Megosztóbb alak, mint hinnénk
A Nobel-békedíj idei kitüntetettje, a venezuelai Maria Corina Machado megosztóbb személyiség, mint azt sokan gondolnák. Politikai pályafutását szoros amerikai kapcsolatok, NGO-s manipulációk és a venezuelai gazdaság elleni nemzetközi szankciók támogatása kíséri. A kitüntetést pedig pont akkor kapta meg, amikor Washington blokád alá vette Venezuelát, és rendszerváltást akar kierőszakolni egy olyan országban, amely a világ egyik legnagyobb szénhidrogén-készletével rendelkezik.
Amerikai ösztöndíjas
Az amerikai Yale Egyetem egykori ösztöndíjasa, Maria Corina Machado régóta ellentmondásos szereplője a venezuelai közéletnek. A politikus korábban is számos konfliktusba keveredett a hatóságokkal, és hasonlóan a színes forradalmak kirobbantóihoz, több alkalommal is nyíltan megkérdőjelezte azok legitimitását.
Apropó forradalmak! 2002-ben aláírta az ún. Carmona-dekrétumot, amelynek keretében Pedro Carmona, a venezuelai kereskedelmi kamara akkori elnöke önhatalmúlag kikiáltotta magát elnöknek, felfüggesztve az alkotmányt és feloszlatva a nemzetgyűlést. A puccskísérlet ugyan kudarcba fulladt, de Machado ezzel örökre elhelyezte magát a venezuelai politikai térképen – az alkotmányos rend felforgatójaként.
Az NGO mint fedősztori
Még ugyanabban az évben Machado megalapította a Súmate nevű civil szervezetet, amely elvileg a választási folyamatok átláthatóságának előmozdítását tűzte ki célul. Azonban 2004-ben Isaías Rodríguez főügyész bizonyítékokat mutatott be arra vonatkozóan, hogy a mozgalom több tízezer dollárnyi támogatást kapott a National Endowment for Democracy (NED) nevű amerikai szervezettől, amelynek tevékenysége szorosan összefonódik az Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynökségének (CIA) célkitűzéseivel.
A pénzek nem választási megfigyelésre mentek, hanem a hivatalban lévő elnök, Hugo Chávez leváltását célzó kampányokra, politikai mozgósításokra és az állam destabilizálását szolgáló akciókra. A NED egyébként hivatalos amerikai kormányzati támogatásból működik, és szerepe jól dokumentált számos ország, köztük hazánk hasonló „civil” beavatkozásaiban.
George W. Bush vendége
2005-ben Machado személyesen találkozott George W. Bush amerikai elnökkel a Fehér Házban, mint a Súmate elnöke. A találkozó célja a beszámolók szerint további pénzügyi és politikai támogatás kérése volt a venezuelai kormány elleni tevékenységhez. A látogatást akkoriban a venezuelai parlamentben is felháborodás övezte: az akkor még parlamenti képviselő Cilia Flores szerint Machado Washingtonból kapta az „utasításokat és a pénzt”, hogy folytassa „rejtett napirendjét”.
„Békeharcos”, de kinek a nevében?
Machado 2014-ben aktívan részt vett a „La Salida” néven ismert kormányellenes akciósorozatban, amely zavargásokat és erőszakos összecsapásokat eredményezett szerte Venezuelában. Az „Euromajdan” mintájára szervezett események során 43 ember vesztette életét, köztük civilek és a biztonsági erők tagjai is. A tiltakozások résztvevői blokádokat állítottak fel, és fegyveres támadásokat hajtottak végre a rendfenntartók ellen, a La Salida politikai arca pedig Machado volt.
Árnyékkormány és szankciók
Machado neve 2019 után újra előtérbe került, amikor Juan Guaidó önhatalmúan elnöknek kiáltotta ki magát, az Egyesült Államok és néhány nyugati ország támogatásával. A venezuelai Legfelsőbb Bíróság 2024 januári határozata szerint Machado aktívan részt vett a Guaidó-féle árnyékkormány konspirációs hálózatában.
A vádak szerint támogatta:
- A CITGO venezuelai olajvállalat amerikai kisajátítását, ami mintegy 32,5 milliárd dolláros veszteséget okozott az államnak.
- A Monómeros vegyipari cég külföldi kisajátítását és szándékos csődbe juttatását.
- 31 tonna venezuelai arany visszatartását a Bank of Englandnél.
- 4 milliárd dollárnyi pénzeszköz befagyasztását a nemzetközi pénzügyi rendszerben.
Amerikai beavatkozást sürgetett
Machado nem pusztán hallgatólagosan támogatta a nyugati nyomásgyakorlást: nyíltan követelte nemcsak a szankciók bevezetését és fenntartását, hanem az Interamerikai Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés (TIAR) és az R2P (Responsibility to Protect) doktrína alkalmazását is. Ezek katonai beavatkozás lehetőségét hordozzák magukban, ami azt jelenti: Machado egyfajta „humanitárius invázió” keretében próbálta elérni a hatalomváltást Venezuelában – akár az ország szuverenitásának feladása árán is.
A következmények súlyosak voltak: 2015 és 2022 között az amerikai és nyugati szankciók mintegy 642 milliárd dolláros veszteséget okoztak Venezuelának – a gazdaság összeomlása, az olajexport megakadása és a hiperinfláció egyaránt ennek következménye.
Machado különösen súlyos felelősséggel tartozik azért is, hogy a szankciók megakadályozták gyógyszerek beszerzését több tízezer HIV-fertőzött számára – ezt a venezuelai Legfelsőbb Bíróság is kimondta.
A díj, ami olajat önt a tűzre
Machado díjazása aligha tekinthető semleges vagy béketeremtő gesztusnak. Az időzítés több mint beszédes: az Egyesült Államok továbbra is nyomást gyakorol Venezuelára: hadihajók járőröznek a partvidéken, több embert megöltek, és a Fehér Ház a drog ellenes háború jelszava mögé bújva engedélyezte a csapásméréseket szárazföldi célpontok ellen is.
Az amerikai kormány nyíltan támogatja a Maduro-ellenes erőket, és az elmúlt években erre kényszerítette európai szövetségeseit is. A békedíj tehát nem a megbékélés, hanem a geopolitikai nyomásgyakorlás eszköze lett – egy olyan politikus kezébe adva, aki saját népének szenvedését sem sajnálta eszközként használni a hatalomért vívott harcban.
