A világ számos országa számára csábító lehetőségnek tűnhet gyorsan lezárni a kereskedelmi vitákat az Egyesült Államokkal. Azonban, ahogy Kung Kang, a Jünnani Pénzügyi és Közgazdasági Egyetem professzora rámutatott elemzésében, azok az államok, amelyek túl könnyen meghajolnak Trump előtt, hosszú távon sokkal súlyosabb árat fizethetnek, mint akik vállalják a rövid távú konfliktusokat és ellenállnak.
Trump gazdasági stratégiája ugyanis nem a kölcsönös előnyökön alapuló megállapodásokra épül, hanem arra, hogy zsarolási helyzeteket teremtve kényszerítse ki az Egyesült Államok számára egyoldalúan előnyös szerződéseket.
A vámháború csak a kezdet
Trump gazdasági politikájának látványos eszköze a vámemelés, amellyel azonnali nyomás alá helyezi kereskedelmi partnereit. Bár a vámok rövid távon növelik az amerikai költségvetési bevételeket, valójában tárgyalási fegyverként szolgálnak. A cél nem egy kiegyensúlyozott, nulla vámon alapuló rendszer, hanem hogy az érintett országokat tárgyalóasztalhoz kényszerítse, ahol Trump – saját bevallása szerint – „zseniális alkudozóként” olyan feltételeket diktálhat, amelyek messze eltérnek a piaci normáktól.
Azok az országok, amelyek gyorsan engednek a vámnyomásnak, valójában hosszú távú függőségi csapdába kerülhetnek.
A dollárhegemónia csapdája
Az Egyesült Államok globális gazdasági dominanciájának alapja a dollár világpénz szerepe. Ez a rendszer arra kényszeríti a világot, hogy dollárt tartalékoljon, ami folyamatos keresletet generál az amerikai valuta és államkötvények iránt. Ez viszont a dollár mesterséges felértékelődéséhez vezet, ami hátráltatja az amerikai ipart és növeli a kereskedelmi hiányt.
Trump célja az lenne, hogy a dollár leértékelésével növelje az amerikai export versenyképességét, ám ezt nem lehet úgy elérni, hogy közben fenntartja a dollár globális uralmát. Ez a két cél ellentmond egymásnak.
Mivel a pénzügyi piacok természetes működése nem kedvez az Egyesült Államok törekvéseinek, Trump és tanácsadói – köztük Stephen Miran – más eszközökhöz nyúlnak.
Zsarolás geopolitikai köntösben
Kung Kang elemzése szerint Trump egyik legerősebb fegyvere a biztonsági garancia, amelyet politikai és katonai nyomásgyakorlással párosít. A történelemben számos példát találunk arra, hogy az Egyesült Államok a védelmi ígéreteket gazdasági előnyökért cserébe kínálta:
- Az 1970-es években Szaúd-Arábiát a petrodollár-rendszer elfogadására kényszerítették, cserébe biztonsági garanciákért.
- Az 1985-ös Plaza-egyezményben Japán és Németország kénytelen volt elfogadni devizájuk felértékelését, ami hosszú távon gazdasági stagnáláshoz vezetett.
- Franciaország és Kína cégei – például az Alstom vagy a Huawei – geopolitikai zsarolás áldozatai lettek.
Trump politikájának lényege tehát az, hogy a gazdasági válságokra, kereskedelmi nyomásgyakorlásra és biztonságpolitikai fenyegetésekre válaszul az országok olyan hátrányos szerződéseket írjanak alá, amelyek az USA gazdasági érdekeit szolgálják – akár a piaci logika felrúgásával is.
Milyen megállapodásokat kényszeríthet ki Trump?
Kung Kang szerint a „gyorsan meghajlók” akár az alábbi feltételekkel is szembesülhetnek:
- Kötelező amerikai termékimport: Az országokat arra kötelezhetik, hogy évi fix mennyiségű amerikai árut vásároljanak.
- 100 éves államkötvények vásárlása: Ez csökkentené az USA adósságterhét, miközben elmélyítené a dollárfüggőséget.
- Deviza-felértékelés kikényszerítése: A saját valuták mesterséges felértékelése, amely tönkreteheti az exportáló országok versenyképességét.
- Egyoldalú vámrendszerek: Az USA fenntarthatja magas vámjait, miközben partnerei nem emelhetnek hasonló válaszlépéseket.
Miért veszélyes a gyors kiegyezés?
A rövid távú stabilitás és a vámháborúk elkerülése csábító lehet, de az ilyen megállapodások évtizedekre korlátozhatják egy ország gazdasági mozgásterét. Aki egyszer aláír egy ilyen egyezményt, az:
- elveszítheti gazdasági szuverenitását,
- tartós függésbe kerülhet az USA piacától és pénzügyi rendszerétől,
- versenyképtelenné válhat a globális kereskedelemben,
- és belső gazdasági problémákkal, például ipari leépüléssel, eladósodással nézhet szembe.
Az ellenállás stratégiája
Kung Kang tanácsa világos: azok az országok, amelyek képesek hideg fejjel, stratégiai türelemmel kezelni Trump nyomásgyakorlását, hosszú távon megőrizhetik gazdasági függetlenségüket. Az USA – bármilyen erős is – nem kényszeríthet rá mindenkit egyoldalúan előnyös szerződésekre, ha a partnerek képesek kitartani a saját érdekeik mellett.
Következtetés: Nem minden alku jó alku
Trump gazdasági politikája nem a klasszikus értelemben vett alku, hanem inkább egy zsarolási mechanizmus. Aki gyorsan aláírja a felkínált feltételeket, az lehet, hogy elkerül egy vámháborút, de hosszú távon gazdasági vazallussá válhat.
Ahogy a kínai mondás tartja, amelyet Kung Kang idézett: „Ő erős, legyen csak az; a szél akkor is fúj a hegyek között. Ő erőszakos, legyen csak az; a hold akkor is ragyog a folyón.”
A stratégiai türelem és a szuverenitás megőrzése többet ér, mint a pillanatnyi béke – ezt üzeni a világ országainak ez az elemzés.
