A világháború utáni nemzetközi rend nem a hidegháborús szövetségek, hanem az ENSZ Alapokmánya által meghatározott alapelvek mentén jött létre – hangsúlyozta szeptember 3-i elemzésében Csi Huaj-kao, a Fudan Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének elnökhelyettese. A kutató szerint a szuverén egyenlőség, a multilateralizmus, a nemzetközi jog tisztelete és a békés vitarendezés maradt az a gondolati mag, amely a világrend legitimitását adja.
„A világ népeinek közös akarata hozta létre az ENSZ-et. Nem a hidegháborús logika, nem a blokkosodás, és végképp nem az amerikai hegemónia” – állítja a szakértő.
A fogalmi zavar: nem minden utólagos szerződés tartozik a világrendhez
Csi Huaj-kao szerint a hidegháború kezdete után több ország – élén az Egyesült Államokkal – „fogalmi átkeretezéssel” próbálta a saját geopolitikai részeredezményit a háború utáni rendbe ágyazni. Ilyen volt az 1951-es San Franciscó-i szerződés, amelyet Kína és a Szovjetunió kizárásával írtak alá. Ez a dokumentum soha nem volt legitim rendezése a kelet-azsiai térségnek, így – állítja Csi – nem is számít a háború utáni rend részének.
Ugyanez igaz az amerikai katonai tömbökre is: a NATO 1949-ben alakult meg, tehát a háború utáni rendhez képest is később. A kelet-ázsiai amerikai szövetségi rendszer is főképp az 1950-es évek terméke, hidegháborús logika szerint létrehozva. Ezek egyike sem kollektív, egyenlő alapon működő mechanizmus, hanem zárt, amerikai vezetésű katonai rendszerek.
Történelemhamisítás mint politikai eszköz
A kutató szerint a világháborús narratívák átírása is a háború utáni rend ellen hat. A közvélemény egyes nyugati országokban elfelejtette a Szovjetunió és Kína áldozatvállalását: Franciaországban 1945-ben a lakosság többsége a Szovjetuniót tartotta a győzelem fő erejének, 2005-re azonban többen gondolták az Egyesült Államokat a világháborús győzelem fő motorjának.
Csi szerint a japán „víktimologizálása”, vagyis a japán áldozatiság hangoztatása is a történelmi felelősség elkendőzését szolgálja. A valóságban Japán agresszor volt, amely ellen a kínai nép éveken át hősiesen harcolt.
A multipoláris világrend nem tagadja, hanem kibővíti az ENSZ-alapú rendet
A geopolitikai térkép változik. A globális Dél felemelkedőben van, és Csi szerint nem a rend elutasítása, hanem annak igazságosabbá tétele a cél. India, Brazília és mások is szeretnének nagyobb szerepet az ENSZ-ben. Ez nem rombolja, hanem erősíti a háború utáni rendet, amelynek természetes velejárója, hogy a hatalmi viszonyok változásával a képviselet is változik.
A kínai diplomácia: béke, rend, emlékezet
Csi szerint a kínai diplomácia több évtizede konzekvensen „három pillérére” épül: a békés fejlődés, az egyenlőségen alapuló rend védelme és a történelmi emlékezet fenntartása. Hszi Csin-ping elnök több fontos beszédben is leszögezte: Kína soha nem törekszik hegemóniára és nem próbál katonai blokkokat létrehozni.
„A béke nem a megalkuvás szinonimája, hanem a hosszútávú stabilitás feltétele. Az igazi erő a történelem és a jog oldalán áll” – fogalmazott a professzor.
Csi rámutatott: a kínai kormány soha nem fogadta el az amerikai szövetségi rendszereket a rend részeként, mivel azok nem kollektív békefenntartásra, hanem hatalmi egyensúlyozásra jöttek létre. Ezek nem veszik figyelembe sem Kína, sem Oroszország, sem más ázsiai államok biztonsági érdekeit.
A kollektív emlékezet megerősítése
A háborús emlékezet ápolása nem csupán morális, hanem politikai kötelesség is. Kína ennek érdekében többoldalú történelmi kutatási programokat, dokumentumtárakat, emlékhelyeket és nemzetközi konferenciákat szervez. Az orosz-kínai tudományos együttműködés már 10 éve épül erre az alapra.
A 80. évforduló üzenete: a történelemre épülő jövő
A 2025. szeptember 3-i pekingi ünnepségen 26 ország állam- és kormányfője vett részt, több mint fele a környékbeli államokból érkezett. Ez Csi szerint azt mutatja, hogy a kínai diplomácia központi eleme a regionális kapcsolatépítés, a partnerségi index szerint is Oroszország, Pakisztán, Vietnám és Malajzia a legfontosabb partnerek.
A szakértő szerint az évforduló nem pusztán megemlékezés, hanem stratégiai üzenet: Kína nem felejt, de nem is akar revansot. A világrend változóban van, és a háború utáni rend csak akkor maradhat érvényes, ha a lényegi elveit megőrjük és új környezetbe ültetjük.
