A mesterséges intelligencia és a digitalizáció alapjaiban alakítja át a világ munkaerőpiacát, a változások pedig történelmi lehetőséget kínálnak a globális Dél országainak. Minden azon múlik, hogy a fejlődő gazdaságok saját technológiákat és szellemi tulajdont hoznak-e létre, vagy csupán olcsó munkaerőt és adatokat biztosítanak a világ technológiai központjainak. A TV BRICS szakértői szerint a következő években nemcsak a munkahelyek, hanem a digitális szuverenitás jövője is eldőlhet.
Százmilliók munkáját alakítja át a technológia
A Világgazdasági Fórum (WEF) előrejelzése szerint 2030-ig a technológiai átalakulás világszerte 170 millió új munkahely létrejöttéhez vezethet, miközben mintegy 92 millió állás szűnhet meg vagy alakulhat át. A leggyorsabban növekvő területek közé a mesterséges intelligencia, az adatelemzés és a kiberbiztonság tartozhatnak.
Olga Jergunova, a Szentpétervári Állami Közgazdasági Egyetem kutatója a TV BRICS elemzésében arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenleg alkalmazott szakmai készségek közel 40 százaléka változhat meg, a munkavállalók 59 százalékának pedig továbbképzésre vagy átképzésre lehet szüksége.
A változások egyre erősebben érintik a fejlődő gazdaságokat is. A generatív mesterséges intelligenciával kapcsolatos ismereteket igénylő álláshirdetések száma 2021 és 2024 között megközelítőleg kilencszeresére nőtt, és ezek mintegy ötöde már a közepes jövedelmű országokhoz kötődött.
A globális Dél számára különösen az AI gyakorlati alkalmazásában rejlenek lehetőségek: a mezőgazdasági technológiáktól az egészségügyön és a digitális pénzügyi szolgáltatásokon át a helyi nyelvekre fejlesztett rendszerekig számos új szakma jelenhet meg.
Afrika és Ázsia előtt új lehetőségek nyílnak
A fejlődő országok egyik legfontosabb előnye fiatal népességük. Afrikában a lakosság mediánéletkora hozzávetőleg 19,5 év, Dél-Ázsiában pedig 28 év körül alakul.
Tyimofej Voronyin orosz technológiai szakértő szerint ez különösen fontos, mert a fiatalabb generációk már digitális környezetben nőnek fel, és egyre inkább a gyorsan megszerezhető, gyakorlati készségek felé fordulnak.
Indiában, Nigériában, Indonéziában és Kenyában például egyre népszerűbbek az intenzív technológiai képzések, amelyek a hagyományos egyetemi oktatásnál rövidebb idő alatt biztosítanak piacképes tudást.
A digitális gazdaság a földrajzi korlátokat is lebontja. Egy afrikai kisvárosban élő programozó vagy egy indiai adatelemző ma már anélkül dolgozhat nemzetközi megrendelőknek, hogy el kellene hagynia szülőföldjét.
Jergunova az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezetének (UNCTAD) adataira hivatkozva kiemelte: a fejlődő gazdaságok digitális szolgáltatásexportja 2025-ben megközelítette az 1300 milliárd dollárt.
A nyersanyagfüggőség digitális változata
A technológiai fejlődés azonban új függőségi viszonyokat is létrehozhat. A szakértők szerint fennáll a veszélye annak, hogy a globális Dél országai a hagyományos nyersanyagexportáló szerepüket egyszerűen digitális formában termelik újra.
Ebben a modellben a fejlődő országok biztosítják az olcsó adatfeldolgozást, a tartalommoderálást, az egyszerű programozási feladatokat és az AI-rendszerek tanításához szükséges emberi munkát, miközben a legnagyobb hozzáadott értéket képviselő algoritmusok, felhőinfrastruktúrák, szabadalmak és digitális platformok néhány fejlett technológiai központ kezében maradnak.
A brazil Isabela Rocha-Dashicheva, a BRICS-országok technológiai szuverenitásával foglalkozó szakértő szerint ezért a legfontosabb feladat nem a digitalizáció felgyorsítása, hanem az önálló technológiai kapacitások létrehozása.
Hiába rendelkezik ugyanis egy ország képzett szakemberekkel és több millió digitális felhasználóval, ha gazdaságának működése továbbra is külföldi platformoktól és infrastruktúrától függ.
Nem elég használni a technológiát
A szakértők szerint a globális Dél országainak olyan oktatási és iparpolitikai stratégiára van szükségük, amely nem csupán a multinacionális vállalatok munkaerőigényét szolgálja ki.
Ehhez korszerűbb képzési rendszerekre, az egyetemek és a vállalatok szorosabb együttműködésére, valamint saját kutatási és fejlesztési kapacitásokra van szükség. Különösen fontossá válhatnak a technológiatranszferrel, a digitális iparpolitikával és a mesterséges intelligencia szabályozásával foglalkozó szakemberek.
A következő évtized egyik meghatározó geopolitikai kérdése így az lehet, hogy ki birtokolja a digitális gazdaság értékteremtő eszközeit. A globális Dél számára a valódi technológiai felzárkózás nem csupán új munkahelyeket jelenthet, hanem lehetőséget arra is, hogy az országok saját maguk határozzák meg gazdasági és társadalmi fejlődésük irányát.
A TV BRICS elemzésének legfontosabb következtetése, hogy a digitális szuverenitás nem merül ki a technológiához való hozzáférésben: az igazi önállóságot az jelenti, ha egy ország már nemcsak alkalmazza, hanem fejleszti, szabályozza és birtokolja is azt.
