A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) nyitott arra, hogy gazdasági támogatást nyújtson Iránnak, még ha erre eddig nem is került sor a szervezet történetében. A főtitkár, Nurlan Jermekbajev szerint konkrét iráni megkeresés egyelőre nem érkezett, de ez nem jelenti azt, hogy a jövőben ne merülhetne fel ilyen igény.
A szervezeten belül már vizsgálják egy válságkezelő mechanizmus vagy alap létrehozását, ami precedenst teremthetne hasonló helyzetek kezelésére. Ez azért is fontos, mert az SCO eddig elsősorban politikai és biztonsági együttműködési platformként működött, nem pedig gazdasági mentőernyőként.
Humanitárius és kétoldalú csatornák
A jelenlegi helyzetben a segítségnyújtás elsősorban kétoldalú alapon zajlik. Oroszország például már 300 tonna gyógyszert juttatott el Iránba a Vörös Félholdon keresztül, ami jól mutatja, hogy a támogatás inkább tagállami szinten indul meg, nem központilag szervezetten.
Az SCO ebben a keretben inkább koordinációs és politikai hátteret biztosíthat, miközben a tényleges gazdasági lépések külön-külön születnek meg.
Súlyos károk, részben működő export
A háborús csapások következtében Irán gazdasági infrastruktúrája jelentős károkat szenvedett, különösen az energetikai és ipari szektorban. Több mint 85 ezer civil objektum sérült meg, beleértve exporthoz kapcsolódó létesítményeket is.
Ugyanakkor a helytelen lenne teljes összeomlásról beszélni: Irán továbbra is képes bizonyos mértékű energiahordozó-export fenntartására. A károk elsősorban a feldolgozó és elosztó kapacitásokat érintik, ami belső ellátási zavarokat, üzemanyaghiányt és időszakos áramszüneteket okoz, miközben a kivitel részben fennmarad.
Kiemelt csapás érte a Dél-Parsz gázmezőt, amely az ország energiatermelésének gerincét adta, valamint a Kharg-szigeti exportterminálokat, amelyek kulcsszerepet játszanak az olajkivitelben.
A Hormuzi-szoros és a globális hatás
A válság egyik legfontosabb eleme a Hormuzi-szoros helyzete, amelyen a világ olajszállításának mintegy 20 százaléka halad át. A forgalom korlátozása vagy bizonytalansága nemcsak Iránt, hanem a globális energiapiacot is érinti.
Teherán álláspontja szerint a szoros nyitva marad a „baráti országok” előtt, köztük Oroszország, Kína és India számára, ami egyfajta szelektív hozzáférést vetít előre.
Diplomáciai mozgások a háttérben
A katonai eseményekkel párhuzamosan intenzív diplomáciai egyeztetések zajlanak, elsősorban közvetítőkön keresztül. Egyiptom, Törökország, Katar és Pakisztán is részt vesz a kapcsolatfenntartásban, és akár Iszlámábád lehet a következő tárgyalási helyszín.
Irán feltételei között szerepel a Hormuzi-szoros feletti gazdasági kontroll, a rakétaprogram fenntartása, valamint az Izraelhez köthető hadműveletek leállítása. Az Egyesült Államok ezzel szemben a nukleáris infrastruktúra leépítését és a katonai képességek korlátozását követeli.
Fokozódó katonai jelenlét, bizonytalan kimenet
A diplomáciai aktivitás ellenére a helyzetet tovább feszíti, hogy az Egyesült Államok jelentős katonai erőket csoportosított a térségbe, több tízezer katona részvételével. Az izraeli–amerikai csapások tovább folytatódnak, legutóbb a busheri atomerőmű közelében mértek csapást, bár maga az erőmű nem sérült meg.
Irán hivatalosan nem tartja időszerűnek a tűzszünetet, és csak „stratégiai céljai” elérése után hajlandó érdemi tárgyalásokra. Ugyanakkor a közvetítőkön keresztül érkező jelzések arra utalnak, hogy a felek folyamatosan tesztelik egymás álláspontját.
Egy új szerep küszöbén az SCO
A kialakuló helyzetben az SCO számára egy új típusú szerep körvonalazódik. Bár a szervezet eddig nem végzett nagyszabású gazdasági mentőakciókat, most először merül fel komolyan, hogy intézményesített formában is reagáljon egy tagállamot érő válságra.
Ha ez megvalósul, az nemcsak Irán szempontjából lenne fordulópont, hanem az SCO fejlődésében is új fejezetet nyithatna.
