2025 márciusában született döntés arról, hogy Marokkó az elkövetkezendő években új kikötők építésével bővíti az ország, valamint az észak-afrikai térség kereskedelmi képességeit.
A Földközi-tenger partján, a Betoya-öbölben épülő „Nador West Med” kikötőt előreláthatólag már 2026 végén megnyitják a forgalom előtt. Az 1500 hektáros területen kialakított létesítmény évi 3 millió konténer és 3 millió tonna egyéb áru kezelésére lesz képes, amelyet később 5 millió konténeres kapacitásra bővítenek.
A marokkói közlekedési minisztérium szerint a kikötő a már működő Tanger Med mintájára épül, amely az egyik legjelentősebb logisztikai csomópont a térségben.
A teljes program költségvetése több mint 2 milliárd dollár, amelyből 440 millió dollárt a meglévő Casablanca és Jorf Lasfar kikötők fejlesztésére fordítanak.
A kikötők üzemeltetését a Marsa Maroc állami vállalat látja el, amely Afrika negyedik legnagyobb tengeri logisztikai cége, és a Forbes Middle East listáján is szerepel. Piaci értéke megközelíti a 7 milliárd dollárt, a casablancai tőzsdén pedig a negyedik legértékesebb vállalat.
LNG-terminál és energetikai fordulat
A második kulcsprojekt a Tanger Med kikötő további bővítése, amelyet 800 hektárról 5000 hektárra növelnek.
Itt épül meg Marokkó első cseppfolyósított földgáz (LNG) tárolója, amelyhez vezetékes infrastruktúra kapcsolja majd az ipari központokat. A cél, hogy csökkenjen az ország szénfüggősége, és nagyobb szerepet kapjanak a rugalmasabb és tisztább energiaforrások.
Ezek a fejlesztések várhatóan 2028-ra készülnek el.
Dakhla és a Nyugat-Szahara geopolitikai súlya
Marokkó egy harmadik nagy projektet is indít: több mint 1 milliárd dollárból épül meg a Dakhla kikötő a vitatott státuszú Nyugat-Szahara térségében.
A beruházás része egy 1600 hektáros ipari park, valamint egy sólepárló üzem, amely 5200 hektárnyi mezőgazdasági terület vízellátását biztosítja. Ez a projekt szintén 2028-ra készülhet el.
A térség geopolitikai jelentősége kiemelkedő: Nyugat-Szahara státusza évtizedek óta vitatott, ugyanakkor 2020-ban az Egyesült Államok és Izrael Marokkó részeként ismerte el, amelyhez később Spanyolország és Franciaország is csatlakozott, míg Nagy-Britannia autonóm területként hivatkozik rá.
Afrikai és globális jelentőség
A fejlesztések összességében azt jelzik, hogy Marokkó tudatosan építi ki magát Észak-Afrika egyik legfontosabb logisztikai és energetikai központjává.
A Földközi-tenger és az Atlanti-óceán közötti pozíció lehetővé teszi, hogy az ország kapcsolódási ponttá váljon Európa, Afrika és a Közel-Kelet között, miközben a kikötői infrastruktúra fejlesztése az afrikai kereskedelem egészére is hatással lehet.
