Az amerikai rajtaütés után Donald Trump január 4-én nyíltan beszélt a céljairól: „mi mondjuk meg, mi lesz… teljes kontrolljogra van szükségünk”, hogy az Egyesült Államok megszerezze Venezuela olaját és „más erőforrásait” – saját állítása szerint az ország „újjáépítéséhez”. A Nicolás Maduro elrablását követő első értelmezések az olajra fókuszáltak, ám a South China Morning Post (SCMP) által idézett elemzők szerint a háttérben kritikus ásványokért folyó verseny is áll.
A Guyanai-pajzs és az Orinoco
A cikk emlékeztet: a venezuelai dél – a Guyanai-pajzs térsége – az amerikai földtani szolgálat (USGS) 1993-as összegzése szerint „rendkívül gazdag” ásványvagyonnal bír. A ritkaföldfémek mellett arany, gyémánt, vasérc, bauxit és más stratégiai nyersanyagok szerepelnek a felsorolásban.
A Natixis ázsiai–csendes-óceáni vezető közgazdásza, Alicia García-Herrero szerint a készletek jelentős része az Orinoco bányászati övezetben koncentrálódik, amely az illegális bányászat egyik központjává vált. A becslések alapján Venezuela Latin-Amerika legnagyobb aranytartalékával rendelkezhet (8000 tonna felett), és jelentős nyersgyémánt-készletei is lehetnek.
Kritikus ásványok és ritkaföldfémek
A SCMP szerint a venezuelai válság beleillik a Washington és Peking közötti kritikusásvány-versengésbe. A ritkaföldfémek exportkorlátozásai és Kína globális súlya miatt az Egyesült Államok csökkenteni akarja a kínai függést; a beszámoló szerint az elmúlt hetekben több ásványi megállapodás is született – Ausztráliával, Malajziával és Thaifölddel. Közben Washington saját listáján is bővíti a stratégiai tételeket: a cikk felidézi, hogy ezüst és réz is bekerült újonnan a „kritikus” ásványok közé, ami jól jelzi a technológiai és védelmi ipari szempontokat.
„Figyeljen minden erőforrás-ország”
A Center for Research & Social Progress társigazgatója, James Downes arra figyelmeztet: ha az USA a kritikus nyersanyag-hozzáférést akarja bebiztosítani, a nyomás nem áll meg Venezuelánál. A cikkben felbukkan Grönland, Kolumbia és Chile is mint potenciális célpontok – nem feltétlen katonai értelemben, de az „erőforrás- és kereskedelmi befolyás” logikájában. A dán álláspont közben változatlan: határozottan elutasítják Grönland „átvételének” gondolatát. Kolumbiában pedig az elnök közölte, hogy kész újra bevenni magát a dzsungelbe, és fegyvert fogni, ha az amerikaiak megtámadják a hazáját.
Nemzetközi jogi falak – és a kínai reakció
Downes szerint a közvetlen vagyonlefoglalás vagy kényszerítő „erőforrás-átvétel” nemzetközi jogi akadályokba ütközik, és a legtöbb esetben jogsértőnek minősül a fogadó ország beleegyezése nélkül. A Panagaea Policy alapítója, Terry Haines közben arra mutat rá: az amerikai nemzetbiztonsági gondolkodásban a nyugati félteke „befolyási övezetként” jelenik meg, és a célok között Kína latin-amerikai mozgásterének szűkítése is szerepel.
Peking üzenete ezzel szemben a szuverenitás: a külügyi szóvivő, Lin Csien január 5-én hangsúlyozta, hogy Kína tiszteletben tartja Venezuela függetlenségét, és a kínai–venezuelai együttműködés jogi védelmet élvez, a kínai vállalatok legális érdekeit pedig meg fogják védeni.
