberuházások engedélyezésében, a stratégiai iparágak irányításában és a külföldi tőke fogadásában.
A szimbólumoknak is jelentőségük van. Egy nemzetközi szervezetben vállalt részvétel nemcsak jogi státusz, hanem politikai üzenet is: Magyarország hosszú távú partnerként tekint a térség országaira.
Ennek gazdasági hozama nehezen számszerűsíthető, de éppen ezért volna indokolt a közvetlen pénzügyi mérleg mellett a magyar diplomáciai kapcsolatrendszer értékét is vizsgálni.
A magyar külpolitika nem a politikai berendezkedések feletti ítélkezést, hanem az együttműködés lehetőségeinek keresését állította előtérbe. Ez nem jelenti azt, hogy a korrupció, a jogbiztonság hiányosságai vagy az emberi jogi problémák jelentéktelenek lennének. Gazdasági kockázatokat is jelenthetnek, amelyeket a befektetőknek mérlegelniük kell.
A politikai és erkölcsi kifogások azonban önmagukban nem szüntetik meg a térség gazdasági jelentőségét. Ezt jól mutatja, hogy a nyugati országok vállalatai és kormányai ugyancsak igyekeznek hozzáférni a közép-ázsiai piacokhoz és nyersanyagokhoz.
A kivonulásnak is lehet ára
Magyarország kis ország, gazdasági és politikai erőforrásai nem mérhetők a nagyhatalmakéhoz. Éppen ezért különösen fontos, hogy azokban a térségekben, ahol sikerült kapcsolatokat, intézményes jelenlétet és vállalati pozíciókat kialakítania, megőrizze a megszerzett mozgásterét. Ilyen Közép-Ázsia, de kisebb mértékben Afrika is.
Egy kivonulással Magyarország kétségkívül kedvező visszhangot válthatna ki a türk együttműködés bírálóinak egy részénél. Csakhogy ezeknek az országoknak a gazdasági szereplői és kormányai – más intézményes keretek között – maguk is jelen vannak Közép-Ázsiában, vagy éppen új pozíciók megszerzésére törekednek.
A nemzetközi gazdaságban még az Európai Unió tagállamai és vállalatai is éles versenyt folytatnak egymással a beruházásokért, a piacokért és a nyereséges üzletekért. Nincs okunk azt feltételezni, hogy a Közép-Ázsiáért zajló versenyben más szabályok érvényesülnének.
A türk térség és Közép-Ázsia általában komoly fejlődés előtt áll, Magyarország pedig jó időben épített ki hídfőállásokat a régióban. A magyar gazdaságdiplomácia költségeit ezért nemcsak az eddig elért eredményekkel, hanem a megőrizhető és elveszíthető jövőbeli lehetőségekkel is érdemes összevetni.
Mert a külgazdaságban nemcsak annak van ára, ha egy ország belép valahová. Annak is, ha idő előtt távozik.
