Donald Trump a Maduro-házaspár elrablása és több, olajat szállító tanker amerikai lefoglalása után kész tényként beszél arról, hogy Washington fogja „menedzselni” Venezuela olaját. Ennek szellemében január 9-én a Fehér Házban sürgette az USA olajipari óriásai: gyorsan induljanak befektetni és felfuttatni a termelést, mert szerinte az ország immár „abszolút biztonságos”, és a katonai fellépés „példátlan lehetőséget” teremtett a számukra.
Trump 100 milliárdot ígért, de…
Az elnök a találkozón egy 100 milliárd dolláros beruházási csomagot emlegetett, ugyanakkor hangsúlyozta: ezt nem a szövetségi költségvetés fizeti, hanem a cégeknek saját tőkéjükből kell összedobniuk. Az állam feladata szerinte a védelem és a biztonság garantálása, csakhogy a beszámolók alapján ezek részleteit nem bontotta ki, és nem vállalt egyértelmű katonai jelenlétet sem.
A legnagyobb szereplők (ExxonMobil, ConocoPhillips, Chevron) talán ezért sem ígértek azonnali, nagy befektetést. Az Exxon vezére, Darren Woods nyíltan a jogi-üzleti keretrendszer „jelentős változását” kérte feltételként, felidézve, hogy a cég vagyonát korábban kétszer is kisajátították. A Conoco vezetője inkább a realitást emelte ki: a romos infrastruktúra helyrehozásához több tízmilliárd dollárra lenne szükség, amihez a bankokat is mozgósítani kell. A Chevron – amely még jelen van Venezuelában – a munkatársak biztonságának, az eszközök védelmének és a szankciós/jogi megfelelés fontosságának elsődlegességét hangsúlyozta.
A piac jogállamot akar
Trump kifejezetten dühösen reagált arra, hogy a nagy olajcégek nem akarnak azonnal és látványosan „ugrani”, pusztán azért, mert ő erre kéri őket. A Fehér Házban állítólag figyelmeztette a vezetőket: ha nem lépnek gyorsan, „van 25 másik ember”, aki szívesen a helyükre áll – vagyis a külföld után az USA nagyvállalataira is igyekszik nyomást gyakorolni.
Érdemes megjegyezni: Maduro elrablására úgy került sor, hogy a Fehér Ház nem egyeztetett előre a „három naggyal”, hanem adottnak vette az érdeklődésüket. Most pedig személyesen döntené el, mely cégek vehetnek részt a venezuelai energia-infrastruktúra „újjáépítésében”, és a tárgyalásokat a vállalatoknak Washingtonnal kellene lefolytatniuk, nem Caracasszal. Ez politikailag gyors és látványos, üzletileg viszont riasztó: a nagyvállalatok szerint a többéves, óriásprojektekhez kiszámítható jogrend, tulajdonbiztonság és biztosítható kockázat kell – nem csak elnöki szándék.
Washington új nyomásgyakorlása
Trump egyébként a hírek szerint többek között azzal akarja rávenni az olajipari óriásokat a politikája támogatására, hogy közölte: ha a vállalatok kártérítést akarnak a korábbi államosítások miatt, akkor vissza kell térniük Venezuelába. Az amerikai energiaügyi miniszter még hitel-támogatást is belengetett (ExIm Bank), miközben a kártérítési vitákat „hosszú távú” ügyként kezelné. Magyarán: Trump gyors olajat és gyors sikert akar, a cégek viszont kivárnak.
