A Kína és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok újra egy konfrontatív szakaszba léptek. Donald Trump újabb vámfenyegetései nem maradtak válasz nélkül, s bár Peking szeretné elkerülni a kereskedelmi és vámháborút, de az is világos, hogy cseppet sem fél tőle.
Csou Po, a Csinghua Egyetem stratégiai kutatója szerint
„ha az USA ragaszkodik a stratégiai versenyhez, akkor Kína is kénytelen mély levegőt venni, és azt mondani: rendben.”
Visszafogott, de célzott válasz
Friss elemzések szerint (1, 2, 3) Kína tudatosan kerüli az impulzív, eszkaláló válaszokat. Kuan Hszin úgy véli, „Kína nem keresi a konfliktust, de nem is fél tőle”, és a válaszai hideg fejjel végiggondolt, szimmetrikus lépések, mint például ritkaföldfém-export korlátozása vagy saját technológiai kapacitásainak fejlesztése.
Sen Ji, a Fudan Egyetem professzora pedig úgy fogalmazott:
„Kína válasza előrelátható, és egyértelműen kiszámított.”
A vámokkal szemben szigorú viszonossági elv érvényesül, és Kína nem fogadja el azt a modellt, ahol az USA előbb fenyeget, majd tárgyalás közben újra eszkalál.
A vámfegyver hatástalansága
Trump november 1-jére belengetett 100%-os vámja nemcsak Pekingben, de a Wall Streeten is riadalmat keltett. A Nasdaq például 3,56%-os zuhanással zárata a hetet, amely április óta a legnagyobb egynapos visszaesés volt.
Kuan Hszin szerint:
„A piac a lábával szavazott, és bizalmatlanságát fejezte ki e politika iránt.”
Ráadásul a vámok valójában nem a kínai cégeket, hanem az amerikai fogyasztókat terhelik, és csak tovább növelik az inflációs nyomást. A nyereség politikai szinten is kétséges, hiszen a belső elégedetlenség hatással lehet a 2026-os félidős választásokon eredményeire – figyelmeztetett Sen Ji.
Nukleáris elrettentés
Csou Po elemzése egy különösen fontos stratégiai tanulságra is felhívja a figyelmet: az USA viselkedése a nukleáris elrettentés függvénye. Míg Oroszországgal szemben a Nyugat óvatos és nem vállal közvetlen konfrontációt, addig Kína esetében még mindig lebegtetik a katonai beavatkozás lehetőségét.
Ez elsőre fenyegetően hangozhat, de valójában egy realistán megfogalmazott stratégiai tanulság, amely a biztonságpolitikai aszimmetriákra hívja fel a figyelmet nem sokkal azután, hogy Trump felvetette: az USA-nak vissza kéne szereznie az afganisztáni Bagrám légibázisát, mivel onnan bármikor csapást mérhet Kínára.
Egy új egyensúly keresése
A kínai elemzők szerint a korábbi „kooperáció mindenáron” helyét egy tárgyalásra nyitott, de elvi kérdésekben szilárd hozzáállás vette át. A cél egy olyan új egyensúly, amelyben a verseny nem zárja ki a párbeszédet, és a stratégiai stabilitást a kölcsönös elrettentés garantálja.
„Bízzunk, de beszéljünk” – ahogy Csou Po parafrazálta a hidegháborús „Trust but verify” elvet.
Versenyes együttélés vagy eszkaláció?
A kilátások kettősek. Ha a felek rögzítik a határokat és visszaállítják a stratégiai kommunikációs csatornákat, akkor egy stabil koegzisztencia alakulhat ki, amit azonban a verseny és nem a partnerség határoz meg. Ha viszont a vámháborús spirál eszkalálódik, és Tajvan ügyében sem sikerül stabilitást teremteni, akkor egy új hidegháborús hangulat uralkodhat el a világon.
Peking stratégiája a defenzív realizmus, melynek célja elkerülni a katonai összecsapást, miközben nem adja fel a saját érdekeit. Ez nem békejobb, de nem is revansista pozíció – egy atipikus nagyhatalmi viselkedésforma, amelyre az USA-nak is új válaszokat kell találnia.
