Észak-Korea külpolitikája nem változott, csak alkalmazkodott az új viszonyokhoz – állítja Csan Töpin, a sanghaji Észak-Korea-kutató központ igazgatója. A mostani, 80. évfordulós díszszemle kapcsán adott elemzésében kiemeli: a nukleáris fegyverkezés megerősítette az ország önbizalmát, ami agresszívebb, de kiszámíthatóbb külpolitikához vezetett.
Kim Dzsongun tapasztalt vezetőként mozog a diplomáciában, aki Trump, Hszi Csin-ping és Putyin mellett olyan országok vezetőivel is építgeti kapcsolatait, mint Laosz vagy Vietnám. Ez a sokrétű diplomácia nem újdonság, hanem tudatos stratégiai része.
Új baráti kör
A legutóbbi hónapokban egyre hangsúlyosabb lett az észak-koreai nyitás a „baráti államok” felé. Az interjú szerint ez nemcsak a diplomáciai látogatások szintjén, hanem mélyebb együttműködések formájában is megjelenik.
Vietnam, Laosz, Oroszország és Kína – ezek az országok mind képviseltették magukat az októberi ünnepségeken, sőt: Kína miniszterelnöke 16 év után először látogatott Észak-Koreába.
Ez a dinamika egy újfajta „ellenblokk” épülését jelezheti, amelyet Phenjan nem titkoltan a „második hidegháború” logikájába illeszt.
Az USA-val szemben
Csan szerint Észak-Korea végleg elvesztette az illúzióit az USA-val szemben. A három amerikai–észak-koreai csúcstalálkozó ellenére Phenjan arra jutott, hogy az USA nem megbízható partner, és Dél-Korea sem képes önálló politikára.
Ezért a párbeszédet háttérbe szorították, helyette inkább az „ellenoldal” erősítésére törekednek. A diplomácia logikája világos: ha a fenyegetés fennáll, akkor a nukleáris elrettentés is fennmarad.
Egy parádé üzenete
A 80. évfordulós díszszemlén bemutatott „Mars-20” interkontinentális rakéta ugyan még nem esett át nyilvános teszten, de a cél egyértelműen az elrettentés.
Az USA nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy figyelmen kívül hagyja Phenjan rakétaképességeit – állítja Csan –, még akkor sem, ha ezek nem bizonyítottak harci körülmények között.
A parádé egyszerre szólt befelé (növelni a lakosság nemzeti büszkeségét) és kifelé: baráti országoknak és potenciális fegyvervásárlóknak. A katonai technológia demonstrálása a regionális hatalom státuszát is szolgálja.
Kína és Észak-Korea
A Kínával való kapcsolat nemcsak stratégiai, hanem történelmi és kulturális alapokon is nyugszik. Csan kiemeli, hogy ez az egyetlen ország, mellyel Kína „hagyományos baráti viszonyt” ápol hivatalosan.
A kapcsolat stabilitását az is garantálja, hogy a két ország vezetői a közös történelmi örökség és a konfuciánus kultúra alapján értelmezik az együttműködést. Még ha időnként vannak is feszültségek, a „testvériség” narratívája mindig felülkerekedik.
Jó szándék, kevés esély
Az új dél-koreai elnök, Li Dzsemjong „END” nevű (Exchange–Normalization–Denuclearization) kezdeményezése jó szándékú, de nem hoz újat – állítja Csan Töpin. A három elem már a korábbi, liberális Mun Dzsein kormányzata alatt is részei voltak a dél-politikának.
A fő akadály azonban nem a koncepció, hanem a dél-koreai jogrend és a politikai megosztottság. Az északi fél „háborús ellenségnek” tekinti Szöult, míg a déliek alaptörvénye szerint csak demokratikus alapon lehetséges újraegyesülés – ez jogi és politikai korlátként is nehezíti az előrelépést.
