Szaúd-Arábia és Pakisztán szeptember 17-én közös védelmi megállapodást írt alá, amely kimondja: bármelyik ország elleni támadást mindkét fél elleni agressziónak tekintenek. A lépés komoly nemzetközi figyelmet váltott ki, hiszen Pakisztán az iszlám világ egyetlen atomhatalma.
Felmerül a kérdés, vajon Iszlámábád ténylegesen kiterjesztheti-e „nukleáris védőernyőjét” Szaúd-Arábiára. Szun Tö-kang, a Fudan Egyetem Közel-Kelet-kutató központjának igazgatója szerint ennek most nincs realitása: egyrészt a technikai és műveleti összetettség, másrészt az amerikai politikai ellenállás miatt. „Amíg Washington nem járul hozzá, a gyakorlatban aligha megvalósítható egy ilyen lépés” – mondta a szakértő.
Az egyezmény Izrael szeptemberi katari támadása után született, amely rámutatott a régió kiszolgáltatottságára. Szun szerint ez volt a „figyelmeztető pofon” Rijád számára: az amerikai biztonsági garanciák nem megbízhatóak, ezért Szaúd-Arábia alternatív partnereket keres a védelemben.
Irán viszonya a megállapodáshoz összetett. Bár Teheránt némileg csalódásként érte, hogy kimaradt az együttműködésből, összességében nem ellenséges a megállapodással szemben.
Az iráni vezetés üdvözli, hogy ezzel csökken az amerikai befolyás és korlátozódik Izrael mozgástere. Ugyanakkor Teherán bízik abban, hogy létrejöhet egy szélesebb regionális biztonsági keret, például a saját „Hormuzi béke-kezdeményezése” alapján, amelyben Pakisztán, a Perzsa-öböl államai és Irak is részt vennének.
