Bronzérmet nyert egy kilencéves iráni kisfiú az Egyetemes Postaegyesület nemzetközi levélíró versenyén. A gyermekeknek ezúttal arról kellett írniuk, miért fontosak az emberi kapcsolatok a digitális világban. Amir Arján Haszanlu azonban egészen más megközelítésből válaszolt a kérdésre.
Egy levél a digitális világban
Az Egyetemes Postaegyesület (UPU), az ENSZ szakosított intézménye 1971 óta rendezi meg nemzetközi levélíró versenyét, amelyen 9–15 éves gyermekek vehetnek részt. Az idén 55. alkalommal meghirdetett megmérettetéshez az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az UNESCO is csatlakozott. A pályázók feladata az volt, hogy levelet írjanak egy barátjuknak arról, miért fontosak az emberi kapcsolatok egy egyre inkább digitalizálódó világban.
Az iráni Amir Arján Haszanlu bronzérmes pályaműve különösen megrendítő választ adott erre a kérdésre.
A 2016 decemberében született fiú Parsza nevű iskolatársához intézte levelét, akit a háború kitörése óta nem látott, és akitől hiába várt választ az üzeneteire.
„Emlékszel, amikor még személyesen jártunk iskolába? Amikor együtt ettük a tojásos szendvicseket? Meséltem neked, hogy szeretnék részt venni egy levélíró versenyen. Még egy képzeletbeli történet is eszembe jutott, de aztán történt valami, és teljesen megfeledkeztem róla.”
A fiú ezután arról ír, hogy korábban mennyire szerette a Call of Duty nevű háborús videojátékot. Egyre ügyesebben célzott, egyre magasabb szintekre jutott, és úgy érezte, mindennél erősebb. Barátját is rábeszélte, hogy telepítse a játékot, hogy együtt harcolhassanak az interneten.
Aztán egy szombati napon, a harmadik tanóra előtt váratlanul bezárták az iskolát.
„Először csak meglepődtünk, és örültünk, hogy elmaradnak az órák, de aztán meghallottuk a robbanást. Láttam, hogy néhány gyerek annyira megijedt, hogy rosszul lett. Az iskolaudvar olyan lett, mint egy óriási hangyaboly, és azt sem láttam, mikor és merre tűntél el.”
A gyermek térde annyira remegett, hogy alig tudott megállni a lábán. Ekkor értette meg, hogy a videojátékban megszerzett hatalma a valóságban semmit sem jelent. Aznap este, amikor családjával elhagyták a várost, letörölte apja telefonjáról a Call of Dutyt.
A háború, amelyet nem lehet számokkal elmondani
A háborúk a hírekben rendszerint számok, adatok, hadműveletek, stratégiai jelentőségű szorosok és idegen tájnevek. Az elemzésekben gazdasági érdekek, nyersanyagok, befolyási övezetek és politikai alkuk. Arról beszélünk, hány rakétát indítottak, mekkora károk keletkeztek, mennyivel drágult az olaj, és melyik fél került kedvezőbb tárgyalási pozícióba.
Csakhogy a háború valódi következményeit nem elsősorban azok viselik, akik a parancsokat kiadják, hanem azok, akik elszenvedik a végrehajtásukat.
Akik egyik napról a másikra elveszítik otthonukat, iskolájukat, barátaikat vagy családtagjaikat. Akiknek egy robbanás hangja egy életre az emlékezetébe ég. Akiknek akkor is tovább kell élniük a történtekkel, amikor a fegyverek már elhallgattak.
És vannak veszteségek, amelyeket semmilyen újjáépítési program nem tud helyrehozni. Egy gyermek, aki többé nem mer az ablak mellett aludni, aki összerezzen egy hangos zajtól, vagy aki soha többé nem tud úgy tekinteni a világra, mint korábban, olyasmit veszített el, aminek nincs ára és mértékegysége.
Amir Arján levele éppen azért olyan megrázó, mert nem geopolitikai állásfoglalás. Nem a háború okait vagy felelőseit keresi. Egyszerűen szeretné viszontlátni a barátját, akivel korábban együtt ette az uzsonnáját, játszott az iskolaudvaron, és akinek most már hiába küld üzeneteket.
„Múlt héten rajzoltam egy képet kettőnkről, ahogy az iskolaudvaron futkározunk, és elküldtem neked. De még csak meg sem nézted.”
„Félek, hogy a szobámat is lerombolják”
A levélből kiderül, hogy a fiú családja egy hónap után, a tűzszünet idején tért haza. A ház ablakait por borította, a kertben álló platánfa ágai megsérültek. Édesanyjával kitakarították a szobáját, előkerültek a régi játékai, ő pedig néhányat elrejtett, ahogyan a Toy Story 3 című rajzfilm egyik szereplője tette.
A látszólag hétköznapi történet mögött azonban ott maradt a félelem.
„Az elmúlt hónapban anya és apa mindent megtett, hogy megnyugtasson, és ne értsem, mi történik, de néhányszor én magam is hallottam a bombák robbanását. Félek, Parsza. Félek, hogy a szobámat is lerombolják, mint azt az iskolát és a város más épületeit. Félek, hogy többé nem játszhatok veled és a játékaimmal.”
A fiú bevallja, hogy korábban nem értette, amikor édesanyja azt mondta neki, élje meg a valódi életet. Órákat töltött a telefon előtt, és észre sem vette, mikor sötétedik be odakint.
Most már érti.
„Kérlek, ígérd meg, hogy eljössz hozzánk, mielőtt túl késő lenne, hogy együtt játszhassunk. Szeretném, ha együtt tüntetnénk el ezt a poros szűrőt az életről, és olyannak látnánk a világot, amilyen valójában.”
A levél végén arra emlékezteti Parszát, hogy egyszer fényképet küldött neki a kertjükben nyíló, éjszaka illatozó jázminról. Barátja akkor azt mondta, nem tudja, milyen illata lehet.
„Szeretném, ha eljönnél, hogy együtt érezhessük a virágok illatát.”
A fegyverek még nem hallgattak el
A gyermek levelében felidézett tűzszünet óta a közel-keleti konfliktus ismét súlyosbodott. 2026. október 21-én továbbra sincs tartós rendezés Irán és az Egyesült Államok között.
Pakisztán közvetítésével újabb diplomáciai erőfeszítések történtek: Aszim Munír pakisztáni vezérkari főnök Teheránban egyeztetett az iráni vezetéssel. A korábbi, Pakisztán közvetítésével létrejött megállapodás összeomlott, a térségben pedig ismét fegyveres összecsapások zajlanak.
A Hormuzi-szoros és az Ománi-öböl hajóforgalmát újabb támadások veszélyeztetik. A Reuters október 21-i beszámolója szerint két hét alatt legalább 18 hajót ért támadás, a Brent olaj ára pedig ismét 110 dollár körül járt hordónként. Eközben a jemeni húszik Szaúd-Arábia energetikai és közlekedési infrastruktúrája ellen hajtanak végre támadásokat.
A Financial Times arról is beszámolt, hogy az izraeli vezetés októberben újabb, Irán elleni nagyszabású csapássorozatot készített elő, amelyet végül Donald Trump amerikai elnök ellenállása miatt halasztottak el. A katonai eszkaláció lehetősége tehát továbbra is fennáll.
