Az iraki védelmi minisztérium közlése szerint az Egyesült Államok kivonta csapatait az Ain al-Aszad légibázisról, és a létesítmény ellenőrzését az iraki hadseregnek adta át – írta az Orientalista. A támaszpont átvételét Abdul Amir Rasíd Jarálláh vezérőrnagy, az iraki vezérkar főnöke felügyelte, és az Iraki Különleges Műveleti Erők (ISOF) ellenőrzése alá került; január végétől várhatóan annak egyik fő bázisa lesz.
A lépés illeszkedik a Washington és Bagdad között 2024-ben rögzített menetrendhez, amely a Daes, avagy az Iszlám Állam elleni nemzetközi koalíció iraki katonai missziójának lezárását 2025 szeptemberéig irányozta elő. A Reuters háttéranyagai szerint Ain al-Aszadon az átadás előtt már csak korlátozott amerikai jelenlét maradt, és a kivonulás részben logisztikai okok miatt húzódott el.
Miért csúszott a kivonulás?
Az Orientalista felidézte: Mohammed Sija asz-Szudáni miniszterelnök korábban rákérdezett a csúszásra, mire Washington azzal érvelt, hogy a szomszédos Szíriában zajló események miatt nem tudja gyorsítani az átadást. Vagyis az ISIS elleni műveletek „utóélete” – a maradványcsoportok, a milíciatámadások kockázata, illetve a szíriai átterjedés veszélye – még mindig befolyásolja, mennyire gyorsan lehet a fontosabb bázisokat átadni anélkül, hogy újabb biztonsági vákuum alakulna ki.
Ain al-Aszad mint szimbólum
Ain al-Aszadot az amerikai erők 2003-ban foglalták el, 2011-ben kivonultak, 2014-ben viszont – az ISIS elleni hadműveletek miatt – visszatértek. A bázis 2020 elején a régiós eszkaláció egyik jelképe lett:
2020. január 3-án az Egyesült Államok Donald Trump elnök utasítására Bagdadban megölte Kászim Szulejmánit, az iráni Forradalmi Gárda al-Kudsz erőinek parancsnokát, valamint Abú Mahdi al-Muhandiszt, az iraki Népi Mozgósítási Erők (PMF) helyettes vezetőjét. Erre válaszul Irán január 8-án rakétákkal lőtte Ain al-Aszadot (és egy másik iraki célpontot). A támadás következtében amerikai katonák tucatjai sérültek meg.
Ain al-Aszad később is visszatérő célpont maradt Iránhoz köthető fegyveres csoportok számára, főként regionális feszültségek idején. Az átadás Bagdadnak a szuverenitása megerősítését jelenti, Washingtonnak pedig kockázatcsökkentés: egy olyan bázis kerül iraki kézbe, amely évek óta a támadási–megtorlási spirál egyik legismertebb „hőmérője”.
