João Pedro Stedile, a brazil MST (Mozgalom a Föld Nélküli Dolgozókért) vezetője az Observer portálnak adott interjúban részletesen elemezte a brazil agrárhelyzetet, a strukturális egyenlőtlenségeket és a globális gazdasági összefüggéseket. Az interjúban hangsúlyozta: minden szükséges reform közül a legsürgetőbb a földreform.
A történelmi örökség
Stedile kiemelte, hogy Brazíliában 400 éven át tartó rabszolgaság mély társadalmi sebeket hagyott. Az Egyesült Államokkal ellentétben a rabszolgaság megszűnése után sem osztottak földet a felszabadítottaknak. Ez a mulasztás máig ható társadalmi egyenlőtlenségeket okozott:
- A vidéki lakosság mindössze 1%-a birtokolja a földek több mint 50%-át, így Brazília a világ második leginkább földkoncentrált állama Dél-Afrika után.
- Több mint 60 millió ember él élelmezési bizonytalanságban, miközben az ország a világ egyik legnagyobb élelmiszer-exportőre.
Párhuzamos mezőgazdasági modellek
Stedile három egymással versengő agrármodellt különített el:
- Nagy latifundiumok, amelyek a természetes erőforrások kizsákmányolásából élnek.
- Agrárvállalatok, amelyek a globális kereskedelmi óriásokkal (pl. Cargill, ADM, Bunge) és a pénzügyi tőkével szövetkezve uralják az exportorientált termelést.
- Családi gazdálkodások, mintegy 5 millió kisbirtok, amelyek a belföldi piac számára termelnek.
A Lula-kormány a választási győzelemhez széles szövetségeket kötött, köztük agrárvállalatokkal is, ezért az alapstruktúra nem változott. Bár a szegénység enyhítésére tett lépések 30 millió embert kivezettek az éhínségből, továbbra is sok tízmillió ember küzd alapvető élelmiszerhiánnyal.
A globális kapitalizmus fogságában
Az interjú egyik kulcsállítása, hogy Brazília valójában nem rendelkezik önálló mezőgazdasággal:
- A termelés 90%-át exportorientált monokultúrák (szója, cukornád, kukorica, gyapot, marhahús) adják.
- A belföldi piacra szánt hagyományos növények (rizs, bab) termelése visszaesett.
- A transznacionális vállalatok a teljes termelési láncot uralják a génmódosított vetőmagtól a globális kereskedelemig.
Stedile szerint ez a gyarmati ültetvénygazdaság modernizált változata: a rabszolgamunkát gépekkel és vegyszerekkel váltották fel, de a logika – a helyi lakosság kizsákmányolása és a profit külföldre áramlása – ugyanaz.
A társadalmi forradalom szükségessége
A brazil baloldali vezető úgy véli:
- Az éhség a szegénység és társadalmi egyenlőtlenség legélesebb tünete.
- A probléma megoldásához nem elegendőek segélyprogramok, hanem mélyreható társadalmi átalakulásra van szükség.
- Brazília történetében többször is megkísérelték a radikális változtatásokat, ám az Egyesült Államok érdekei rendre katonai beavatkozásokhoz és puccsokhoz vezettek.
Lula, a kompromisszumos vezető
Stedile elismerte, hogy Lula történelmi szerepe jelentős: képes volt összefogni a szuverenista erőket. Ugyanakkor ő nem klasszikus forradalmi vezető, inkább konszenzuskereső politikus, akinek célja a stabilitás fenntartása.
A baloldal fő feladata ezért most az, hogy 2026-ban biztosítsa Lula újraválasztását, de 2030-ra már új, fiatal vezetőnemzedéknek kell készen állnia a radikálisabb változtatásokra.
Kína és a BRICS szerepe
Stedile külön hangsúlyozta Kína szerepét:
- Kína technológiai tudása – például új rizs- és búzafajták vagy a kifejezetten a kisparaszság igényeit kiszolgáló gépipara – kulcsfontosságú lehet a globális éhezés felszámolásában.
- A BRICS-országoknak ki kell lépniük a dollárfüggőségből, alternatív elszámolási rendszereket és közös fizetőeszközt kell létrehozniuk.
- Emellett szükség van egy globális erdőtelepítési programra, mert a klímaváltozás következményei már most súlyosan érintik Brazíliát.
Globális összefüggések és a fegyverkezés
Stedile szerint a világ kapitalista válsága miatt a katonai-ipari komplexum újabb háborúkat szít (Ukrajna, Szíria, Líbia, Palesztina). Ennek célja a válság áthárítása és új tőkefelhalmozási ciklus indítása. Ezzel szemben a BRICS-országoknak békepolitikát kell képviselniük, szembeszállva a NATO agresszív stratégiájával.
Konklúzió: a földreform, mint kulcs
Stedile elemzése szerint Brazília jövőjének alapkérdése a földkérdés:
- Ha sikerül visszaszorítani a latifundiumokat és a transznacionális agrárvállalatok hatalmát, a családi gazdálkodás megerősödhet.
- Ez nemcsak a belföldi élelmezésbiztonságot, hanem a társadalmi egyenlőség növelését és a klímavédelem ügyét is szolgálná.
- Földreform nélkül viszont Brazília továbbra is a globális kapitalizmus félperifériáján marad, ahol a lakosság többsége nyomorban él, miközben az ország továbbra is élelmiszert exportál a világ leggazdagabb régióiba.
