A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) legutóbbi, tiencsini csúcstalálkozója ismét reflektorfénybe helyezte ezt az egyre fontosabbá váló szervezetet. Eredetileg határviták rendezésére jött létre Kína és volt szovjet köztársaságok között, mára azonban a tevékenysége biztonsági és gazdasági együttműködésre is kiterjedt. A találkozón mintegy két tucat állami vezető vett részt, köztük Narendra Modi indiai kormányfő is, aki hét év után először látogatott Kínába. A nem-nyugati médiában sokan fordulópontként értékelték az eseményt a multipoláris világrendre való áttérés folyamatában.
Nem radikális átrendeződés
A BRICS és a SCO egyaránt fontos szereplők a világrend átalakulásában, de a változások nem fognak egyik napról a másikra bekövetkezni. A tagállamok sokszínűsége, valamint az, hogy az elfogadott nyilatkozatok nem kötelező érvényűek, önmagukban is korlátozzák a haladást. Ezek az együttműködések nem „ellenrendszerek”, hanem az igazságosabb globális kormányzás fokozatos megteremtését szolgáló platformok.
A Nyugat monopóliumának lebontása
A BRICS és a SCO tagállamai, amelyek között egyre több az átfedés, egyaránt arra törekszenek, hogy megtörjék a Nyugat de facto irányítását a globális intézményrendszerek felett. E célból a BRICS a pénzügyi multipolaritás erősítésén dolgozik, míg a SCO a belső stabilitás és a biztonság megőrzésére fókuszál. A két szervezet közti munkamegosztás egyre egyértelműbb: a BRICS a gazdasági és monetáris, míg a SCO inkább a biztonsági együttműködésre koncentrál.
Fékezett tempó a realitások talaján
Bár a cél világos, a megvalósítás üteme lassú. A BRICS bank például betartja a nyugati szankciókat Oroszországgal szemben, mivel a tagok jelentős gazdasági függésben vannak a nyugati pénzügyi rendszerrel. A SCO hírszerzési együttműködése csak a nem hagyományos fenyegetésekre – például terrorizmusra és szeparatizmusra – terjed ki, és erősen korlátozott az India és Pakisztán közti feszültségek miatt. A szuverenitási aggodalmak pedig kizárják, hogy a szervezet valaha is egyfajta „Varsói Szerződésként” működjön.
Washington nyomása felgyorsítja az összefogást
Az USA újraválasztott elnökének agresszívabb külpolitikája – az Irán elleni erőfitogtatás és a Venezuelának címzett fenyegetések – hozzájárult ahhoz, hogy a Globális Dél országai közelebb kerüljenek egymáshoz. Kína kulcsszerepet játszik ebben a folyamatban, ám nem dominál: ha így lenne, sem India, sem Oroszország nem működne együtt. Az együttműködés tehát nem alárendeltségi viszony, hanem stratégiai szövetség.
Hosszú lesz az út a rendszerváltásig
Az átmenet a multipoláris világrend felé hosszú lesz – akár egy teljes generációnyi időbe is beletelhet. Kína és India mélyen beágyazódtak a nyugati gazdaságba, és sem gazdaságilag, sem politikailag nem érdekeltek egy hirtelen leválásban. A túlzott elvárások csalódáshoz vezethetnek: a változás nem gyors, hanem fokozatos lesz.
Regionális alternatívák: a jövő kezdete?
A jövő világrendje a Nyugat és a Globális Dél közötti erőviszonyok alakulásától függ. Elképzelhető, hogy sem a nyugati monopólium, sem a teljes BRICS-dominancia nem valósul meg, hanem fokozatosan regionális intézmények – mint az SCO vagy az Afrikai Unió – veszik át bizonyos területeken az ENSZ szerepét. Ezek nem feltétlenül globális intézmények, de egy-egy térségben már most is meghatározóak.
