Az amerikai iskola rejtett szerepe Latin-Amerikában
Az USA „Amerikák Iskolája” latin-amerikai katonákat képzett ki a 20. század során – nem a külső ellenségek, hanem saját népeik ellen.
A Panamában alapított intézmény célja eredetileg az amerikai katonák kiképzése volt a karibi térségre fókuszálva. Azonban az 1946-os alapítás után az iskola egyre több latin-amerikai tisztet is fogadott, különösen az Amerikai Államok Szervezetének (OEA) megalakulását követően. 1984-ben az iskolát az Egyesült Államokba költöztették, miután visszaadták a Panama-csatorna ellenőrzését.
Egy iskola, ahol a „belső háborúra” képeztek
Az intézmény neve összeforrt a kínzások és az elnyomás technikáival. A képzés célja az volt, hogy a katonák a saját országukban alkalmazzanak „belső háborús” módszereket – azaz a baloldal, az ellenzék és az „inszurgensek” ellen lépjenek fel.
Több mint 66 ezer katona végzett itt, köztük olyanok is, akik később diktátorrá váltak, mint Leopoldo Galtieri és Roberto Viola (Argentína), vagy Juan Velasco Alvarado (Peru). Az El Salvadorban hat jezsuitát kivégző „halálosztag” tagjai is kapcsolatba hozhatók az iskolával.
A brazil katonai diktatúra idejéből legalább 21 olyan tiszt tanult itt, akit később kínzással vádoltak meg – derül ki a Tortura Nunca Mais csoport adataiból.
Ideológiai irányváltás Brazíliában
A második világháború előtt a brazil hadsereg inkább európai mintákat követett. A francia hadügyi tanácsadók modernizálták a hadsereget, és sok tiszt németbarát nézeteket vallott – de jelen voltak az amerikai liberalizmus és még a kommunizmus iránt nyitott irányzatok is.
A háború után azonban az Egyesült Államok átvette az irányítást a brazil hadsereg modernizálásában. Az Amerikák Iskolája révén egységes, antikommunista irányzat vált dominánssá, és ezzel megkezdődött a baloldali csoportok elleni üldözés.
Manuel Domingos Neto történész szerint az antikommunizmus már a francia katonai modell része volt, de az amerikai befolyás alatt radikalizálódott.
„Az amerikaiak belépésével kezdetét veszi a kommunizmus elleni harc. Már a franciák is így gondolkodtak a ’20-as években, de az USA ezt végletesen érvényre juttatta” – mondta a történész a Brasil de Fatónak.
„A háború után az USA-nak fontos lett, hogy visszaszorítsa a Vörös Hadsereg presztízsét. Az iskolában a hadseregen belüli ideológiai sokféleség megszűnt. Baloldali tisztek is voltak, de fokozatosan kiszorultak.”
A „kommunista” címkét bárkire rá lehetett sütni
Nem csak kommunistákat üldöztek. A latin-amerikai katonai rezsimek minden ellenzékit nemzetbiztonsági fenyegetésként kezeltek. Aki mást gondolt, vagy szembeszállt a hatalommal, könnyen a „kommunista” bélyeget kaphatta.
Lívia Milani nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó professzor szerint az Amerikák Iskolája széles körben tanította a „felkelések elfojtását” – gyakran politikai ellenzékkel szemben.
„Az iskola a kubai forradalom után jött létre, amikor a kommunizmust látták a legnagyobb veszélynek Latin-Amerikában. A képzés a ‘felkelés elleni hadviselésre’ fókuszált, de a kommunizmus fogalmát nagyon tágan értelmezték – gyakorlatilag minden politikai ellenzéket annak minősítettek.”
Brazília – a kontinens kulcsállama
Az USA számára Brazília mindig is kulcsszereplő volt: úgy vélték, ha Brazília elmozdul valamelyik politikai irányba, a többi dél-amerikai ország követni fogja.
Manuel Domingos Neto szerint az iskolából kikerülő katonák úgy tértek vissza, mintha fel lettek volna hatalmazva mindenre.
„Ezért kapta az intézmény a ‘gyilkosok iskolája’ gúnynevet. Aki ott tanult, úgy érezte, mindent megtehet – a társadalmi ellenállás elnyomása és az ellenzék üldözése erkölcsi parancsként rögzült a tudatukban.”
A belső háború logikája
Az Amerikák Iskolája új szemléletet adott a katonáknak: a veszély már nem csak kívülről, hanem belülről is érkezhet. A diktatúrák idején a „belső ellenség” főként a kommunista eszmék képviselőit jelentette, de az iskola hatására megkérdőjeleződött a hadsereg szerepe is – többé nem csak a külső fenyegetések ellen védett, hanem bűnözés és ellenállás ellen is bevethető lett.
Manuel Domingos Neto szerint ez identitásválságot szült a latin-amerikai hadseregekben és rendőri testületekben:
„Az Amerikák Iskolája nemcsak háborúra készített fel, hanem egy belső rendőrállami logikát is kialakított. Ez a fő dilemma ma is. Az amerikai befolyás elsöprő volt, különösen a második világháború után.”
A hadsereg így egyre politikai szerepet is vállalt, noha Brazíliában ez a hajlam már a köztársaság megalapítása óta jelen volt.
Jogvédelem vagy képmutatás?
Az USA belpolitikája is hatással volt az iskolára. Jimmy Carter elnöksége idején megjelent az emberi jogok védelmének szándéka, ami ellentmondásba került azzal, hogy ugyanakkor a dél-amerikai hadseregeket továbbra is erőszakos fellépésre képezték ki.
Lívia Milani így fogalmaz:
„Miközben a katonákat továbbra is kínzási technikákra tanították, a külügyminisztérium és más hivatalok az emberi jogok védelmét hirdették. Ez jól mutatja, milyen ellentmondások szabták meg Washington politikáját az iskolával kapcsolatban.”
Újracsomagolva: az iskola öröksége
2001-ben, a jogvédő szervezetek nyomására az iskola átalakult. Új neve: Nyugati Félteke Biztonsági Együttműködési Intézete (WHINSEC), székhelye Georgia államban.
A Pentagon szerint a reform célja az volt, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a polgárok jogainak tiszteletben tartása, és új tantárgyak kerültek be a tantervbe, például az együttműködés és a jogvédelem témakörei. A fenntartó is változott: a védelmi minisztérium helyett immár a külügyminisztérium felügyeli az intézményt. Milani szerint azonban nem világos, mennyire őszinték ezek a változások:
„Vajon ezek a reformok valódiak? Továbbra is arról van szó, hogy latin-amerikai katonákat képeznek ki. Az egyetlen dolog, ami változott, az, hogy mi számít fenyegetésnek: a hidegháború idején kommunizmus volt, ma a szervezett bűnözés és a drogkereskedelem.”
A mai brazil hadsereg: katona vagy rendőr?
A brazil hadseregben a mai napig él az identitásválság, mondja Domingos Neto. Az 1988-as alkotmány megerősítette, hogy a hadseregnek nemcsak külső, hanem belső rendfenntartási szerepe is van.
„A hagyaték tovább él. A hadsereg nem tudja eldönteni, hogy katonai vagy rendőri szerepet tölt-e be. Az alkotmányban is benne van a belső rend fenntartásának feladata. Ez nem csak Brazíliára igaz – egész Latin-Amerikában ez a jellemző. Egyedül Kuba az, ahol a hadsereget valóban külső ellenség ellen képezték ki.”
Kik maradtak ki?
Szinte minden latin-amerikai ország küldött katonákat az Amerikák Iskolájába.
Két ország azonban kivétel: Kuba és – részben – Venezuela.
Kuba a forradalom után korlátozta a részvételt, Venezuela pedig Hugo Chávez hatalomra kerülése (1999) után szakított az amerikai orientációval.
„Chávez lecserélte az egész modellt – Oroszországtól és Kínától kezdtek fegyvereket vásárolni,”
magyarázta egy szakértő.
„A Pentagon legnagyobb vesztesége az volt, hogy elvesztette befolyását a venezuelai hadsereg felett. Az USA számára ez volt az igazi tüske.”
Eközben Európa is elvesztette katonai önállóságát a NATO révén:
„A legtöbb ország már nem független katonai felszerelések terén – az amerikai fegyverekhez kötődő szabályozás meghatározza, hogy azokat kinek lehet és kinek nem lehet eladni.
