Kína 2026 és 2030 közötti gazdasági, társadalmi és technológiai fejlődési irányait a 15. ötéves terv határozza majd meg. A tervek az elmúlt évtizedekben a gazdasági növekedés és a társadalmi stabilitás kulcsfontosságú pilléreivé váltak. Csang Vej-vej, a Fudan Egyetem professzora, és Jen Ji-lung, a Csinghua Egyetem közpolitikai szakértője egy televíziós beszélgetés műsorban nyújtott betekintést abba, hogyan képzelik el a következő éveket Kínában.
A kínai modernizáció hármas szakaszolása
A kínai modernizáció három történelmi szakaszra bontható: az első szakasz 1949 és 1978 között a független, teljes nemzetgazdasági és ipari rendszer kiépítésére irányult. A második szakasz, 1978-tól 2021-ig, a reformok és nyitás korszakában a középszintű jóléti társadalom felépítését célozta. A jelenlegi harmadik szakasz célja, hogy 2035-re alapvetően megvalósuljon a szocialista modernizáció, majd 2050-re Kína szocialista modern állammá váljon. E nagyívű stratégián belül a 14., 15. és 16. ötéves tervek alkotják az utolsó szakasz középső, kritikus szegmensét.
Négy stratégiai alappillér
A 15. ötéves terv négy meghatározó elem köré épül: az új gazdasági ciklus (新周期), az új minőségű termelőerő (新质生产力), az új fejlődésfelfogás (新发展观) és a belső-külső kettős körforgás (双循环) harmonikus összehangolása. Ezek a fogalmak egyszerre tükrözik a gazdasági struktúraváltás, a technológiai innováció, az emberközpontú fejlesztéspolitika és a globális gazdasági integráció új szintjét.
Új gazdasági ciklus: a K-típusú növekedés
Az új gazdasági ciklus fogalma mögött az a felismerés húzódik meg, hogy Kína gazdasági növekedése nem megtorpan, hanem átalakul. A K-típusú növekedés – amely a régi és új iparágak divergenciáját jelöli – új helyzetet teremt: a hagyományos iparágak hanyatlása mellett az új modellek, új üzleti formák és új technológiák kétszámjegyű növekedést produkálnak.
Erre példa a Jarlung Zangbo alsó szakaszán épülő gigászi vízerőmű, amely háromszor akkora, mint a Három-szurdok gát, és amely az infrastruktúra-beruházásokon keresztül a belső keresletet és a beruházási dinamikát egyaránt fokozza. Ugyanakkor a Csunking tartományban fekvő Roncsang kreatív turisztikai és médiakampányai már a figyelemgazdaság korszakát jelzik, ahol az állami és magán szereplők közösen alakítják a keresletet és a fogyasztói szokásokat.
Új minőségű termelőerő: AI és digitális átállás
A második pillér az új minőségű termelőerő koncepciója. Az AI-alapú technológiák, a digitális szolgáltatások és az automatizáció egyszerre jelentik az ipari átalakulás fő hajtóerejét és a termelékenység új fokmérőjét. A Tajanban működő adatjelöléssel és digitális minőségellenőrzéssel foglalkozó vállalkozások példája mutatja, hogy a technológiai ugrás nem zárja ki a humán részvételt, hanem új szerepeket oszt az emberekre.
Ebben a modellben a magas szintű képzettséggel rendelkező, de viszonylag olcsó munkaerő előnye érvényesülhet. A cél az, hogy Kína globálisan is olyan technológiai termelékenységi előnyöket építsen ki, mint amelyeket korábban a nagysebességű vasút, az elektronikus fizetés vagy az elektromos járművek piacán már elért.
Új fejlődésfelfogás: túl a GDP-n
A harmadik elem a fejlődésfelfogás átalakulása. A kínai kormányzat egyre tudatosabban igyekszik túllépni a GDP-növekedés mennyiségi szemléletén, és olyan irányba terelni a fejlesztéspolitikát, amely az állampolgárok tényleges jólétét és életminőségét helyezi előtérbe.
Az állami kommunikációban egyre gyakrabban jelenik meg a „nemzeti összjólét” (national well-being) fogalma a „nemzeti összjövedelem” (national income) kiegészítéseként. Ez nemcsak a munka–szabadidő egyensúly, hanem a munkahelyi méltóság, a szociális biztonság, a hozzáférhető oktatás és az egészségügyi szolgáltatások terén is változásokat hozhat.
A bölcsesség itt sem új: a kínai kulturális örökségből merítve a „tortát újraosztani annyi, mint növelni” logikája jelenik meg a jövedelemelosztási reformokban.
Fogyasztás és társadalmi kereslet
Ehhez szorosan kapcsolódik a fogyasztás strukturális kérdésköre. Az alacsony fogyasztási hajlandóság mögött nemcsak jövedelmi korlátok állnak, hanem olyan rendszerszintű tényezők is, mint a háztartási eladósodás, az eszközökben (lakás, részvény) lekötött vagyon likviditáshiánya, vagy a társadalombiztosítási rendszer hiányosságai.
A következő ötéves terv egyik kulcseleme ezért az lesz, hogy hogyan lehet a foglalkoztatásra épített keresletbővítéssel, jóléti beruházásokkal és célzott juttatásokkal egy stabilabb, erősebb belső piacot építeni.
Belső–külső kettős körforgás
A kettős körforgás elmélete, amely már a 14. ötéves tervben is hangsúlyos volt, most új szintre léphet. Kína egyre inkább belső hajtóerőként működik a globális gazdaságban, és ezzel párhuzamosan a nemzetközi integrációt is saját pozíciójának megfelelően alakítja.
Az exportdiverzifikációs számok már mutatják az irányt: míg az Egyesült Államok felé irányuló export 2025 első félévében 9,3%-kal csökkent, addig Afrika, Közép-Ázsia és az ASEAN-országok irányába kétszámjegyű növekedést mutatott.
Az XCMG példája, amely nemcsak gépeket exportál, hanem ipari internettel szolgáltatási ökoszisztémát is épít köréjük, azt jelzi, hogy a külpiacokon való jelenlét ma már nem egyszerűen árukivitel, hanem szolgáltatási tudás és hálózati integráció is.
Kulturális háttér és intézményi előnyök
A 15. ötéves terv tervezése mögött azonban nem csupán gazdasági racionalitás, hanem mélyen gyökerező kulturális és történelmi reflexió is áll. A kínai államtervezés hagyományosan ötvözi az agrártársadalmak ciklikus logikáját – vetés, gondozás, aratás, tartalékolás – a modern tudományos tervezéssel.
A tanácskozások során százával konzultálnak kutatókkal, intézetekkel, helyi kormányzatokkal, majd a tervezett célokat lebontják regionális és szektorális célokra. A célalapú irányítás (目标治理) intézménye pedig biztosítja, hogy a tervek ne csupán papíron, hanem a gyakorlatban is megvalósuljanak.
A verseny és a társadalmi méltányosság egyensúlya
Ugyanakkor a kínai társadalom szembesül a modern életforma paradoxonaival is. A „neijuan” – az értelmetlen versengés, az önkizsákmányolás – sokak számára a fejlődés ára. Yan Yilong és Zhang Weiwei ebben a kérdésben is egy új filozófiát sürgetnek.
Nem lehet mindent versenyben eldönteni, mondják, s példaként egy pásztorlási technikát hoznak fel, ahol a nyájat időnként oldalirányba is terelik, hogy ne csak az első sorok jussanak legelőhöz. Ez a metafora a társadalmi erőforrások igazságosabb, közösségelvű újraelosztásának eszméjét támogatja.
Fiatalok és a kettős evolúció lehetősége
A fiatalok jövőképe és alkalmazkodása a digitális korszakhoz szintén hangsúlyos téma. Míg sokan attól tartanak, hogy a mesterséges intelligencia elveszi a munkájukat, a műsor vendégei inkább a „kettős evolúció” lehetőségét emelik ki: az ember képes tanítani az AI-t, miközben az AI is képes fejleszteni az ember képességeit.
A munka jellege változik, de nem szűnik meg. Különösen fontos, hogy a bölcsészettudományok is megtalálják helyüket ebben a korszakban: esztétika, nyelv, értelmezés, erkölcsi ítélet – ezek mind olyan területek, ahol az emberi tényező még sokáig nélkülözhetetlen marad.
Összegzés
A 15. ötéves terv nemcsak gazdasági program, hanem értékrendi és civilizációs iránytű is. Célja nem kevesebb, mint egy minőségibb, kiegyensúlyozottabb és emberibb modernizáció felé vezető út megrajzolása, amelyben a növekedés nem öncél, hanem az egyéni boldogulás és a kollektív jólét szolgálatában áll.
