Betonba öntött monumentalizmus. Arcmaszkoktól arctalan tömegek árapálya. A Tienanmen tér fölött sárgászöld füstködben lebegő Mao… Ezek azok a képek, amelyeket Nyugaton a legtöbbször eszünkbe juttatnak Pekingről, a valóság azonban egyre másabb. A kínai főváros színeváltozása nem ma kezdődött, és ahogy errefelé szokás: tervszerűen halad. A reptérről a belvárosba erdők, ligetek, fasorok, és kisebb-nagyobb rózsakertek között jutunk el. Vagyis a zöldítést errefelé nem a méhlegelők, és az utak mellé sebtében lecövekelt és sorsára hagyott facsemeték jelentik. De akkor mi?
Levegő, amit tényleg be lehet szívni
Az elmúlt évtizedben Pekingben több mint 1000 km²-nyi új zöldterületet hoztak létre. A város ma több mint 1465 km hosszú zöldfolyosóval rendelkezik, amelyek összekötik a parkokat, rekreációs területeket, és biztosítják a zöld infrastruktúra folytonosságát.
Az eredmény kézzelfogható: 2013 és 2021 között az egészségre káros PM2.5 részecskék koncentrációja 63 százalékkal csökkent. Ez nem PR, hanem mérési adat, amelyet még Barack Obama korábbi klímaügyi tanácsadója is „szinte elképzelhetetlen előrelépésnek” nevezett.
A Human Rights Watch sem kerülhette meg a tényt egy közelmúltban készült tanulmányban, hogy Kína valódi eredményeket ért el a levegőminőség javításában, és öles léptekkel halad tovább a zöldítés útján. Természetesen a szervezet a kötelező „emberi jogi jajveszékeléssel” is ellátta jelentését, de a nyers adatokat ez sem tudta tompítani.
A 2035-ös terv: Zöld ökoszisztéma, nem díszlet
Ami a jövőt illeti: a Beijing Garden City Plan 2023–2035 ambiciózus célokat tűzött ki:
- 5000 km hosszú zöldfolyosó-hálózat épül, amely a belvárostól a hegyvidékig összekapcsolja a természetes és épített zöldterületeket.
- A városi területek erdősültségi aránya 45% fölé emelkedik.
- Minden lakóövezet 500 méteres körzetében elérhető lesz legalább egy park vagy közösségi zöldterület.
- 500 km hosszú víz–zöld övet alakítanak ki a város körül, amely egyszerre szolgál ökológiai pufferként és rekreációs övezetként.
- Évente több száz pocket park – azaz kis, gyorsan kialakítható zöld szigetek – készül el, főként lakóövezetekben és korábban kihasználatlan területeken.
Ezek nem látványberuházások, hanem egy funkcionális zöld infrastruktúra részei: segítik a hősziget-hatás csökkentését, a vízlefolyás kezelését, javítják a levegő minőségét és a városi életminőséget.
A vállalati szféra belép a zöld klubba
A környezetvédelmi szervezetek évek óta kampányolnak azért, hogy a tech óriások is vállalják a fenntarthatóságot. Kínában ez megtörtént: az Alibaba, a Tencent, és más vállalatok az üzletstratégiájuk részévé tették a zöld átmenetet.
Olyannyira, hogy a cégek között verseny alakult ki a leginnovatívabb és legfentarthatóbb „bélyegért”. Az állami politika és a vállalati érdek összhangja itt is érezhető, hiszen Kínában a környezettudatosság gazdasági racionalitássá vált.
A Greenpeace, amelynek helyi szervezete is van, mindezt persze a saját eredményének tudja be, ettől még világos: az állami stratégia kijelölte az irányt, a cégek pedig beléptek a pályára, ami mindenkinek jó.
A Szép Kína: nem esztétika, hanem stratégia
Létezik egy „Beautiful China” koncepció is, amely az egész országra kiterjed. A cél, hogy 2035-re Kína zöld, alacsony szén-dioxid-kibocsátású, körforgásos gazdasági rendszert alakítson ki.
Konkrét számok:
- Az energiatakarékossági és környezetvédelmi iparág volumene 15 billió jüanra nő (~2,1 billió USD).
- A nem-fosszilis energia aránya 25%-ra emelkedik az energiafogyasztásban.
- Az ipari szerkezet, közlekedés, városfejlesztés és fogyasztás mind zöld alapokra helyeződik.
- A karbonintenzitás 9,5%-os csökkenése a közlekedésben, 4,5 milliárd tonna hulladék újrahasznosítása, 45%-os erőforrás-hatékonysági növekedés 2020-hoz képest.
Tehát ez sem csak környezetvédelmi célkitűzés – „zöldrefestés”, ahogy mondani szokás –, hanem az ország történetének egy újabb nagy gazdasági és társadalmi átalakítása, amely a belső stabilitást és a nemzetközi versenyképességet egyaránt szolgálja.
Peking zöld metamorfózisa
A kínai főváros zöld színeváltozása távolról sem spontán folyamat, ez nyilvánvaló. A parkok, ligetek, rózsakertek mögött precíz urbanisztikai tervezés, ökológiai racionalitás és politikai akarat húzódik meg. És ha már a Human Rights Watch is elismeri az eredményeket, a Greenpeace pedig magának is kiharap egy szeletet a sikerből, az önmagában is árulkodó.
Peking zöld arca nem díszlet, hanem Kína válasza a 21. század városi kihívásaira. Érdemes tanulmányozni.
