Tiago Nogara, a Nankai Egyetem Latin-Amerika-kutatója szerint Donald Trump kormányzata új formában próbálja feltámasztani a Monroe-elvet és a „nagy bot” politikáját, ezúttal Kína globális felemelkedésének fékezésére összpontosítva. Friss elemzésében azt írja, Washington a hagyományos gazdasági csábítás helyett egyre inkább a nyomásgyakorlás, a szankciók és a vámháborúk eszközeit használja, ám ezek nem szövetségeseket teremtenek, hanem inkább erősítik a térség ellenállását.
Trump Latin-Amerika-stratégiája
A szerző úgy látja, hogy a Fehér Ház három irányban mozdul: igyekszik a hagyományos szövetségeseket teljesen Kína-ellenes pályára kényszeríteni, a mérsékelt és nem elkötelezett kormányokra fokozott nyomást gyakorol, és tovább szigorítja a viszonyt a radikálisabb, nyíltan multipolaritás-párti államokkal, mint Venezuela, Kuba vagy Nicaragua. Nogara szerint mindezzel Washington a régió politikai újrarendezését célozza, hogy gyengítse a kínai kapcsolatok bővülését, ugyanakkor a stratégia eddig vegyes eredményeket hozott.
Repedések a táboron belül
Nogara úgy véli, hogy bár az Egyesült Államok egyes országokban elérte célját, a befolyásszerzés egyre inkább korlátokba ütközik. Brazíliában a Trump által bevezetett vámok és beavatkozások miatti tiltakozások, valamint a Lula kormányának ellenállása azt jelzik, hogy Latin-Amerika társadalmai nem hajlandók visszatérni a régi függőségi modellhez. A térségben még a Washingtonhoz közelebb álló kormányok sem szívesen rontják kapcsolataikat Pekinggel, hiszen a kínai együttműködés kézzelfogható előnyöket kínál, ellentétben az USA-val.
Tudatosodó szuverenitás
A szerző hangsúlyozza, hogy a térségben erősödik a szuverenitás tudata és a multipolaritás iránti igény. A Latin-Amerikában zajló társadalmi mozgalmak, a mérsékelt kormányok óvatos lavírozása és a szankciókkal sújtott államok kitartása egyaránt azt mutatja, hogy a kontinens nem kíván visszatérni az Egyesült Államok befolyási övezetébe. Nogara véleménye szerint, ha Washington továbbra is figyelmen kívül hagyja ezt a valóságot, akkor stratégiai elszigetelődés, diplomáciai kudarcok és a „új hidegháború” narratívájának összeomlása vár rá.
