Alig két évtized alatt egy észak-jemeni vallási mozgalomból a Közel-Kelet egyik legjelentősebb katonai és politikai szereplőjévé váltak a húszik. Ma már nemcsak Jemen jövőjét befolyásolják, hanem Szaúd-Arábia biztonságát, Izrael katonai számításait és a világkereskedelem egyik legfontosabb tengeri útvonalát is. A szeptemberben kiújult harcok és a szaúdi támogatással indított októberi offenzíva ismét ráirányították a figyelmet az Anszár Allah mozgalomra, amelynek felemelkedése szorosan összefonódik Jemen történelmével.
Két Jemen, két különböző világ
A húszik történetének megértéséhez vissza kell nyúlni Jemen megosztottságához. Az ország északi részén évszázadokon keresztül a síita iszlám zajdita irányzatához tartozó vallási vezetők gyakorolták a hatalmat, míg délen elsősorban szunnita közösségek éltek.
A XX. században a két országrész politikai fejlődése is eltérő irányt vett. Észak-Jemenben 1962-ben megdöntötték a zajdita imámságot, míg a brit gyarmati uralom alól felszabadult Dél-Jemen 1967 után fokozatosan marxista–leninista berendezkedésű állammá alakult.
Az 1990-es egyesítés azonban nem szüntette meg a történelmi, vallási és gazdasági ellentéteket. A központi hatalommal szembeni elégedetlenség különösen az északi, szegényebb térségekben erősödött meg.
Vallási mozgalomból fegyveres felkelés
A húszi mozgalom gyökerei az 1980-as és 1990-es évekre nyúlnak vissza. Az észak-jemeni Szaada tartományban kibontakozó zajdita vallási megújulás egyik legfontosabb szervezete az 1992-ben létrejött Hívő Ifjúság mozgalom volt.
A szervezet kezdetben elsősorban a zajdita hagyományok megőrzését, a szaúdi támogatással terjedő szalafita vallási befolyás visszaszorítását és a helyi közösségek érdekeinek képviseletét tűzte ki célul. Később azonban egyre határozottabban szembefordult a jemeni központi kormányzattal és az Egyesült Államok közel-keleti politikájával.
A mozgalom meghatározó alakja Huszein Badr ad-Dín al-Húszi volt, akit a kormányerők 2004-ben megöltek. Halála után követőit egyre szélesebb körben húsziként kezdték emlegetni, a vezetést pedig testvére, Abd al-Malik al-Húszi vette át.
2004 és 2010 között a mozgalom hat fegyveres konfliktust vívott Ali Abdullah Száleh elnök hadseregével. Ezek a szaadai háborúk jelentős katonai tapasztalatot biztosítottak a felkelőknek, akik fokozatosan egyre szervezettebb fegyveres erővé alakultak.
Az arab tavasz megnyitotta az utat Szanaáig
A fordulatot a 2011-es arab tavasz hozta el. A tömegtüntetések nyomán Száleh elnök kénytelen volt átadni a hatalmat alelnökének, Abd-Rabbu Manszúr Hádinak, az átmenet azonban nem teremtett politikai stabilitást.
A gazdasági válság, a korrupció és a különböző hatalmi csoportok közötti vetélkedés meggyengítette a központi kormányzatot. A húszik kihasználták a helyzetet, és szövetségre léptek korábbi ellenfelükkel, Szálehhal, aki továbbra is jelentős befolyással rendelkezett a hadsereg egyes egységei felett.
2014. szeptember 21-én a húszik elfoglalták a fővárost, Szanaát. A következő év elején Hádinak menekülnie kellett, előbb Ádenbe, majd Szaúd-Arábiába.
Az egykori felkelőmozgalom ezzel Jemen meghatározó hatalmi tényezőjévé vált. A Szálehhal kötött szövetség később felbomlott, a volt elnököt pedig 2017-ben megölték.
A húszik ma az ország északi és nyugati részének jelentős területeit, köztük a fővárost ellenőrzik. Befolyásuk súlyát nem pusztán az általuk birtokolt terület nagysága, hanem az ott élő lakosság magas aránya is adja.
Szaúd-Arábia sem tudta megtörni őket
2015 márciusában Szaúd-Arábia vezetésével nemzetközi katonai koalíció avatkozott be a jemeni háborúba, hogy visszaállítsa a nemzetközileg elismert kormány hatalmát.
A jelentős technikai és légi fölény ellenére a koalíció nem tudta felszámolni a húszik ellenállását. A mozgalom időközben rakétákkal és pilóta nélküli repülőeszközökkel is képessé vált támadni szaúdi célpontokat, köztük stratégiai jelentőségű energetikai létesítményeket.
Felemelkedésükben Irán katonai és technológiai támogatása is fontos szerepet játszott, ugyanakkor a húszik nem Teherán bábjaiként működnek. Saját jemeni politikai céljaik, társadalmi bázisuk és önálló katonai döntéshozatali képességük is van.
A háború közben súlyos humanitárius katasztrófába sodorta Jement. A fegyveres összecsapások, a blokádok, a gazdaság összeomlása és az alapvető szolgáltatások meggyengülése civilek millióinak életét tették bizonytalanná.
Kiléptek a világpolitika színpadára
A húszik nemzetközi jelentősége 2023 őszétől új dimenziót kapott. A gázai háború kitörése után a mozgalom a palesztinok támogatására hivatkozva rakéta- és dróntámadásokat indított Izrael, valamint a Vörös-tengeren közlekedő kereskedelmi hajók ellen.
A támadásokra az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Izrael katonai csapásokkal válaszolt, a húszik azonban megőrizték támadóképességüket.
A Báb el-Mandeb-szoros térsége különösen erős ütőkártya a kezükben. A Vörös-tengert az Ádeni-öböllel összekötő átjáró a Szuezi-csatornán keresztül Európa és Ázsia között zajló tengeri kereskedelem egyik kulcsfontosságú útvonala.
A szeptemberi húszi előrenyomulás során a mozgalom elfoglalta a stratégiai jelentőségű Mokha kikötőjét és a szoros térségében fekvő Perim-szigetet is. Ezzel tovább növelte képességét arra, hogy befolyásolja a nemzetközi hajóforgalmat.
A fejleményekre válaszul a nemzetközileg elismert jemeni kormány október elején, szaúdi támogatással újabb hadműveleteket indított a húszik ellen. A harcok ismét felerősödtek, és a konfliktus egyre szorosabban kapcsolódik a térség szélesebb geopolitikai szembenállásához.
Felkelőkből geopolitikai szereplők
A húszik története jól mutatja, miként válhat egy eredetileg helyi vallási és politikai mozgalom nemzetközi jelentőségű katonai tényezővé. Az Anszár Allah ma már nem csupán gerillaszervezet: területeket igazgat, adókat szed, állami intézményeket működtet és jelentős fegyveres erővel rendelkezik.
A mozgalom erejét egyszerre adja a jemeni állam tartós megosztottsága, saját katonai alkalmazkodóképessége, az iráni támogatás és az a földrajzi helyzet, amelynek köszönhetően a húszik a nemzetközi kereskedelemre is nyomást gyakorolhatnak.
A húszik felemelkedésének legfontosabb tanulsága, hogy a katonai és gazdasági erőforrásokban mutatkozó fölény önmagában nem garantál politikai győzelmet. A világ egyik legszegényebb országából induló mozgalom több mint húsz évnyi háború után is képes komoly kihívás elé állítani a térség leggazdagabb államait és a nagyhatalmakat.
