A chilei fővárosban tartották meg a „BRICS: Regionális kihívások” című rendezvényt, ahol szakértők a latin-amerikai ország és a BRICS-országcsoport közötti együttműködés lehetőségeit vizsgálták. Az eseménynek a Keresztény Humanizmus Egyeteme (UAHC) adott otthont, és több médium is támogatta a kezdeményezést.
Nem vagy-vagy szituáció
Álvaro Ramis, az UAHC rektora szerint Chile BRICS-hez való csatlakozása nem váltaná fel a meglévő partnerségeket, hanem stratégiai kiegészítésként szolgálna. A szakértők egyetértettek abban, hogy a BRICS-szel való közeledés lehetőséget ad Chile számára külpolitikai mozgásterének bővítésére, és hozzájárulhat egy igazságosabb világrend kialakításához.
Manuel Riesco, a CENDA (Alternatív Fejlődési Nemzeti Kutatóközpont) alelnöke rámutatott:
„Chile már fél évszázada a világ egyik legnyitottabb gazdasága. Külkereskedelme a GDP-jének megfelelő nagyságrendű: az export 57, az import 43 százalékot tesz ki. Kína a legnagyobb partner, a teljes kereskedelem harmadát adja. A latin-amerikai és karibi országok a második helyen állnak, Brazília pedig a harmadik legfontosabb partner.”
Nemzeti szuverenitás
Mladen Yopo, politikatudományi doktor szerint a BRICS új pénzügyi eszközöket kínál, amelyek erősíthetik a nemzeti szuverenitást. Hasonlóan vélekedett Felipe Neves Caetano Ribeiro, Brazília chilei nagykövetségének kereskedelmi, mezőgazdasági és befektetési osztályvezetője is, aki hangsúlyozta:
„A BRICS-országok a világ GDP-jének 40–45 százalékát, a népesség csaknem felét adják. A csoport sokszínűsége hozzájárul egy olyan világrend kialakításához, amely tükrözi a 21. század gazdasági, földrajzi és politikai sokféleségét.”
Ribeiro szerint a BRICS együttműködés három pilléren nyugszik: politika és biztonság, gazdaság és pénzügyek, valamint kulturális kapcsolatok.
Latin-Amerika egysége
Riesco szerint a régió önálló erejének megerősítéséhez elengedhetetlen a meglévő regionális szervezetek, így a MERCOSUR, a Csendes-óceáni Szövetség, a CELAC és az UNASUR megerősítése.
„Latin-Amerikának egységes blokkban kell lépnie a BRICS és más globális déli szövetségek irányába” – hangsúlyozta.
Övezetek és újrafelosztás
Riesco felvetette, hogy szélesebb régiós övezetekre van szükség, amelyekben az áruk, szolgáltatások és emberek szabadon mozoghatnak, de ezt szupranacionális intézmények felügyelnék. Az igazságszolgáltatás, vám, adózás, pénzügyek, oktatás, tudomány és biztonság területein új közös kontrollra van szükség – mondta.
Hozzátette:
„A legfontosabb, hogy az országok visszaszerezzék ellenőrzésüket természeti erőforrásaik felett, és azokat állami vagy állami ellenőrzés alatt álló vállalatok bányásszák – ahogyan azt az ENSZ-határozatok is előírják, és ahogyan jelenleg is a szénhidrogén-kitermelés több mint 80 százalékát végzik világszerte.”
Stratégiai döntés egy új világrendről
A vita résztvevői egyetértettek abban, hogy Chile lehetséges csatlakozása a BRICS-hez nem pusztán gazdasági kérdés, hanem stratégiai jelentőségű döntés az ország globális szerepéről a kibontakozó új világrendben.
