A Trump-kormány többször is felszólította Ukrajnát, hogy garantálja: nem enged be kínai vállalatokat az ország háború utáni újjáépítésébe – különösen a ritkaföldfémek és más stratégiai ásványkincsek piacára. A hírt a Kyiv Post idézte ukrán diplomáciai forrásokra hivatkozva.
A kérés először néhány hónappal ezelőtt, a bányászati együttműködésről szóló előzetes egyeztetések során vetődött fel, de az elmúlt napokban újra napirendre került. Egy magas rangú amerikai tisztviselő a lapnak úgy fogalmazott: „Kína nem akarhat mindent magának. Ezt világosan megmondtuk az ukrán félnek.”
Megállapodás az újjáépítésről
Az amerikai–ukrán újjáépítési alapról (Reconstruction Investment Fund) szóló, április végén aláírt szerződés értelmében az USA beleszólhat abba, hogy Kijev kivel köt üzletet. A megállapodás szövegében nincs közvetlen utalás Kínára, de az amerikai pénzügyminisztérium egyik közleménye figyelmeztet: semmilyen ország vagy szereplő, amely Oroszországnak anyagi vagy katonai támogatást nyújtott, nem vehet részt az újjáépítésben.
Ez a kijelentés ugyan formailag általános, de az amerikai elemzők szerint egyértelmű célzást jelent Pekingre, amely továbbra is gazdasági kapcsolatokat ápol Oroszországgal – még ha katonai támogatásról nincs is szó.
Új front a nagyhatalmi versenyben
Az ukrán föld mélye értékes kincseket rejt: ritkaföldfémeket, titánt, lítiumot és más olyan anyagokat, amelyek kulcsfontosságúak a modern technológiai ipar, az energiatárolás és a hadiipar számára.
Az amerikai RAND Corporation biztonságpolitikai kutatója, Michael Cecire úgy fogalmazott: „A megállapodás nélkül is érthető lenne Washington szándéka. Így viszont, hogy a szerződés már aláírásra került, még inkább érthető, hogy az Egyesült Államok hosszú távú biztosítékokat keres a stratégiai erőforrásokra.”
Zelenszkij nyitna Kína felé is
Eközben Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szeretné, ha Kína is részt venne az újjáépítésben. Februári kijevi sajtótájékoztatóján elmondta, hogy minden olyan ország cégei előtt nyitva állnak az ajtók, amelyek biztonsági garanciákat adnak Ukrajnának. Mint fogalmazott: „Ha Kína tud és akar is segíteni, mi nyitottak vagyunk az együttműködésre.”
Ez a nyilatkozat nyilvánvalóan nem esett egybe az amerikai elvárásokkal. A Trump-adminisztráció politikájából az rajzolódik ki, hogy az újjáépítésből csak a Nyugat profitálhat. Pontosabban azok, akiket az USA az asztalhoz enged. Kínát pedig nyilvánvalóan nem fogja, még akkor sem, ha közben Ukrajna a világ egyik legnagyobb kínai gabonaexportőrévé vált, és Peking 2011 óta Kijev első számú kereskedelmi partnere.
Kína nem tűri a vádaskodást
Peking hivatalosan nem kommentálta az amerikai–ukrán bányászati megállapodást, de márciusban a Kínai Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Hivatal szóvivője megerősítette: Kína eddig négy humanitárius segélyszállítmányt küldött Ukrajnába, és készen áll arra, hogy a háború után is segítséget nyújtson.
Egy márciusi pekingi sajtótájékoztatón elhangzott: „Kína a világ békéjének és igazságosságának előmozdítója kíván lenni. Készek vagyunk az érintett felek kérésére támogatást nyújtani – beleértve a háború utáni újjáépítést is.”
Barát vagy ellenség, középút nincs
A Trump-adminisztráció hozzáállása nem egyedi: az USA egyre inkább olyan konstrukciókat hoz létre, amelyekben a támogatás feltétele a geopolitikai hűség. Ez megfigyelhető volt a CHIPS-törvényben, a félvezetőipari beruházásokban, s most ugyanez a logika jelenik meg az ukrajnai újjáépítés esetén is.
Az amerikai elvárás világos: ha valaki az USA forrásaira pályázik, ne működjön együtt Kínával, különösen ne stratégiai ágazatokban. Ukrajnának tehát választania kell, ahogy Magyarországot is igyekszik erre kényszeríteni a Trump-adminisztráció: Robert Palladino, aki ügyvivőként vezeti most az Egyesült Államok budapesti nagykövetségét, többször világossá tette, hogy nem lehet egyszerre jóban lenni a Kelettel és az amerikaiak vezette nyugati blokkal.
Ez a fajta hidegháborús logika azért is figyelemre méltó, mert sem Moszkva, sem Peking nem támaszt hasonló elvárásokat a partnereivel szemben.
