Az iraki parlamenti választásokon többséget szerző síita blokk a múlt héten Nouri al-Malikit jelölte a miniszterelnöki posztra. A 75 éves veterán politikus több mint egy évtizeddel ezelőtt már betöltötte ezt a tisztséget.
A novemberi választásokon győztes, Iránhoz közel álló síita pártok és frakciók közös blokkja Maliki több évtizedes politikai tapasztalatával indokolta a döntést. A jelölésről tájékoztatták az iraki parlament szunnita és kurd pártjait is.
Az elnökválasztás kulcsszerepe
Az iraki parlament a múlt héten elnököt választott Heibat al-Halbousi személyében, aki január 27-re tűzte ki a köztársasági elnök megválasztását. (Cikkünk megírásakor az eljárás még nem zárult le.)
A parlamenti pártok által összeállított listán 19 jelölt szerepel, közülük választják meg az új államfőt. Az elnöki poszt kiemelt jelentőségű, mivel az új köztársasági elnök nevezi majd ki a síita blokk által jelölt Malikit miniszterelnöknek.
A törvény szerint az elnökválasztást a parlament alakuló ülését követő 30 napon belül meg kellett volna tartani.
Felekezeti megosztás az állami csúcsposztokon
Irakban 2003 után – a libanoni modellhez hasonlóan – felekezeti és nemzetiségi alapú hatalommegosztás alakult ki:
- a köztársasági elnök hagyományosan kurd,
- a miniszterelnök síita,
- a parlament elnöke pedig szunnita muszlim.
Az új köztársasági elnök első feladata az lesz, hogy felkérje Nouri al-Malikit kormányalakításra, akinek ezt követően 15 napja lesz a kabinet összeállítására.
Ennek alapján Maliki 2–3 héten belül kormányt alakíthat, és leválthatja a jelenlegi miniszterelnököt, Mohammed Shia al-Sudanit.
Az Egyesült Államok növekvő aggodalmai
Irakban az elmúlt években jelentősen megerősödött a Maliki vezette Jogállami Koalíció politikai befolyása, annak ellenére, hogy a politikus több mint tíz éve nem töltött be kiemelt állami tisztséget.
Maliki korábban két ciklusban (2006–2014) volt miniszterelnök. Pozícióját 2014-ben veszítette el, miután nem tudta megállítani az Iszlám Állam (ISIS) iraki előrenyomulását.
Kormányfőként ugyanakkor képes volt egyensúlyozni Washington és Teherán nyomása között, miközben a két hatalom rivalizálása jelentős részben Irak területén zajlott.
Az Egyesült Államok részéről Marco Rubio külügyminiszter fejezte ki aggodalmát Maliki jelölése miatt. Washington egyértelműen Irán-barát politikusként tekint rá, és azt várná el Bagdadtól, hogy elsősorban amerikai érdekek mentén politizáljon a térségben.
Milíciák, amelyek állami szereplővé váltak
Az amerikai kormányzat – már a jelenleg leköszönő miniszterelnöktől is – az Irán által támogatott fegyveres csoportok lefegyverzését követelte.
Ezek az úgynevezett népi mozgósítású erők (Hashd al-Shaabi) azonban az elmúlt években az iraki fegyveres erők részévé váltak, és hivatalosan elismerték az iraki kormány vezető szerepét.
Ráadásul jelentős társadalmi támogatottsággal bírnak, mivel 2014-ben döntő szerepet játszottak az Iszlám Állam megállításában, amikor az iraki hadsereg már nem volt képes feltartóztatni a terrorszervezetet. A fordulatot Ali al-Szisztáni ajatollah felhívására létrejött Hashd al-Shaabi hozta el.
Trump is megszólalt
A fejleményekre Donald Trump is reagált: nyilvános megszólalásában élesen bírálta Maliki visszatérését, és figyelmeztetett arra, hogy Washington nem fogja tétlenül nézni Irak „iráni befolyás alá kerülését”. Trump szerint egy ilyen kormány közvetlen biztonsági kockázatot jelentene az Egyesült Államok és szövetségesei számára.
Az amerikai aggodalmak ugyanakkor nem változtatnak a politikai realitáson: az iraki választók döntése megszületett, és a parlamentbe jutott pártok többségének álláspontja is Maliki visszatérését tükrözi.
