2023 szeptemberében, az Újdelhiben tartott G20-csúcstalálkozón bejelentettek egy nagyszabású nemzetközi infrastrukturális projektet: az India–Middle East–Europe Economic Corridor, azaz IMEC tervét.
A kezdeményezés célja, hogy Indiát összekapcsolja az Arab-félszigeten és a Közel-Keleten keresztül Európával, egy új, vegyes – tengeri és szárazföldi – kereskedelmi folyosón. A koncepcióban India, az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Izrael, Franciaország, Németország és az Európai Unió is szerepet kapott.
A projektet a kínai Övezet és Út Kezdeményezés (BRI) nyugati ellenpólusának szánják. A különbség csupán annyi, hogy míg a BRI már húsz évre visszatekintő, részben megvalósult stratégia, az IMEC egyelőre vázlatokból, szándéknyilatkozatokból és protokollfotókból áll.
Az Övezet és Út alternatívája?
A hivatalos koncepció szerint az IMEC három fő szakaszból áll:
- India és a Közel-Kelet közötti tengeri kapcsolat (elsősorban Dubaj, Abu Dzabi és Dammám kikötőin keresztül),
- szárazföldi útvonal Szaúd-Arábián és Jordánián keresztül Izraelig (különösen a haifai kikötőig),
- majd tengeri szakasz Izraelből Görögországba, ahonnan az áru továbbjuthat Európa szívébe.
A terv célja nemcsak az ellátási láncok diverzifikálása és gyorsítása, hanem az is, hogy alternatívát kínáljon a Kína által dominált kereskedelmi útvonalak helyett. Az Egyesült Államok ezzel geopolitikai súlyt kíván visszanyerni egy olyan térségben, ahol az elmúlt évtizedekben egyre inkább Kína és – kisebb mértékben – Oroszország is pozíciókat szerzett.
A szereplők céljai: együtt – de nem ugyanazért
A projekt mögé sorakozó országok különböző célokat követnek:
- India számára a rövidebb, biztonságosabb áruszállítási útvonal vonzó, különösen az Öböl menti országokkal és Európával való kereskedelemre nézve.
- Szaúd-Arábia és az Emírségek szeretnék diverzifikálni gazdaságaikat, és a tranzit szerepből gazdasági előnyt kovácsolni.
- Izrael geopolitikai nyereségként könyvelné el, ha Haifa stratégiai csomóponttá válna.
- Európa elsősorban ellátásbiztonságot remél, különösen az energia és nyersanyagok területén.
- Az USA viszont globális stratégiában gondolkodik: az IMEC az ellen-BRI, vagy legalábbis annak akar látszani.
Magyarország újra a kapuban?
A projekt egyik lehetséges európai szárazföldi végpontja Magyarország lehet, ha a balkáni vasútvonalak (pl. Belgrád–Budapest) és a görög vagy albán kikötők (Szaloniki, Durrës) felé indul a forgalom. Ez ugyanazt a logisztikai szerepet vetíti előre, mint amit a kínai Övezet és Út koncepció is szánt Magyarországnak: a kelet–nyugati áruáramlás második kapuja, egyfajta „logisztikai előszoba”.
Ettől azonban a projekt még nem válik reálissá – legfeljebb geopolitikai szándékká.
Palesztina és a sivatagi kompromisszum
A projekt egyik kritikus pontja Izrael és Szaúd-Arábia kapcsolata – ezek ugyanis hivatalosan még nem normalizálták egymással viszonyukat. Rijád távol maradt az első Trump-adminisztráció idején tető alá hozott Ábrahám-egyezményektől.
Aligha független az IMEC-től Trump azon felvetése, miszerint a gázaiakat ki kellene telepíteni Egyiptomba. Az arab világ azonban egyhangúan elutasította az ötletet. Ezek után Washington stratégiát váltott: tárgyalásokat kezdett Iránnal, békét kötött a jemeni húszikkal, rendezte a viszonyát Törökországgal, és nyitottnak mutatkozik a megegyezésre Szíria új, iszlamista vezetésével, miközben látványosan magára hagyta Benjámín Netanjáhú – Trump közel-keleti körútja nem érinti Izraelt! Egyes elemzők ebből arra következtetnek, hogy az USA hamarosan elismerheti Palesztina államiságát.
