Két évtizedes dinamikus növekedés után jelentősen lelassult Kína földgázkitermelésének bővülése, ami hosszabb távon új lehetőségeket teremthet az orosz energiahordozók számára. A közel-keleti válság és a tengeri szállítások bizonytalansága miatt Peking számára felértékelődhetnek a szárazföldi vezetékeken érkező szállítmányok, bár a kínai gázfogyasztás egyelőre szintén csökken.
Két évtizedes növekedés lassult le
Kína földgáztermelése az elmúlt húsz évben csaknem megháromszorozódott, miközben a fogyasztás ennél is gyorsabban emelkedett. A 2010-es 107 milliárd köbméterről 2024-re 428 milliárd köbméterre nőtt az ország éves gázigénye.
A hazai termelés 2025-ben már meghaladta a 262 milliárd köbmétert, az idei évben azonban érezhetően megtorpant a növekedés.
A kínai statisztikai hivatal adatai szerint 2026 első nyolc hónapjában mindössze 1,1 százalékkal bővült a kitermelés, szemben a tavalyi év egészében mért, hat százalékot meghaladó növekedéssel.
A lassulás hátterében részben az elöregedő lelőhelyek, részben a nehezebben és költségesebben kitermelhető készletek növekvő aránya állhat. A szecsuani palagázmezők például lényegesen mélyebben fekszenek amerikai megfelelőiknél, ami jelentősen növeli a termelési költségeket.
Ugyanakkor a kínai földgázfogyasztás az első nyolc hónapban 2,7 százalékkal csökkent, így a termelés lassulása egyelőre nem vezet ellátási zavarokhoz.
Felértékelődhetnek az orosz vezetékek
Moszkva számára a hosszabb távú kínai importigények teremthetnek lehetőséget. A Szibéria Ereje–1 vezeték éves szállítási kapacitása már elérte a 38 milliárd köbmétert, és az orosz földgáz a vezetékes összeköttetésnek köszönhetően kevésbé van kitéve a tengeri szállítás geopolitikai kockázatainak.
A közel-keleti konfliktus és a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság miatt ez különösen fontos szemponttá vált Peking számára.
A következő nagy lépést a Szibéria Ereje–2 gázvezeték jelenthetné, amely Mongólián keresztül évente további 50 milliárd köbméter orosz földgázt szállíthatna Kínába.
A beruházásról azonban továbbra sincs végleges megállapodás. A szeptemberi értesülések szerint a két ország jelentősen eltérő elképzelésekkel rendelkezik a szállítási árakról, ami akadályozza a projekt előrehaladását.
Peking továbbra is több forrásra támaszkodna
Oroszország számára az északi tengeri útvonalon érkező sarkvidéki cseppfolyósított földgáz is új lehetőségeket kínálhat, különösen a közel-keleti szállítási útvonalak bizonytalansága idején.
Kína ugyanakkor várhatóan nem kíván egyetlen beszállítótól függővé válni. Az orosz energiahordozóknak továbbra is versenyezniük kell a közép-ázsiai vezetékes földgázzal, valamint a katari és amerikai LNG-szállításokkal.
Moszkva számára így nem önmagában a kínai termelés lassulása, hanem a versenyképes árak, a szállításbiztonság és az új infrastruktúra kiépítése teremthet tartós piaci előnyt.
