Az izraeli közéletben egyre gyakrabban merül fel a kérdés: vajon Törökország lehet-e Izrael „következő Iránja”? A vitát látványosan erősítette meg Naftali Bennett, az ellenzék erős embere, aki egy konferencián arról beszélt, hogy Izraelnek egyszerre kell fellépnie Teherán és Ankara „ellenséges tengelye” ellen. Szerinte egy „új török fenyegetés” van kibontakozóban, amely Katar támogatásával a korábbi iráni mintához hasonló regionális hálózatot épít.
Stratégiai váltás az iráni fókusz után
A gondolat nem előzmények nélküli, de minőségi váltást jelez. Izrael biztonságpolitikáját évtizedeken át az iráni nukleáris program, a Hezbollah rakétái és a szíriai–libanoni árnyékháború határozták meg. Most azonban befolyásos politikusok szerint Ankara – NATO-tagként, G20-gazdaságként és globális ambíciókkal – egy, az iráni síita tengelynél is erősebb szunnita blokkot formálhat.
A forgatókönyvben Törökország és Katar mellé akár Pakisztán is felsorakozhatna nukleáris kapacitásával, ami gyökeresen átrajzolná a stratégiai térképet. Sőt, megneveztek még egy potenciális ellenfelet, de erről majd külön cikkben számolunk be.
Gazdasági és történelmi dimenzió
Recep Tayyip Erdoğan évek óta nyíltan bírálja Izrael hadműveleteit, és az Oszmán Birodalom örökségére építő retorikával lép fel a palesztin ügy védelmezőjeként. De a feszültség nem csupán retorikai. Válaszul Tel-Aviv agresszív külpolitikájára, és a török érdekeltségek elleni támadásokra, 2024 májusában Ankara teljes kereskedelmi embargót hirdetett Izraellel szemben, felfüggesztve az exportot és importot.
Nem mellékes, hogy amíg Irán ideológiailag és felekezetileg sok arab ország számára idegen, Törökország kulturális és történelmi legitimitásra is hivatkozhat a térségben.
Hexagonális szövetség és belpolitikai logika
Benjamin Netanyahu kormánya párhuzamosan egy új, „hexagonális” szövetségi rendszer építését hirdette meg, amelyben India, valamint a hagyományosan törökellenes Görögország és Ciprus is szerepet kapna. A cél egy Izrael-barát regionális ellensúly létrehozása a „radikális tengelyekkel” szemben. A tervek kritikusai mindezekkel kapcsolatban arra hívták fel a figyelmet, hogy az állandó háborús készültség a belpolitikai mozgósítást szolgálja, de könnyen önbeteljesítő jóslattá válhat.
